TWINS / IKREK - Jikook, Vkook (+18+) ✔

2. Zaklatás

Jimin pov

A szomszéd szobából áthallatszó heves párbeszédre ébredek. Még sötét van, az éjjeliszekrényen tapogatózva találom meg a mobilomat. Bekapcsolom a kijelzőt, 4:22-t mutat.

- A kis basznivaló pasid itt alszik?

- Igen, és ne merj próbálkozni nála, Junghyun, komolyan beszélek!

- Mert, mit csinálsz? Megversz?

- Pfffh, miért nem tudod egyszer tisztelni a magánéletemet?!

- Ha el tudom csavarni a fejét, akkor nem vagy elég jó neki. Arról meg nem én tehetek. Szabad ember, az ő döntése.

- Csakhogy ő a barátom. Neked meg csak max. egy dugásra kell, ennyiért rúgnád fel a kapcsolatomat megint!

Megint? Csinált már ilyet azelőtt a tesója?

- Lehet, hogy több dugásra kell. Ezt nem lehet előre tudni.

- Nem vagy vicces, Hyun.

- Nem is viccből mondtam.

- Különben is ott van neked Taehyung.

- Na és? Miben akadályozna ez engem?

- Szörnyű vagy. És még elvárod, hogy mindig kihúzzalak a szarból. Hát egyszer majd nem foglak.

- Dehogynem! Te jó testvér vagy Jungkook!

Ajtócsapódást hallok, majd lépteket a fürdőszoba felé, majd ott is csukódik egy ajtó. Pár perc múlva valaki belép a szobába, lehuppan mellém az ágyra, bebújik a takaró alá, és átölel.

- Hol voltál? - nyöszörgöm álmosan.

- Junghyunnak szüksége volt rám. De most már itt vagyok.

Magához szorít, és beleszuszog a nyakamba. Szegénynek nemsokára már kelnie is kell, úgyhogy nem zargatom további kérdésekkel.

------------------------

Másnap reggel kocsival elvisz a munkahelyemre, mielőtt az egyetemre menne. Olyan szótlan, fáradt és... mintha szomorú is lenne. Nézem az arcát, nem az az izgatott, élettel teli nyuszi, mint amilyen tegnap volt. Csak néz ki a fejéből, karikásak a szemei, lomhán lóg a keze a kormányon, és mintha csak túl akarna esni ezen a napon. Nem is néz rám. Lehet, hogy most, hogy „megvoltam neki", már nem vagyok érdekes? Lehet, hogy nem is volt olyan jó neki, mint nekem? Igaz, hogy alig aludt szegény az éjjel, de legalább egy mosolyt dobhatna felém, vagy csak egy szót... Mindjárt megérkezünk a ruhabolthoz, ahol dolgozom, és nem akarok így kiszállni. Teszek egy béna próbálkozást a társalgásra:

- Jössz holnap táncra? - heti kétszer hip-hop táncsuliba járunk, onnan ismerjük egymást.

- Persze.

Elsőbbséget ad, körülnéz, befordul. Már az utcámban vagyunk. Leparkol, a bolt előtt, kezeit leejti a kormányról az ölébe, és végre rám pillant.

- Köszi, hogy elhoztál - mondom egy félénk mosoly kíséretében.

- Nincs mit.

Ő is mosolyog, de csak a szájával. A szeme szomorú, és nem tudom, miért. Ennyire fáradt lenne?

- Mi volt éjszaka Junghyunnal? - lehet, hogy nem a legalkalmasabb pillanat, de nagyon érdekel, miért tűnt el.

Az ölébe néz, majd ki az ablakon.