Rengoku életéért (BEFEJEZETT)

12.

Felszálltunk a vonatra, és szinte egyből jött felénk egy fucsán kinéző pasas. Sanemi azonnal megragadta katanáját és felpattant.

-Sanemi. Nyugodj meg. Ez az ember csak az ellenőr.- montam, s barátom durcásan visszaült a helyére.

-De ha tévedsz, ő lesz az első azok közül, akiket megölök.

-Rendben. Sőt ha tévedek még segítek is megölni.

Az ellenőr odajött hozzánk, átjukaztotta jegyeinket, és már ment is tovább. Az arckifejezése tényleg eléggé ilyesztő volt, ígyhát amikor elment, megegyeztünk Sanemivel.

-Figyelj. Ezzel az emberrel valami tényleg nincs rendben. Tartsuk nyitsva a szemünket. Lehet hogy az egész vonatot meg kellajd védenúnk, szóval nem aludhatunk el. Felválltva fogunk őrködni, és elmondjuk hogy mi történt, rendben? Én kezdem.- mondtam, s elindultam a saját fejem után.

Sanemi kicsit értetlen fejet vágott, mert hadartam. Nem tudom megfogalmazni azt, hogy mit érzek, de tudom hogy Chintivel akarok lenni minnél előbb. Összesen 20 kocsi van, a felét már be is jártam. Sehol semmi baj, minden rendben. Legalábbis eddig. Ahogy közeledtem az utolsó kocsik felé, valami furcsa szagot éreztem. Démon szag volt keverve motorolajjal. A vonat legvégén lenne a démon? Amilyen gyorsan csak lehetett elindultam visszafele Sanemihoz, de a démon elállta utamat.

-Mit akarsz itt, démonvadász?- kérdezte, miközben csavargatta testrészeit.

-Igazából pont téged kereslek.- mondtam, és nekirohantam.

Olyan gyorsan futottam felé, amennyire csak tudtam, és nem tudott kitérni előllem a démon. Lassan tűnt el teste, mikor utolsó szavait hallatta.

-Nem fogod túlélni ezt az utat. Akaza eljön, és végezni fog veletek.

Nem tudom ki is az az Akaza, de ha meg is támad minket, Sanemi segít, és közös erővel legyőzzük. A démon szavai hallatára, szomorú érzés támadt fel bennem. Chinti mondta hogy nem mehetek egyedül, és hogy mindenféle képpen velem akar jönni. Mikor megismerkedtünk, azt mondta hogy tudja mi fog velünk történni. Vajon most meg fogunk halni? Habár ahogy visszaemlékszem egy csomó minden új volt neki, mert nagyon meglepődött. Már sokkal elővigyázatosabban mentem vissza helyemre, és leültem.

-Na mi történt? Minden rendben van?- kérdezte Sanemi az ablakon kifele bámulva.

-Hát találkoztam egy démonnal, de egyből a féjét tudtam venni...

-Akkor ennyi volt? Mehetünk haza?

-Sajnos nem. Az a démon, akit megöltem azt mondta mé mielőtt meghalt, hogy egy másik démon eljön, és megöl minket.

Sanemi amilyen lelkesedéssel felpattant, olyan hirtelen dopta le magát újra ülőhelyére. Nem értett semmit, ugyan úgy, ahogy én sem, és azt gondoltuk hogy ez biztos valami baromság. Már vagy 3 órája a vonaton ülünk, és Sanemi egyre állmosabb. Nem tudom mi lehet vele, álltalában nem szokott ilyen lenni. Mentem még egy kört a vonaton, s mire visszaértem baráomat teljese  elnyomta az álom.

-Akkor úgy látszik én őrködök az éjjel.- mondtam olyan halkan, ahogy csak tudtam, és kinéztem az ablakon.

