TWINS / IKREK - Jikook, Vkook (+18+) ✔

9. Hármasban (+18+)

Jimin pov

- A hús-vér ikertestvére, aki önnel együtt született, valóban meghalt, amikor önök gyerekek voltak. De az a Junghyun, akit ön most ismer, „él", létezik, csakhogy ő nem az a gyerek, akit aznap ott a fa alatt villámcsapás ért. Ő a maga része. Az a feladatunk, hogy ezt a rész beleolvadjon önbe, eggyé váljon vele. Hogy elfogadja, hogy maguk egyek. De ha ez nem sikerül, legalább harmóniában tudjanak együtt élni, ahogy eddig is nagyon ügyesen tették - magyarázza a doktor Jungkooknak, úgy, hogy mi is bent vagyunk vele a szobában, Taehyung, az anyukája és én.

Ez a harmadik terápiás beszélgetése a doktorral. Az anyjának hamarosan vissza kell utaznia Busanba, de amíg itt van, szeretné támogatni a fia kezelését, és segít elrendezni az ügyeit. Például szólt a főnökének, hogy Junghyun beteg, és pár nap szabadságra kell mennie. Taehyung úgy látszik, ugyanolyan hősszerelmes, mint én. Vállalta, hogy Junghyun mellett marad, és segít neki mindenben.

- Junghyun úgy tűnik, kissé elkanászodott az utóbbi időben - folytatja a doki - A maga feladata, hogy visszafogja kicsit, első lépésben például le kell szoktatnia a drogokról. Legyen ott vele mindig, amikor csak tud. Figyelje minden lépését, kísérje el a munkahelyére, ahogy már máskor is tette, és avatkozzon közbe, ha kell. Beszélgessen vele, legyen együttérző, türelmes és megértő vele. Mit gondol, menni fog?

- Nem lesz könnyű, utálni fogja, hogy bébiszitterkedek felette, de megpróbálom - mondja Jungkook.

- A "testvére" még nem tud a betegségükről, itt a beszélgetéseink során ő még egyszer sem jött elő. Ha szükség lesz rá, hipnózisban előhívjuk, és mindent elmondunk neki. Ön és én együtt fogjuk vele közölni.

Jungkook bólint.

Az orvos feláll, és mielőtt elbúcsúzna tőlünk, még ad néhány gyakorlati tanácsot.

Aztán Kookie anyukája is távozik, így hármasban maradunk. Vagyis... négyesben?

- Menjünk fel hozzám - ajánlja fel Taehyung - Kicsit beszélgessünk, mi hárman még nem is ismerjük egymást igazán.

Igaza van, nem ártana kicsit közelebb kerülni, ha már együtt vagyunk ebben a furcsa helyzetben. Kellemesen csalódtam most a srácban, őszintén szólva, amikor először láttam a boltban, nem ilyen együttérzőnek és kedvesnek képzeltem. Mint kiderült, ő fotómodell, ami egyáltalán nem meglepő. Úgy ismerkedtek meg Junghyunnal, hogy a kocsiját náluk szereltette.

Tae lakása olyan, mintha egy lakberendezési magazinból vágták volna ki. Sikeres lehet modellként, ha ilyen bútorokra és egyáltalán, ilyen lakásra telik neki... Megiszunk egy-egy pohár nagyon finom francia vörösbort, amit legutóbbi párizsi útjáról hozott. Elhatároztuk, hogy egynél többet nem iszunk, de valahogy felbontódott és elfogyott még egy üveggel. Tae óriási bársonykanapéján üldögélünk, és egyre lazább a hangulat. Jó fej a srác, nagyokat röhögünk, mintha pár órája nem a kórházból hoztuk volna ki a barátunkat. Érdekes, de Junghyun még nem jött elő. Jungkook pedig ugyanúgy megkedvelte Taehyungot, mint én.

A nagyon fancy rejtett hangszórókból jazz szól, és mi lassan már azon is röhögünk, ha valamelyikünk csak levegőt vesz. Valószínűleg így oldódik az a rengeteg stressz és feszültség, ami ért minket az elmúlt pár napban. Nem is beszélünk Jungkook betegségéről, csak úgy viselkedünk, mint három barát egy átlagos szombat estén.

Érzem a bor bódító hatását. Csak nézem ezt a két szédületesen jóképű srácot a két oldalamon, és egyszerűen jól érzem magam köztük. Egy jó nagy röhögés alkalmával szokásom szerint elvesztem a testem fölötti uralmat, és hanyatt zuhanok, egyenesen Jungkook ölébe. Felnézek rá, ő lenéz rám, és annyira cukin mosolyog, hogy mindjárt megzabálom. Csak nézzük egymást, a nevetésünk lassan elhalkul, és közeledni kezd egymáshoz az arcunk. Lassan bezárul köztünk a távolság, Kookie a fejem alá nyúl, felemeli, és lágyan megcsókol. A nyaka köré fonom a karom, és magamhoz húzom. Ízlelgetem a puha ajkait, nyelvemmel megsimogatom az övét, és teljesen elveszek a csókban. Taehyung mély, füstös hangja zökkent ki belőle: