Rengoku életéért (BEFEJEZETT)

14.

Nem tudom mit kéne tennem. Mindenki alszik, csak én vagyok ébren az egész vonaton, de rengeteg démont érzek. Ha csak egyetlen embert fel tudnék kelteni, az már tökéletes lenne. Lassan odaálltam Sanemi elé, él lelöktem székéről. Kicsit morgott, forgolódott össze-vissza, de semmi. Nem történt semmi, úgyhogy ugyan ezt megcsináltam Giyuval is, aztán egyesével mindenkit lelöktem a székekről, sőt még a lányokat is, de semmi. Még rengeteg ideig itt leszünk a vonaton, de egyedül nem megyek semmire. Sanemit kezdtem el rángatni mint egy idióta, amikor hirtelen elkezdett motyogni valamit.

-Rengoku nyugodj meg. Chinti csak alszik. Aludj te is.

-Jaj istenem hogy jön most ide Chinti? INKÁBB KELJ FEL TE AGRESSZÍV HÜLYEGYEREK!

Sanemi magyon nem szereti ha lehülyézik, és mindig felkel rá ha valakibezt mondja neki. Akár épp csak akkor aludt el, vagy már órák óta durmol, de felkel, ígyhát nem volt más választásom, mint ezt mondani neki. Még egy jó darabig nem mozdult, de egyszer csak hirtelen felpattant a szeme, és nekemugrott.

-KIT NEVEZTÉL TE HÜLYÉNEK?

-Nyugi nem gondoltam komolyan. Csak fel akartalak kelteni.-röhögtem egyre vórösödő képébe.

-Szerencséd. Egyépként most hogy körbenézek, miért alszik mindenki ezen a rohadt vonaton?

-Nem tudom. Valószínűleg egy démon műve lehet az egész. A többieket is fel kelk ébresztenünk, és szembeszállni a démonokkal.

-Igen. Várj! Te most azt mondtad hogy démonOKKAL?

-Igen. Biztosra veszem hogy nem csak egy démon van most itt.

-Jaj, mennyire boldog vagyok mit ne mondjak! Itt van fenetudja mennyi démon, és mindet ki kell nyírni! Ennél jobbat el se tudtam volna képzelni Rengoku!

-E...ezt most....

-SZARKAZMUS! Mégis miért gondolnám komolyan? Jesszus Rengoku kikapcsolt az agyad? Mostantól fel kell mutatnom egy szarkazmustáblát ha valamire szarkaztikusan válaszolok?!

-NEM CSAK FÁRADT VAGYOK! MEGGID AKARSZ MÉG KIABÁLNI?!

-AMÍG VALAKI FEL NEM KEL RAJTUNK KÍVŰL HOGY TE IS ALUDHASS!

-AKKOR MONDJUK KELTEGETNI KÉNE ŐKET, ÉS NEM ORDIBÁLNI!

-Akkor gyere.

Nagyon meglepett hogy Sanemi ilyen hirtelen hagyta abba az ordibálást, és ment a többiekhez. Ő a lányokkal próbálkozott, én pedig Giyut nyúztam ismét.

-A lányokat mivel lehet felébreszteni?- kérdezete hirtelen.

-Hát... Nem tudom. Mondd azt hogy a másik rosszul van.

-Neked honnan támadnak ilyen gondolataid?

-Öhm... igazából én sem tudom. De nálad bevált.

-Ha ennek vége, én megverlek.

-Ha ennek vége, már otthon leszünk.

-Nem érdekel. Akkor is legalább felpofozlak!

-Ha ez szíved vágya, nekem édesmindegy.

-Valami baj van Rengoku?

-Csak a tegnapi dolgokon gondolkoztam. Mi van ha az az Akaza nevű démon tényleg idejön és nem tudjuk majd legyőzni? Mi lesz Chintivel ha nem megyek haza?

-Ilyen az eszedbe se jusson! Még szép hogy hazamész, és Chintivel fogsz megöregedni. Ezt a gondolatot azonnal verdd ki a fejedből! Ha az az Akaza idejön, együtt biztosan le tudjuk győzni, csak ne szállj szembe vele egyedül, megértetted?