HOLDUDVAR ( WOLFSTAR )

NEGYEDIK FEJEZET

Azt hiszem én sosem voltam akkora megszállottja a kviddicsnek, mint a barátaim, de mindig örömmel jártam annak idején én is Repüléstanra, és egy meccset sem hagytam ki.

Szívem szerint a mai napon mégsem látogatnék el a hatalmas pályára, és nem foglalnék helyet a Griffendéles szurkolók között a magasban. Különösebb oka nincs, egyszerűen csak haragszom Siriusra, és nem akarom látni őt.

Utánam kellett volna jönnie. – gondolom magamban.
De te lökted el magadtól! - emlékeztetem magamat azonnal.

Míg magamban viaskodom a pálya felé menet észre sem veszem, hogy Lily engem szólongatva karol hirtelen belém, mire kábultan kiszakadok a gondolataimból. Megigazítom nyakamban a vörös-arany csíkos kötött sálamat, és összébb húzom fekete bélelt taláromat magamon. Már javában benne vagyunk az őszben, és ez az időn is meglátszik.

━ Te is izgulsz? – kérdezi a lány, kinek hófehér arcát vörössé varázsolta a hideg levegő.

━ Úgyis mi nyerünk. – jelentem ki büszkén, egy halvány mosoly kíséretében.

━ Figyelj, Remus... - kezd bele, miközben pillantása a pálya felé siklik, hátha meglátja Jamest, vagy valaki mást.

━ Ha már így kezded, akkor biztos nem arról szeretnél cseverészni, hogy milyen könyvet ajánlj! – teszem hozzá hangomban összegyűjtve minden szelídségemet.

Lily édes lány, nem szeretném őt feleslegesen megbántani, hiszen néha rá jobban számíthatok, mint arra a három lükére, akiket sokszor inkább nekem kell pátyolgatnom, ha valami hülyeséget követnek el.

━ Sirius rémesen érzi magát azért, ahogy veled beszélt. – mondja végül és ismét felém pillant. Tekintetében sajnálat és őszinteség ül. Ez őszintén meglep. Mármint, nem az őszinteség, sokkal inkább a sajnálat.

━ Érezheti is. – nyugtázom. – Tényleg kritikán aluli volt a viselkedése.

━ Ugyan, Remus! – rázza meg kicsit a kezemet, amibe belekarolt. – Te is pontosan tisztában vagy vele, hogy mennyire önfejű és balga tud lenni olykor. Nagyon jó barátja vagy, és emellett megbocsájtó is. – érvel ügyesen.

━ Csak nem ő kért meg rá, hogy ilyen hízelgő szavakkal engesztelj ki? – vonom fel kérdőn szemöldökeimet, de ajkaimra újra egy lágy mosoly ül.

━ Nem. – feleli könnyedén. – James mesélte el, hogy mi történt. Ő mondta el, hogy Sirius napok óta ezen rágja magát. – ráncolja kissé értetlenül ő is a szemöldökét. – Valami baj lehet...

━ Sirius nem az a típus, aki rágódni szokott a dolgokon. – legyintek egyszerűen, bár engem is érdekel, hogy vajon miért történik ez most teljesen máshogy.

Miért érdekli ennyire, hogy megbántott-e vagy sem? Sosem törődött ilyesmivel.

━ Szerintem beszélj vele és megtudod! – mondja vigyorogva a lány, miközben elérünk a pálya lépcsőjéhez, és felsétálva a magas emelvényre foglaljuk el helyünket a Griffendéles oroszlánok között. Mindenki már tűkön ülve várja a mérkőzést, és nekem is muszáj bevallanom, hogy a beszélgetésünk után Lilyvel, engem is jobban érdekel már, hogy vajon mi is fog kisülni ebből.

Útközben pont a meccs kezdetekor megérkezik Peter is lihegve. Szinte úgy csapódik mellém, hogy ezzel a mozdulattal fel is borít pár diákot, akik szitkozódva mennek arrébb.