Rengoku életéért (BEFEJEZETT)

1.

A nevem Chintia. Tokióban élek, és idén fogom befejezni az általános iskolát. Az osztálytársaimnak nem nagyon tetszik hogy animéket nézek, ezért sokszor csesztetnek, de már megtanultam, hogy ezzel nem kell foglalkoznom. Elfogadtam hogy ők mások mint én, és nem fogadnak el. Nem nagyon vagyok jó tanuló, de nem is annyira rossz hogy megbukjak. Év végén nagyjából minden tantárgyból 3-as szoktam lenni.

Ismét elkezdődött a tanév. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan fog eltelni az általános. Első tanítási napot úgy kezdtem hogy elaludtam. 5 percet késtem, de az osztálytársaim egyből cikizni kezdtek.

- Na a kocka elkésett-hallottam a hátsó padsorból!

-Pofa be akárki is volt-üvöltöttem vissza nekik!

-Chintia mondd el hogy miért késtél-mondta az ofőm.

-Elnézést kérek tanár úr elaludtam.

-Rendben. Most még nem írom be a késést, de még egyszer ne forduljon elő!

-Nagyon köszönöm.

A tanár csak bólintott egyet mire én a helyemre sliccoltam. 10 perc nem telt el, de úgy éreztem éhenhalok. Tudtam hogy a tanár úgysem engedné meg, úgyhogy eldöntöttem hogy a pad alatt fogok enni. Szerencsére nem az első padsorban ülök, úgyhogy nem lesz annyira feltűnő. Megettem egy szendvicset, utánna jegyzeteltem tovább. Az óra háralévő része iszonyatosan gyorsan telt el. Amint kicsengettek kirohantam az udvarra,  leültem a kedvenc fám tövébe, és elkezdtem animét nézni. A választásom a Demon slayerre esett, úgyhogy el is kezdtem. Az osztálytársaim észrevették, és egyből odarohantak hozzám.

- Na mivan? Csak nem megint a képzeletbeli szerelmed után sóvároksz?

- Hagyjatok már békén! Egyépként neked nem mindegy hogy mit csinálok? Ha valamit nem értesz, akkor inkább ne szólj közbe!-miközben ezt mondtam, lassan feláltam, és dühösen a szemükbe néztem, és az egyiknek lekevertem egy pofont.

- Mit pattogsz? Csak nem a lelkedbe tiportunk?

Nem bírtam magammal, és amelyik a legkózelebb állt hozzám, azt teljes erőmből felpofoztam.

- Ha nem hagytok békén, akkor mindenki kap egyet-egyet! Világos voltam?! Azt kérdéztem hogy VILÁGOS VOLTAM?!

A többiek nem mondtak semmit csak elrohantak. Na ezzel ennyi volt.
Már pont indítottam volna a videót, amikor becsengettek. Nagyjából mindig ez történik. Magamban elfogadtam hogy mi történt, és szomorúan elindultam a terem felé.

Sziasztok! Itt is lennék az első résszel. Remélem minnél többeteknek fog tetszeni, és szívesen olvássátok majd. Jó éjszakát!