SZERELMES VAGYOK

Talán jobb lesz így

-Nehéz, nehéz... - rázta a fejét. 

- Suga... - amint kimodta Sugika nevét megdobbant a szívem, basszus nem engem fog mondani... - Ha ezzel most nem bántalak meg akkor nem téged foglak választani, mert te a legjobb barátom vagy. - Suga erre csak megrázta a fejét és rám mosolygott. - Én, Jimint választom. - nézett rám mosolyogva,  ha nem lett volna ott Ő és még rajtam kívül 17 ember biztos vagyok benne, hogy elkezdtem volna örömömben ugrálni, de nem tettem, csak Sugára tudtam nézni, nem mertem a mellettem ülő Szerelmemre tekinteni, aki valószínűleg csak bedobott egy nevet. - Meg is indokolom, hogy miért Jiminnel jönnék össze. 1 Nem érdekelnek a lányok 2 V és Jk már foglaltak, Jin és Namjoon is hamarosan azok lesznek, Suga a legjobb barátom, így maradt a cuki Jimin. - borzolta össze kezével a hajamat. Én még mindig csak Sugát figyeltem, ő pedig engem, arcán lekaparhatatlan mosoly villant fel. Majd elnézett és kb 10 másodperc, múlva érkezett egy üzenet a telefonomra. 

ÜZENET

˝Figyu, ha valaki kérdez a játék további felében merj, mert akkor valószínűleg lesz egy csókod Hobival. Vagy ha ez még túl sok egy nap akkor felelj, de akkor lehet, hogy rosszabb esetben be kell neki vallanod az érzelmeidet iránta. Most mondhatnám azt, hogy hazudj, de tudom, hogy ez nem fog menni mert sajnos nem tudsz hazudni.˝     - Suga 

˝Oké, merek.˝  

(vissza az asztali felelsz vagy merszhez)

- Jimin, te még nem voltál. - Nézett rám Bomi a legjobb barátnőm. - felelsz vagy mersz?  

- Merek. - néztem rá mosolyogva. 

-Oké, akkor adj egy puszit Hobinak, ha már veled akar összejönni. 

Haboztam egy kicsit a dolgon, mert Suga azt nem mondta, hogy nyafogjak-e egy kicsit a csók (puszi) előtt vagy inkább egyből cselekedjek. Ezért ránéztem Sugára akinek a mosolya még mindig ott tündökölt az arcán. Ő csak mutogatott, hogy menni fog. Erre odafordultam Hobihoz és a szemébe néztem. 

-Hobi, bocsánat, de ez a feladatom, ha nem undorodsz tőlem akkor szabad lesz? - mondtam félénken

-Nagyon jó barátom vagy Jimin, egy puszitól nem félek, és tudom, hogy nincsenek vele hátsó szándékaid. - BASSZAMEG!!! Ha jobban belegondolok, akkor ez azt jelenti, hogy ő csak barátságból mondta azt, hogy összejönne velem. És igenis, hogy sok hátsó szándékom volt vele, egy csókba akartam hívni, nem pedig egy kis puszit adni neki. 

-Oké, akkor most megpuszillak. - jelentettem be ünnepélyesen. Gyorsan közeledtem hozzá, és gyorsan adtam neki egy kis puszit, a szívem annyira dobogott, hogy majdnem kiesett a helyéről. Amint elváltam azoktól a puha ajkaktól szomorú lettem, hogy ez Hobinak nem jelentett semmit. Belenézem a szemébe és láttam rajta, hogy mosolyog. - Miért mosolyogsz? - kérdeztem meg tőle.

-Aranyos vagy ahogyan így elpirulsz és zavarban vagy. - nézett rám, még mindig mosolyogva. 

- Dehogy vagyok zavarban hagyjál már, piros meg azért vagyok, mert túl sokat ittam már. - erőltettem magamra egy nevetést. Szomorú voltam, ezért ma úgy döntöttem, hogy a sárga földig leiszom magam, pedig az volt a tervem, hogy ma nem iszom, eddig tudtam teljesíteni a tervemet, mert még egy kortyot sem ittam, de most, most már nem számít, hogy hogyan fogok ma hazajutni, ma feladtam azt, hogy bizonyítsak Hobinak, hogy közeledjek hozzá, ma nagyon részeg leszek. 

*másnap reggel* 

- Uh basszus nagyon fáj a fejem. - keltem fel az ágyból. Nem tudtam, hogy hogyan jutottam a saját ágyamba és, hogy ki vitt be engem a szobámba. A legutolsó emlékeim a tegnap éjszakáról... VÁRJ MI? Tegnap este Hobit ölelgettem.!? Na jó ez övön aluli, tagadni fogok mindet, és azt fogom mondani, hogy semmire sem emlékszem...  - Jó reggelt. - léptem ki az ajtón fejemet simogatva. 

- Jó reggelt, nagyon fáj a fejed? Tegnap este elég jól leittad magad. - nevette el magát Hobi - Mire emlékszel ha szabad kérdeznem? - töltött egy pohár vizet majd a kezembe nyomta. 

- Hát kb. semmire sem emlékszem.  Addig megvagyok, hogy ordibálok valami rettenetes számót. 

- Huh, akkor már nagyon az elején eltévedtél. De szerintem jobban teszem ha nem mondom el, hogy mi történt tegnap este, mindenkinek jobb lenne, ha nem tudnád. 

-Figyeld meg, majd szép lassan vissza fognak jönni a dolgok. Lehet, hogy majd egy hónap múlva letérdelek előtted és bocsánatot kérek a tegnapi viselkedésemért. Bár nem tudom, hogy előtted le kell-e térdelnem.? - próbáltam rejtetten megkérdezni, hogy történt-e valami ami nagyon gáz volt. 

- Nem előttem nem. - mosolyodott el, majd átölelt. A szívem már akkor is gyorsan ver ha beszélgetek vele, de ha átölel, akkor majd' kiugrik a helyéről.  A rutin és az évek alatt még mindig nem tudtam elsajátítani azt a tehetséget, hogy miközben belenézek a szemébe, vagy csak hozzáérek, vagy ha csak felőlem kérdez, ne pirosodjak el. Nem szeretem ezt a tulajdonságomat. 

- Oké, megnyugodtam. - mondtam mikor Hobi eltolt magától, ezzel kifejezve azt, hogy elég volt az ölelésből. Mosolyogtam rá még egyet, majd felvettem az asztalról azt a vizespoharat amit Hobi adott nekem. Szomorúan vettem tudomásul, hogy Ő hazudott nekem, mert mikor megölelt, 100%-ig biztos voltam benne, hogy én tegnap este nagyon sokszor megöleltem őt. 

-------------------------------------------------------------

Hát igen, ez szar ügy Jimin. :(

Oh, amúgy köszönöm, hogy olvastátok az ezelőtti fejezeteket, lassan, de biztosan próbálom írni a fejezeteket, de mikor vissza ellenőrzöm azokat vannak benne uncsi részek. A kövi fejezetben próbálok valami pozitív dolgot hozni Jimin életébe.                                                                                Sokszor még nekem sem tiszta a szereplők holléte, és kivoltja. Sajnálom... Nem tudom, hogy látszik-e az ez előtti 2 részben és a mostaniban, hogy egy rettentően szétszort ember vagyok.         (Bocsi a sok dumáért) 

Remélem, hogy szép napod volt ma <333333333333