SZERELMES VAGYOK

Nem gondoltam volna

Eltelt 3 nap és kijött az első RunBTS rész. Nagyon izgultam hiszen ebben a részben ajándékozott meg Hobi egy puszival. Mivel minket helyeztek a középpontba láthatóvá vált az a kis cuki puszika. Most már és a homlok puszi óta állíthatom, hogy Hobika szája kétszer már hozzám ért. De én nem vagyok ezzel megelégedve! Én többször akarom ezt. Nagyon nagyon nagyon sokszor. Ezért most fogom magam és elmegyek tanácsot kérni taekooktól. 

-Bocsi, bejöhetek? - nyitottam be az ajtón egy halk kopogás után. 

-Persze gyere csak. - mosolygott rám Tae, aki éppen az ágyon feküdt és olvasott valamit, míg Jk éppen pakolt valamit a szekrényben. 

-Nem hiszem el, komolyan mondom, ez a szar, megőrülök! Nem fér bele ez a kurva kis izé. - kelt ki magából Jk egy icipicit. 

-Segítsek? - kérdeztem kedvesen. 

-Nem hagyd csak. - csukta be a szekrényt nagy nehezen majd leült az ágyra, és végig nézte ahogyan kinyílik a szekrény és kiborul belőle minden. - Miért jöttél? - nézett rám kedvesen. Most már nem látszott és nem érződött rajta az 1 perccel ezelőtti idegesség. 

- Hát nem tudom, hogy hogyan kezdjem. Félek elmondani nektek ezt a dolgot de muszáj lesz, mert nélkületek nem fog menni. Az a helyzet.. hogy.... khm... - olyan hosszú szünetet tartottam a szavakat, hogy Jk már kezdett türelmetlenkedni, és meg is kérdeztem, hogy ma még elmondom-e vagy sem, mert neki be kell még gyömöszölnie a cuccokat szegény kis szekrénybe. - Oké, elmondom. az van, hogy... szerelmes vagyok Hobiba. - becsuktam a szemem és a mondat utolsó három szavát gyorsan elhadartam. 

- Ennyi? - kérdezte kedves mosollyal Tae. 

- Hogy hogy ennyi? - néztem rájuk. Éreztem, hogy kezdek pirulni. 

- Jimin, sajnálom, de nem mondtál újat. 

- Miiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii? Ez most komoly? - csodálkoztam annyira, hogy még levegőt is elfelejtettem venni. 

- Hát ez nyilvánvaló. Mindenki tudja, csak Namjoon és Hobi olyan hülyék, hogy nem jöttek rá. - mondta mosolyogva JK. 

- De.... ez az én 4 éves titkom amiről csak én tudok. 

- Sajnalom Jimin, de nem. Oké nem tudom, 4 éve, kb egy éve jöttünk rá Jongkookkal. De térjünk a lényegre. Mit szeretnél? - bújt oda az immáron az ágyon fekvő Jk-hez. 

- Ha már ilyen nyílt lapokkal játszunk bele is vágnék. Jól figyeljetek, mert hosszú lesz és kiadós. 4 éve vagyok szerelmes belé. Nem tudom, hogy pontosan mióta, de tudom, hogy valahol március és április körül történhetett a dolog. Azóta felnézek rá, imádom őt, vele akarok lenni minden pillanatban. Soha nem láttam még senkivel sem együtt és nem tudtam addig a bizonyos estéig amelyiken úgy tényleg nagyon berúgtam, hogy ő is meleg. Addig csak találgatni mertem és reménykedni, hogy majd egyszer észre veszed, hogy nem hetero, hogy Ő is éppen olyan szenvedélyesen szerelmes belém mint én belé. Persze soha nem mertem megkérdeni tőle, és még most sem merem. Mikor a RunBTS-ben adott nekem egy homlok puszit akkor elkezdtem reménykedni, hogy talán Őis érez valamit irántam. Vagy legalább észre vett mint férfit, nem pedig csak egy jó barátot lát bennem. 

- Akkor még mindig nem emlékszel arra, hogy hogyan jutottál haza igaz? - kérdezett Tae. 

-Nem, miért? Miért olyan fontos ez, és miért nem mondja el nekem senki? 

