TWINS / IKREK - Jikook, Vkook (+18+) ✔

13. Hiány

Jimin pov

Mindketten a kocsi hátsó ülésén ülünk. Nézem Taehyungot, ahogy szomorúan bámul ki az ablakon, egyszerűen nem tudom levenni róla a szemem. Nem bírom lerázni magamról, amit pár perce csináltunk, a csókjait, az érintését... A testem még mindig éhesen követeli, hogy folytassuk, ami félbemaradt, feszül a nadrágom, bizsereg a bőröm, rá kell harapjak az ajkamra, hogy pótoljam a szája hiányát valahogy, hiába próbálom az agyammal lenyugtatni magam és Jungkookra koncentrálni.

Magára hagytuk, és emiatt egy hajszálon múlt, hogy nem holtan fekszik egy golyóval a fejében, miközben mi egymást faltuk önfeledten... A racionális elmém nagyon dühös rám, annyira, hogy pofán tudnám köpni magam, míg az ösztönös énem Tae-t bámulja sóvárogva. Lehet, hogy nekem is megbomlik az elmém, és kettészakadok egy normális meg egy eszét vesztett, kanos Jiminre, ha ez így megy tovább.

Tae megérzi, hogy nézem, felém fordul. Zavarba jövök, és elkapom a fejem, kinézek az ő ablakán, mintha nagyon érdekelnének a házak, amelyek mellett elhaladunk. Egyszer csak megérzem a kezét az enyémen. Az enyém hideg, borzongatóan melegíti az ő forró tenyere. Rápillantok. Szomorúan és mélyen néz a szemembe, mintha mondani akarna valamit. A szája is elnyílik, de aztán visszacsukja.

Közben a sofőr szól, hogy megérkezünk, és lefékez, most már magamhoz kell térnem. Kihúzom a kezem Taehyungéból, előveszem a tárcám, és fizetni akarok.

- Hagyd, majd én - fogja le a karom, benyúl a zsebébe, és kivesz néhány bankjegyet.

Leszámolja az összeget, és átadja a sofőrnek.

Elköszönünk és kiszállunk. Átöleli a vállam, úgy közelítjük meg a ház kapuját. Mostantól Jungkookra kell koncentrálnunk.

Hirtelen elönt a fáradtság. Késő este van, hosszú nap volt, de leginkább agyilag fáradtam el, a kavargó érzelmeim, az aggódás, a bűntudat és a rengeteg kérdés miatt, ami a fejemben tolong. És még hosszúnak ígérkezik az éjszaka.

Kookie feldúltan és alkoholszagúan fogad minket, de amint meglátom a teljesen kiürült whiskysüveget, ami nemrég még háromnegyedig tele volt, azt kell mondjam, hogy meglepően összeszedett ahhoz képest.

Átölelem, és megkérem, hogy meséljen el mindent.

- Megláttam, hogy Junghyun szétlövi a fürdőszobatükröt, majd a halántékához tartja a fegyvert. Ekkor elütöttem a kezét, úgyhogy a lövés a plafonba ment. Itt képszakadás jött, majd arra ébredtem, hogy a földön fekszem, a fejem fáj, valószínűleg azért, mert bevertem a padlóba, körülöttem szilánkok a tükörből és vakolatdarabok meg por a plafonból, mellettem pedig ott hever a pisztoly.

- Tudtad, hogy van pisztolya?

- Dehogy tudtam! A szobájában találtam egy földbe rejtett rekeszt az ágya alatt, nyitva volt, tele droggal meg pénzkötegekkel, valószínűleg a fegyverét is ott tartotta. Most elzártam a pisztolyt a szekrényembe, aminek a kulcsát csak én tudom, hogy hol van.

Belépünk a fekete falú szobába, ahol meg is mutatja a rejtekhelyet, amiről beszél. Ekkor meghalljuk, hogy csöng Hyun telefonja. A főnöke az. Kookie felveszi, majd szinte azonnal eltartja a fülétől, mert artikulálatlan üvöltés hallatszik ki belőle.

- Hol a picsában vagy?!! És főleg hol az anyag, te kis köcsög, két órája várok rád!!! Ha kell, odamegyek és laposra verlek, te kis féreg!! Hányszor akarod még átbaszni az agyam??!!!

Tae és én is tisztán halljuk minden egyes szavát. Végül Kookie kihasználja a pillanatnyi csöndet, és beleszól:

- Jungkook vagyok, a tesóm... lelőtte magát.