TWINS / IKREK - Jikook, Vkook (+18+) ✔

7. Összeomlás

Junghyun pov

Cuki, ahogy kuncog. Beleborzongok, mikor az ujjacskájával a bőrömhöz ér. Furcsa, én nem szoktam ilyesmire vágyni, de cirógatni, ölelgetni akarom, és nézni, ahogy mosolyog rám... Puszilgatni az arcát...

Megfogom a kezét, amivel a nyakamra mutat, és a számhoz húzom. Szemébe nézek, megcsókolom az ujjait, és gondolatban már az ágyban vagyok vele. Elillan a mosolya, elkomolyodva néz vissza rám. Olyan szép a szája, hogy muszáj megcsókolnom. Közelebb hajolok, már majdnem hozzáérek azokhoz a puha, dús ajkakhoz, amikor hirtelen feláll a kanapéról.

- Én most elmegyek, Junghyun - jelenti ki.

- Ennyitől??

- Nagyon vicces - mondja, de azért mosolyra húzódik az a falnivaló szája.

Ne menjen el. Azt akarom, hogy maradjon velem. Megint meg akarom dugni. Átmehetnénk együtt Taehyunghoz, csinálhatnánk hármasban is. Már a gondolattól is elkezdek keményedni, és ösztönösen szorosabban fogom a kezét.

- Megyek veled! - mondom.

- Egyedül szeretnék lenni, át kell gondolnom a dolgokat. Kicsit... össze vagyok zavarodva, ki kell tisztítanom a fejem.

Szomorúan veszem tudomásul, hogy ebből nem lesz dugás. Elengedem, hadd menjen, nekem is fel kell hívnom a főnökömet. Kikísérem az ajtóhoz.

- Kapok egy búcsúcsókot? - kérdezem kiskutya szemekkel.

Megáll, rám néz, megint ott bujkál az az édes mosoly. Egy kicsit hezitál, majd ad egy gyors szájrapuszit, aztán ott hagy, már el is tűnik a szemem elől.

Becsukom az ajtót, nagyot sóhajtok, majd feloldom a telefonom kijelzőjét. A háttérképemről Tae néz rám kéjes tekintettel. Sajnos el kell rondítanom ezt a szép képet a főnököm nevével és telefonszámával.

- Hát te élsz? - szól bele a telefonba.

- Nem rúghatsz ki, nagyon kell a meló, főnök! Kérlek! - térek rögtön a tárgyra. Tudom, hogy szereti, ha a talpát nyalják.

- Mire kell neked a meló, megkeresed te nélkülem is a betevőt!

- Neked kell a melóm, te is tudod - poénkodok, de igazam van. Kellek neki. És nemcsak azért, mert én értek a legjobban a vasakhoz.

- Találok én olyat, mint te, még jobbat is, például olyat, aki bejár dolgozni!

- Ne haragudj, zűrös napjaim voltak. Megismertem valakit és...

- Ideje, hogy átvedd a farkadtól az irányítást, Junghyun! Sajnálom minden magánéleti gondodat, de keress másik melót.

- Ne csináld ezt velem, kérlek! Féláron kapod a cuccot egy hónapig, ha visszaveszel! Na?

- ...

- Oké, ingyen kapod egy hónapig.

- ...

- Két hónapig! Azért az már megéri, nem?

- Na jó, de ez az utolsó dobásod, öcsi. Össze kell szedned magad. És ne valami szart akarj ingyen rám sózni, a minőségből nem adok lejjebb!

- Nem is tartok szar cuccot, ember!

- Helyes. Akkor hétfőn várlak.

Ez is elintézve, most pedig lelépek Taehyunghoz. Jó lenne, ha Kook nem találna itt, mikor visszajön. Azért megírom neki, hogy visszavettek, legalább emiatt már ne fájjon a feje.

Kezdem sajnálni őt. Igaz, hogy nagy balfasz, és folyamatosan idegesít már a létezésével is, de most tényleg nincs jól. Remélem, nem csinál semmi baromságot.