- Hobi mondta, hogy ne mondjunk neked semmit. - kezdett bele a mesélésbe Jk. - Aznap tényleg nagyon itts voltál. 23 óra körül már azt se tudtad, hogy ki vagy. Hobi bejelentette, hogy hazavisz, mert aggódik érted. - állt meg egy kicsit, hogy felfogjam, hogy mit is mondott. - Másnap reggel mikor mindenki felkelt rajtad kívül azt mondta nekünk, hogy nehogy elmondjuk neked, hogy ő hozta haza. Persze mi kíváncsiak voltunk és kérdéstük, hogy mi történt, miután elmentetek, de ő erre csak nagyon komoly pókerarcot vágott és tárgyilagosan kijelentette, hogy csak a kettőtök dolga. 

- Akkor valami olyan történt amit, nem akar, hogy megtudja, és azt akarja, hogy magam jöjjek rá a dolgokra. Hmmm értem mire megy ki a játék. Fél, hogy megtudok valamit, amit Ő nagyon nem akar. - gondolkoztam el azon amit Jk mondott. - Figyu, menjünk el egyett inni. Van egy tervem. Ha jól tudom Suga az aki bírja a piát ugye? - kérdeztem, majd kifutottam a szobából meg se várva válaszukat. 

-Suga Suga. - rontottam be hozzá kopogás nélkül, de nagy meglepetésemre nem volt egyedül, ott volt nála Hobi is. Lefagytam és nem hallottam semmit amit Suga mondott, csak néztem ahogyan Hobi kiszáll állítólagos legjobb barátja öléből. Nem vártam meg, hogy megmagyarázhassák ezt az egészet. Felvettem a cipőmet és a kabátomat és sírva futottam ki a közös lakásból. 

Megálltam az utca sarkán és előkerestem a telefont, és felhívtam a legjobb barátnőmet, Bomit. 

- Ráérsz? - kérdeztem köszönés nélkül. 

- Igen, de légyszi nyugodj meg. Hol vagy most?  

- Most ülök be Jin kocsijába, mert véletlenül az ő kabátját vettem fel. Otthon vagy most? - váltottam hirtelen témát. 

- Igen. 

- Egyedül vagy? Ha ott van a barátod akkor nem megyek fel, nem akarlak titeket zavarni. 

- Nincs itt. A legtöbb...

-Oké akkor odamegyek. - vágtam szavába. És azonnal le is tettem a telefnot is. 

Szerencsére Bomi közel lakik a szállásunkhoz, ért odaértem hozzá 6 perc alatt. - kiszálltam a kocsiból felmentem lifttel a kilencedikre, és ráfeküdtem a csengőjére. Ő azonnal kinyitotta fogad az ajtót, és boldogan ott lett volna ha, sírva nem fakadok. Igen addig bírtam... 

Bomival most éppen a nappaliban ülünk azon a nagyon kényelmes kanapén. Már mindent tud. Elejétől a végéig kiveséztem vele a dolgokat újra és újra. Ma nem megyek se haza, se pedig a közös szállásunkra sem. Ma itt töltöm az éjszakát Bominál. 

Másnap felduzzadt arccal keltem fel, szar közérzettel és azzal a tudattal, hogy ma vissza kell mennem a közös szálásra hiszen ma eljön hozzánk a RunBTS szervezője és elmondja a következőnek a témáját. Megnézem a telefonomat, amíg vártam, hogy lefőjön a kávé, rengeteg nem fogadott hívásom és üzenetem volt. 50 nem fogadott hívás érkezett Sugától, 91 Jintől, Namjoon csak írkált valami olyasmiket, hogy menjek vissza, meg hogy mi a baj, Tae és Jk is ilyen jellegű üzeneteket küldött mint Nam. Viszont a legdurvább teljesítményt J-hopenyújtotta, 103 nem fogadott hívás és 62 olvasatlan üzenetem volt tőle, a legutolsó hívást hajnali 3kor, a legutolsó üzenetet hajnali 5kor kaptam tőle. Igazából nem írt semmi különöset, csak kérdezgette, hogy hol vagyok, hogy jól vagyok-e, és, hogy ő bántott-e meg valamivel, ja és, hogy sajnálja a történteket. Nem írt semmi olyat, hogy nem az volt aminek látszott. 

Akkor akkor Suga és Hobi éppen összejöttek a szemem láttára. Jelenleg utálom Sugát, mert ő tudta, hogy hoygan érzek Hobi iránt . Ő volt a legelső elmondtam, a legelső akiben megbíztam.