TWINS / IKREK - Jikook, Vkook (+18+) ✔

15. Jó helyen

Taehyung pov

- Tae, bazdmeg, nem csinálhatod ezt velem az utolsó pillanatban, a stúdió kibérelve, kikölcsönöztem vagy egymillió won-nyi felszerelést, itt a fodrász, a sminkes, a stylist, jövő hétre utómunkákkal együtt kellenek a fotók a Vogue-nak, szóval ne basszál ki velem, nagyon kérlek!! - kiabál a kedvenc fotósom a telefonba.

- De úgy nézek ki, mint akinek behúztak! Még a szemem is bedagadt - magyarázom neki, miután azt hazudtam, hogy az ablak sarka csapódott bele az arcomba, amikor kivágta a huzat.

- Feltalálták a sminket meg a Photoshopot, szóval told ide azt a méregdrága segged, mert most még holtan is lefotóználak, ha arról lenne szó.

Ha nem ő lenne a fotós, leszarnám és nem mennék, de neki a rajongója vagyok. Egy igazi művész, aki amellett, hogy gyönyörűek a képei, mindig mély tartalmat visz a fotóiba, hogy még egy ékszerreklámnak is különleges jelentése lesz, ha rajta múlik.

20 percet késve, minden-mindegy hangulatban lépek be az ajtón, mire a fotós és a sminkes azonnal ott terem az orrom előtt, hogy felmérjék a kárt. Nézegetik az arcom, a sminkes azt számolja, hány centi vakolatra, a fotós azt, hogy hány óra utómunkára lesz szükség, hogy ezt eltüntessék.

A művész úr a szemembe néz. Valószínűleg meglát valamit az üres tekintetemben, mert összeráncolja a homlokát, megdörzsöli az állát, és azt mondja:

- Gyere csak velem egy pillanatra!

Bevezet egy félreeső kis szobába, ahol csak ketten vagyunk.

- Mondd el szépen, hogy szerezted ezt.

- Mondtam már, az ablak egyszer csak...

- Bla-bla-bla, ezt majd a többiek beveszik - vág a szavamba - Nekem viszont szépen elmondod, hogy mi történt valójában.

- Tényleg az ablak...

- Taehyung! Látom a szemedben, hogy kurvára nem az ablak volt!

- Nem mindegy, hogy mi vagy ki volt? Kezdjük el a munkát, így is késtem! - mondom türelmetlenül, és már fordulnék ki a szobából, de elkapja a karom.

- A pasid tette, igaz? Junghyun vagy hogy hívják.

Ekkor tudatosul bennem, hogy az utolsó interakció a barátommal, mielőtt... "hibernálódott", az volt, hogy megütött. Felsóhajtok, majd a szememet forgatva ránézek, és kimondom az igazságot:

- Igen, ő volt, most boldog vagy? Kezdhetünk végre dolgozni?!

- Tae, ezt nem úszhatja meg szárazon, feljelentést kell...

- Nem úszta meg! - vágok a szavába - Meghalt!! Tegnap, alig egy órával azután, hogy ezt csinálta, egy órán belül... megölte magát, oké?! - remeg a hangom, ahogy a kezem is, miközben hátamat a falnak támasztom, hátrasimítom a hajam, és a plafont kezdem bámulni, nehogy bőgni kezdjek.

- Úristen, Tae, annyira sajnálom... - mondja megrendülve.

De nem akarom, hogy sajnáljon, pont ezt akartam elkerülni. Miért nem tudnak békén hagyni, miért kell a magánéletemben vájkálni?! Közeledik, hogy átöleljen, de én gyorsan kifordulok az ajtón, be a nagy szobába, ahol mindenki rám vár, és próbálom összeszedni magam. A stylist csaj már hozza is a ruhákat, amikkel elvonulunk a paraván mögé, ahol gyorsan elkezdek vetkőzni. A lány rám ad egy átlag középvezetői fizetésbe kerülő inget, megigazítja rajtam, begombolja, de a felső néhány gombot nyitva hagyja, hogy majd érvényesüljön a Bulgari nyaklánc a nyakamban, aztán a kezembe nyom egy még háromszor annyit érő nadrágot is, hogy vegyem fel. Közben a fodrász srác, vagyis bocsánat, a hair stylist is odajön, és már kezdi igazgatni a hajam, miközben rángatom magamra a szűk gatyát, látszik, hogy csúszásban vagyunk. A lány itt-ott betűri az inget a nadrágba, elöl kicsit hozzáér a farkamhoz, teljesen véletlenül persze, legalábbis a szeme se rebben közben, de azért utána még kétszer megteszi, mire végre úgy áll rajtam minden, ahogy kell.