SZERELMES VAGYOK

1 évembe telt, hogy ne érezzem magam kínosan Hobi társaságában. Eleinte csak arról beszélgettünk, hogy mi történt vele és velem, meg a többiekkel, mikor ő távol volt. Majd elfogytak a témák, és egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy csendben ülünk a kanapén és csak nézzük egymást. Talán elérkezett az a pont, ahol azt kellett volna mondani, hogy szakítunk, hogy nincs tovább. De mi ezt nem mondtuk ki soha, mert annyira szerettük/szeretjük egymást, hogy nem bírtuk ki a másik jelenlét nélkül fél óránál tovább. Most pedig arra készülünk, hogy bejelentsük, hogy Hobi val egy párt alkotunk. Igaz már rég feloszlott a BTS, de mi ezt fontosnak tartjuk, mivel úgy érezzük, hogy őszintének kell lennünk mindenkivel. A bejelentés után pedig elindulunk Hobi„jához" és talán ott is fogcsalád tölteni életünk hátralevő részét, mert a sok bujkálás, titkolózás és az állandó-menést magunk mögött akarjuk tudni. Az elmúlt 12-13 évet átvészelni nem volt valami könnyű. Először elfogadni magam, majd beleszeretni Hobiba , utána egy csomót szenvedni érte, hogy végül velem alkosson egy párt, majd Hobielvesztése, amit nagyon nehezen dolgoztam fel, aztán belekényszerítve lenni a munkába, amit azóta nem akartam csinálni mióta a Reményem eltűnt, aztán az utolsó koncertek, mikor kettétört a szívem az Armyk miatt, és a csapattársaim miatt, utána jött a banda feloszlása, amikor az egyik szemem sírt (hogy vége van, és már soha nem dolgozhatok együtt a tagokkal, mint BTS, és persze a rajongóink miatt, akik ilyen hosszú idő után elhagytunk) a másik pedig nevetett, (hogy végre vége van, a szenvedésnek, a testem kínzásának , és a Hobi nélküli munkának), ezek után jött Kido, és a felismerés, hogy még mindig Hobibavagyok szerelmes, utána Hoseok hívása, majd az 1 hónap szenvedés, hogy családja van, és utána talán életem egyik legjobb napja, ami nem volt más, hogy hivatalosan is kijelentem, hogy van egy gyönyörű férjem akit Jung Hoseoknak hívnak.

Persze ott voltak a jó dolgok is, a debütálás, a csoporttal töltött idő, a Hobival töltött idő, viszont itt és most leállok a jó dolgok sorolásával, mert ha most folytatnám, napokig lehetne őket olvasni.

Életem legemlékezetesebb korszakát zárom most le.

Köszönöm ezt a 13 évet srácok. 

vége

--------------------------------------

Egy elég hosszú út vezetett el idáig. Voltak rosszabb napok/fejezetek, voltak jobb napok/fejezetek. 

Én csak meg akarom köszönni azoknak, akik elolvasták ezt a sztorimat. És tudom, hogy van hova fejlődnöm. A következő sztoriban próbálok egy kicsit összeszedettebb lenni, és többet beleadni. 

Hibákért bocsika :(

Még egyszer szeretném megköszönni. 

Amúgy boldog új évet mindenkinek. Remélem a 2023-as év jobb lesz, mindenkinek. :)

..................................

A következő sztoriról pedig csak annyit, hogy nem lesz benne Jin+Kook ship, mert sokat gondolkoztam rajta és az úgy fura lenne. Ezért mit gondolnátok, ha tennénk a középpontba egy Sope párost, de akár lehetne Taekook.? Vagy mondjak ti valamit, hogy mit képzeltek el. (Igen még mindig csak itt tartok...) 

--------------------------------------

Új sztori 

Khm... Mit is mondjak. Itt is bocsánatot szeretnék kérni, hogy a következő sztorim nem az lett amiről itt beszéltem. Én tényleg nagyon sajnálom, de azért reménykedem, hogy ha valaki elolvassa azt tetszeni fog neki. Elég sokat dolgoztam rajta. (bár mondjuk ezen is) <3