Valami fircsa kék fényt láttam a távolban, de ráfogtam hogy csak egy villám. Minnél többször láttam, annyiszor remegett meg a vonat. Viharos időben van olyan hogy sokszor villámlik, és dörög az ég. Kicsit leültem pihenni, de tudtam hogy nem aludhatok el teljesen, mert Sanemi kidőlt, úgyhogy vagy felébresztem, vagy nem alszok semmit. Mivel már nagyon álmos voltam, gondoltam szólok Saneminek, de mire felálltam volna, elnyomott az álom.

-Rengoku ébredj!- hallottam barátom hangját, mire egyből felébredtem.

-Mi a baj...- kezdtem, de befogta a számat, és mutatta hogy maradjak csendben.

Nem értettem mi baja lehet, de ha ő így viselkedik, annak nyomós oka lehet. Úgy csinált mintha aludna, ígyhát nekem sem volt jobb ötletem, mint utánnozi őt. Pár másodperc múlva valaki elsétált székeink mellett, és Sanemi azonnal megtámadta. Ahogy hozzáért katanája, egyből észre lehetett venni hogy még egy démonnal van dolgunk. Amikor kinyitottam a szemem, Sanemi már ott állt egy kisebb-nagyobb vértócsa előtt, tehát végzett a démonnal.

-Honnan tudtad?- kérdeztem tőle.

-Már párszor elment itt mellettünk, de akkor még azt gondoltam hogy nem nézem meg ki az, úgy csinálok mintha aludnék, de végül óvatosan kinyitottam a szememet, és észre vettem, hogy téged bámul, és valamit motyog. Aztán, pedig lenyakaztam.

-És én hogyhogy nem éreztem a démon szagot?

-Azt nem tudom, de egész végig magadban beszéltél. Azt nem tudom miről, de Chintia, és valamilyen Akaza is benne volt, az biztos.

Eddig nem is tudtam hogy szoktam álmomban beszélni, de legalább már tudom. Mostantól oda kell figyelnem hogy milyen környezetben vagyok, és úgy aludni. Teljesen kiment szememből az álom, így most mind a ketten indultunk körbenézni. Mindenhol mindenki aludt, nem mozgott senki. Ahogy egyre elöbbre haladtunk még egy démon szagát lehetett érezni. Felmentünk a vonat tetejére, és megpillantottuk ellenfelünket. Ő lenne hát Akaza? 

-Rengoku minden renben?- hallottam Sanemi hangját.

-Persze. Gyere küzdjünk meg ezzel a démonnal is.- mondtam majd megimdultam felé.

Ahogy egyre közelebb értem, hallottam hogy a démon össze-vissza beszél, és láttam hogy csukva van a szeme. Sanemi mikor ideért azonnal megragadta katanája markolatát, és elég erősen meglendítette a démon feje irányába. Ezzel még egyet elintéztünk, de tudtuk hogy még közel sincs vége ennek az egésznek. 

-Hamarosan felkel a nap. Úgy tűnik holnap este is itt kell maradnunk.- mondtam, mire Sanemi kiakadt.

-Rengoku miért nem borulsz ki? Téged vár otthon Chintia, és mégsem idegeskedsz. Én bezzeg itt üvöltözök, nyugtass már le azzal hogy te is ki vagy borulva!

-Sanemi. Nyugodj meg. Természetesen én is aggódok, de nem tudok mit csinálni. Holnap reggel küldünk nekik egy levelet, amiben leírjuk mi történt, és hogy valaki jöjjön segíteni. Így gyorsabban végzünk. Rendben?

-Rendben.

Visszamentünk a helyünkre, és vártuk hogy visszaérjünk a pályaudvarra. Egy teljes örökkévalóságig tartó út volt a visszafele vezető út, de végül odaértünk, és azonnal kerestünk egy nyugodt helyet, ahol elkezdtük írni a levelet, rákötöttük egyik hollónk lábára, és elküldtük a rezidenciára.

Sziasztok! Itt is lenne egy új rész, szerencsérre most nem éjfélkor sikerült befejeznem, de már így is elég késő van. Ezzel a storyval szerintem ezen a hétvégén, vagy jövő hét elején végzek, és folytatom a másikat. Nagyon hálás vagyok azért, hogy ilyen sokan olvassátok a könyvem!