SZERELMES VAGYOK

Elveszve

A levél elolvasása után, zokogva estem le a kanapéról.

- Nem, nem ez nem lehet igaz. – felálltam, beültem a kocsiba, majd egyből a közös szállásra mentem.

- Mi a baj? – kérdezte meglepődve Jin. – Visszautasított?

- Nem tudom. – estem le mellé a kanapéra, ahol még mindig filmet nézett.

- Akkor mi a baj? – átnyújtottam neki a kezemben szorongatott levelet. Gyorsan olvasott. – Ez... ez nem lehet igaz. – gördült le neki is egy könnycsepp az arcán.

- Elmegyek az anyjához. Ezt kb. 30 perce írhatta, tehát még utolérhetem. – keltem fel.

- Jimin, nem vezethetsz ilyen állapotban. Értem, hogy meg akarod keresni, de...

- Mi de? – kérdeztem tőle idegesen, a könnyeim még mindig kis folyót képeztek arcomon.

- De, ha ennyire menni akar, akkor szerintem el kell engedned.

- MI? Elengedi? A szerelmemet? Az életem értelmét? A csapat legviccesebb és legtehetségesebb tagját? Jin, Hoseok nekem nem csak egy barát, vagy egy csapattárs, Hoseok nekem az életem, nem tudnék nélküle élni.

- Értem én, de nézd egy kicsit az ő szemszögét, oké?

- Jin, nem érdekelsz. Elmegyek és kész! – kikaptam a kezéből a levelet és kifutottam.

Az út 3 óra volt, mert mindenhol megszegtem a sebességkorlátot, száguldottam. Leparkoltam a ház előtt, majd ráfeküdtem a csengőre. Az ajtó ki is nyílt, és egy mosolygós Jung asszony fogadott.

- Szia Jiminem. Mi a baj? – kérdeztem amint észrevette, eltorzult arcomat.

- Bemehetek?

- Persze ó, csak tessék.

- Köszönöm. – beléptem az ajtón és egyből körül néztem. – Nem járt itt Hobi?

- Nem, miért?

- Odanyújtottam neki a levelet. – furcsa módon nem lepődött meg annyira. Még sírni sem sírt.

- Nekem is van egy. – vette elő zsebéből, az apróra össze hajtogatott levelet.

A levélben kb ugyan az állt, csak nem volt annyira kirészletezve az egész.

- Mióta tuderről? 

 - Mondjuk azt, hogy már fel tudtam dolgozni.

- De hát. nekem azt írta, hogy ezt ma döntötte el.

- Sajnálom, Jimin. Tudom, hogy rosszul érint ez most téged, de el kell fogadnod. Ez az ő döntése. Tudod, hogy örökre szeretni fog téged. Ugye? – ölelt át

- I-Ihgen. – kezdtem bele megint a sírásba.

- Ne sírj.

- Felmehetek a szobájába?

- Ne! – fogta meg a kezem. – Jiwoo éppen alszik. Tegnap hazajött, mert a férje mondta neki, hogy pihenjen egy kicsit, el lesz most ő a gyerekekkel.

- Oké. Akkor azt hiszem, hogy most én megyek. – öleltem át még egyszer az anyját.

- Jól van Jimin. Tudod, hogy ide bármikor jöhetsz?

- Igen, tudom.

Az út Szöulba az út sokkal hosszba volt. El voltam keseredve, hogy soha többet nem láthatom Őt. Nem akartam nélküle élni, de az öngyilkosság, nem oldotta volna meg ezt a problémát, mert akkor lehet, hogy neki is baja esett volna amit nagyon nem akartam. Visszaérve a közös szállásra már mindenki ott volt.

- Jin, te idehívtál mindenkit? Ez most komoly?

- Én aztán nem. – tette fel védekezve a kezeit. – Hobi volt.

- Mi? itt van Hobi?

- Nem, de mindenkinek küldött egy üzenetet. Nézd. – nyújtotta oda Yoongi a telefonját. 

„Sziasztok! Sajnálom, hogy ilyennel zargatlak titeket a szabadnapotokon, de ez most egy létfontosságú dolog. Felmondok a Hybe-nál és kilépek a csapatból, minden kapcsolatot megszakítok a csapattagokkal, igen még Jiminnel is, és ha ez nem lenne elég, akkor a családommal is. Légy szíves folytassátok nélkülem a BTS-t, én mindig figyelni foglak titeket, lehet, hogy majd koncertekre is fogok járni.

Holnap elutazok egy kicsi országba, és talán soha nem is jövök vissza.

Szeretettel Hoseok."

- Mi csak ennyit kaptunk. – mondta Jin.

- Oké, de ti bele is törődtetek? Nem akarjátok megkeresni, vagy ilyenek? Nélküle nincs csapat.

- Jimin, fel kell, hogy világosítsalak, hogy nekünk is nagyon fáj ez, de nem tehetünk ellene semmit, nem marasztalhatjuk, ha menni akar. Nem lehet. –mondta bölcsem Namjoon.

- Oké, de most ti nélküle akarjátok folytatni?

- Igen, mert Ő is ezt akarta. Jimin kelj fel. Azt kell csinálnunk, ami neki a legjobb. 

- Oké, én most bemegyek a szobámba, és gondolkozok egy kicsit. – jelentettem be, kicsit sem boldogan.

Belépve a szobámba, odaléptem Hobi szekrényéhez és kinyitottam. Legnagyobb meglepetésemre nem volt benne egy ruhája sem. Tehát akkor hazudott nekem... Nem ma döntött így. Nem hirtelen felindulásból tette.

Aznap este eldöntöttem, hogy folytatni fogom a többiekkel a BTS-t és, hogy nem mutatom ki a fájdalmaimat. Megpróbálok Hoseok nélkül élni. Ha így fogok cselekedni, talán visszajön, majd egyszer valamikor. DE azért még álomba sírtam magam.

---------------------------------------

Remélem teszett. 

Keveset írok mostanában... Bocsika <3

Mára még tervezek egy részt, nem tudom, hogy meg tudom-e valósítani, de azért igyekszek.

Remélem eddig jól telik a hétvégétek. <3333

Hibákért bocsika:(