HOLDUDVAR ( WOLFSTAR )

KILENCEDIK FEJEZET

Lassan, de biztosan kezdek felépülni.
Siriust pedig senki sem látta azóta a nap óta.
Kezdem úgy érezni, hogy a történtek mind csak álmok voltak. Egyszerre fájdalmas, mégis gyönyörű, gyönyörű szép álmok.

━ Nem is érdekel, hogy mi történt vele?

━ Kellene? - kérdezek vissza lágyan Lily szemeibe nézve.

━ Aki tiltott átkot mer használni... - kezdene bele, de csak megrázom a fejem.

━ Ő egy Black. Tudod, hogy úgysem tudnak mit tenni vele!

━ Pedig felfüggesztették. - teszi hozzá James, aki Lily mellett ül. - Egy évet halasztania kell.

━ Csekély jutalom ez Remusnak. - felel erre Peter.

Már javában benne vagyunk a télben.
November óta kómában voltam, és most már December vége van. Sirius azóta sem bukkant fel.

Lily láthatja rajtam, hogy elbambulok, mert megkéri a fiukat, hogy menjenek és hagyjanak pihenni. Viszont mielőtt csatlakozna hozzájuk, a kezembe csúsztat egy cetlit.

━ Holnap már kiengednek, úgyhogy ne késlekedj! - súgja oda nekem, majd homlokon csókol és a fiúk után szalad. Értetlenül nézek utána, majd elolvasom a cetlit a kezemben.

Holnap a Tiltott Rengeteg szélén várlak, sötétedéskor.
Egyedül gyere!
~ S.B.

De hisz ezt... Sirius írta!
Miért akar velem találkozni?
Vagy egyáltalán miért bujkál?
Lily tudja, hogy mi lehet vele?
De akkor miért nem beszélt nekem róla?

Túl sok megválaszolatlan kérdés kavarog a fejemben, és nem tudok megnyugodni.
Legszívesebben most azonnal felugranék és futnék utána ahogyan csak a lábam bírja.
Ám fogalmam sincs, hogy merre lehet...
Így a lábam aznap este nem visz sehova.

✧     ⋆              🌙  ⋆        ✧

Idegesen toporgok az Rengeteg szélén.
Bár nem írta, hogy melyik széle, csak reménykedni tudok, hogy az, ahol néha beszöktünk, amikor egyszarvú után koslattunk.

Gyönyörű állatok és nagyon intelligensek. A
legtisztább lények. Sirius azt mondta akkor, hogy szerinte én inkább egyszarvúnak lennénk jó. Ironikus, hiszen én pont az ellentéte vagyok... Egy megátalkodott szörnyszülött.
Egy pusztításra teremtett fenevad.

━ Örülök, hogy látlak, barátom! - szólal meg hirtelen egy kellemes, mély hang.
Amint megfordulok meglátom Sirius alakját. Szemei alatt hatalmas, sötét karikák vannak, de az ajkain halvány mosoly bujkál.
Szó nélkül lépek oda hozzá és olyan szorosan ölelem, ahogyan eddig még soha.
Erre nem számít. Hirtelen nem tudja, mit tegyen. Végül inkább én engedem el.

━ Azt hittem, hogy... - kezdenék bele, de magam sem tudom, hogy mit is akarok mondani.

Nem titok, hogy azt hittem, hogy soha többé nem láthatom. A kezeit a nadrágzsebébe dugja és hirtelen elkomorul az arca.
Ez nem tetszik, mivel tudom, hogy sosem jelent jót.

━ Mint már tudhatod, Regulust eltanácsolták egy évre. - kezdi csendesen és összeszorul a torkom a gyomrom pedig liftezni kezd.

━ Nem akartam, hogy bajba kerüljön... - keresem a tekintetét, de ekkor hirtelen rám villannak a szürke szemek. Harag gyúl bennük. Fékezhetetlen harag.

━ Te mégis miről beszélsz? - kérdezi tőlem. - Remus! - szól rám, amikor csak tátogni tudok.

━ Azt hittem, hogy miattam vagy mérges rá. - felelem végül és nyelek egyet. - Ha nem lennék az, aki, nem támad meg... - próbálok magyarázkodni. - Akkor nem kellett volna most felfüggesztést kapnia.