SZERELMES VAGYOK

Nem is tudom...

- Na jól sikerült az élő? - kérdezte Jung asszony abban a pillanatban amint beléptünk a házba.

- Igen, nagyon élveztük. A rajongók nagyon örültek Hobinak. - mondtam mosolyogva, majd Hobira néztem, hogy mondjon valamit ő is.

- Igen, jó volt, de szerintem Jimin jobban foglalkoztatta őket, ami egyértelműen, hiszen ő a szülinapos.

- Értem. - bólogatott az anyuka - Gyertek enni, mert készen van az ebéd. Jiwoo hazament, mert korábban jött haza a férje.

- Huh, anya lehet, hogy mi is elmegyünk, mert akad egy-pár dolgunk a kiadóknál, meg 1 hónap múlva jön az új albumunk is, nagyon sok a dolgunk. Bocsánat, de holnap reggel indulnunk kell. - mondta Hobika bánatosan.

- Semmi baj kicsim. Tudom, hogy rengeteg dolgotok van, nem szeretnélek fenntartani titeket.

Az ebéd nagyon finom volt. Majd persze jött a meglepetés is. Persze nagyon örültem a tortának, de jobb lett volna, ha tényleg meglepetés lesz. De az ajándékokra tényleg nem számítottam. Jung asszonytól egy kedves kis virágot kaptam, amire majd vigyáznom kell nehogy kiszáradjon szegényke, igen nem vagyok jó a virágnevelésben. Jiwootól egy nagyon szép bőrkötéses naplót kaptam, amibe az volt írva, hogy ˝Tudom, hogy naplót írsz Jimin. És azt is tudom, hogy a tesómról szól. Boldog születésnapot, te kis cukiság. - Jiwoo˝. Ettől az üzenettől egy kicsit elpirultam, és egyben csodálkoztam is, hogy hogyan tud ennyi mindent. Hobitól ugye a dalszöveget és most egy pulcsit kaptam amire az volt ráírva, hogy ˝My friend is so handsome.˝. Ebbe annyira belepirultam, hogy el kellett takarnom az arcomat. Szeretem, hogy Hobi ˝udvarol˝ nekem. Szeretem őt .

- Jaj, nagyon szépen köszönöm az ajándékokat. - mondtam mosolyogva, és megöleltem Hobi anyukáját. Mikor elengedett Hobitól is loptam egy hosszadalmas ölelést, majd mikor eltolt magától adott egy puszit a homlokomra.

- Boldog szülinapot Törpe. - aha, most már nem cuki vagyok hanem Törpe?

Örültem, hogy Hobi becéz, és persze a homlokpuszinak is. A szívem szokás szerint kitörni késszült a mellkasomból. Nagyon boldog voltam.

Másnap reggel elérkezett az indulás ideje, Hobi anyukája nehezen, de elengedett minket. A kocsiút lassan és szótlanul telt el. Mikor haza értünk, mindenki nagy tapsolásba kezdett.

- Mi az? - kérdezte Hobi.

- Ja, akkor mégsem. - nyögte be Suga, majd rám nézett. - Gyere velem. - intett.

- Mi van? - kérdeztem, mikor beértünk a szobájába.

- Jaj, Jimin láttuk az élődet, nem tagadhatjátok tovább, hogy együtt vagytok. legalább a csoportnak mondjátok már el, légyszi.

- De, mi nem vagyunk együtt. - néztem rá, csodálkozva.

- Nem, Jimin. Ne hazudj. Tudod mi történt az élőben? Vagy inkább mondjam el. - értetlenül néztem rá, én tényleg nem értettem ezt az egészet. - Oké, akkor elmagyarázom, hogy mit is csináltatok. Leértetek a partra, és leültetek arra a kibaszott lepedőre és elhelyezték azt a hülye kamerát, Hobi olyan helyen ért hozzád, ahol nem természetes, persze el lehet siklani felett, hisz csak végigsimított a mellkasodon, mondjuk a nézése már árulkodó volt, de tegyük fel , hogy ezt se láttuk. Ettétek a tortát, olyan lett a szád, letörölte az ujjával, majd megette azt amit leszedett a szádról. Oké, jó barátok vagytok, elnézem. DE az, mi volt, mikor senki sem látszódott a kamerában, és olyan hangot adtatok ki, mint akik csókolóznak? Jimin mondj valamit, kérlek. - nézett rám Suga boci szemekkel.