Rengoku életéért (BEFEJEZETT)

3.

Másnap arra ébredtem hogy Shinobu engem néz az ajtóból. Amint meglátta hogy felébredtem odajött hozzám, és leguggolt. Úgylátszik itt mindenki le szeret guggolni ha beszélnek.

-Én keltettelek fel?- kérdezte.

-Nem dehogyis. Meddig aludtam?

-Hát nem tudom. Én is most keltem fel, és még senki sincs ébred.

-Akkor még nem lehet olyan késő.

-Kérdezhetek mégvalamit?

-Persze. Akárkinek akármilyen kérdése van, nyugodtan tegye fel, és én válaszolok rá.

-Amikor Rengoku idehozott motyogtál valamit. Emlékszel még rá?

-Nem. Te értetted?

-Igazából a nevünket halytogattad, úgyhogy nem értettük honnan tudod a nevünket, úgyhogy gondoltuk hpgy másokat hívnak így. Habár szerintem rajtam kívül nincs más akit Shinobunak hívnak.

-Hát akkor valószínűleg rólatok beszéltem.

-És kérdezhetek még valamit?
-Igen.

-Te szeretsz valakit közüllünk?

-Miiii? Ez hogy jutott eszedbe?

-Hát amikor Rengoku idehozott, ugye a neveinket hajtogattad, és amikor róla beszéltél elvörösödött az arcod.

-És ezt ő is észrevette?!

-Nem. De mi ez a nagy felindulás?

-Én...én szerelmes vagyok belé.

-Tudtam-mondta és örömében hátradőlt a földön!

-M...minden rendben Shinobu?

-Igen, csak nagyon örülök. Má azt hittem Giyut szereted.

-Hát igazából mindannyiótokat kedvellek, de Rengoku iránt többet érzek.

-És ha valami másik világból jöttél, akkor hogy hallottál rólunk?

-Nálunk ez az egész, mármint ti, meg a démonok csak egy anime amit sokan szeretnek és néznek, vagyis most egy kitalált világban vagyok ha onnan nézzük.

-Akkor azt akarod mondani hogy valaki előre megírta azt hogy mi fog velünk történni?

-Gyakorlatilag igen.
Hirtelen kopogást hallottunk az ajtóból, úgyhogy azonnal oda vetettük a pillantásunkat.

-Kiaz?-kérdeztem.

-Csak én vagyok az!

-Akkor nyugodtan gyere be Rengoku.
-Zavarok?

-Nem, dehogyis. Gyere te is beszélgetni.

-És miről beszélgettek?

-Hát mindenféle kérdésekre válaszolok Shinobunak.

-Akkor én is kérdezek valamit.
-Rendben.