A rabló hármas

A szökés

A rendőrkapitányságon kaptunk új ruhákat nekem a testvérem hozott Thomas egy rongyos nadrágot, foltos inget, meg egy egér rágta mellényt kapott.

Nagyon sajnáltam, hogy ilyen rongyokban kell látnom őt.

-Sajnálom Thomas, hogy el vették a komornyik ruhádat ami piszkosul drága volt.

-Nem bánom hölgyem, már úgy is kezdtem ki nőni. De mondja most mi a terve.

-Még nem tudom, de nem csukhatnak minket börtönbe főleg nem téged, ez az egész az én hibám.

Mondtam ezeket a szavakat mik szinte fojtogatták a torkom a sírás szélén álltam és szerintem ezt Thomas is észre vette és igy szólt:

-Nem a maga hibája igazság szerint én is untam már a minden napokat és én mentem bele meg amúgy is, ha túléljük ez egy fantasztikus történet lesz, amit majd meg nevetünk.

Sikeres volt a vigasztalása, mert kuncogtam.

Ekkor be jött a nővérem és azt mondta:

-Gyere velem és ki nyitotta a cellám.

Át mentünk a kihallgatóba.

És jöttek a kérdések, mik elhangzanak a bűnőzökhöz.

-Mi a neve? Mi a foglalkozása? Hol volt a bank rablás idejében?

Én sorban válaszoltam. A nővérem pedig írta. Közben jött a hír hogy fel tudták hozni a kocsit a pénzel együtt, egy hajóval.

Így meg lett erősítve hogy mi tettük a Thomassal.

Fel vették mind a kettönk vallómását és vissza zártak minket a cellánkba.

-Van egy ötletem!

Kiáltott fel hangosan Thomas.

-Mi az?

Kérdeztem és közelebb léptem felé.

-Betegnek teteted magad! 

-Én? 

-Te, hát!

-De ez nem ódivatú ?

-Ő,... Nem hiszem.

-Lehetségesnek tartom, de mi lesz azután ?

-Egyszerű, be fog jönni egy ember, és el fogod lopni a cella kulcsát. 

-És aztán? 

Kérdezősködtem mert nekem nem volt tiszta a "terv".

-Én fel veszem az őr ruháját és el játsszuk, hogy el szállítanak téged egy másik intézetbe és ha meg kérdezik hogy kinek az utasítására majd annyit mondok, hogy a főnököt felhívták.

-Rendben.

Értetem együtt vele. Mert más lehetőségem nem volt. Thomas a bitófától menekült én meg a magyarázkodástól és a veszekedést a szüleimtől.

Eljátszottam, hogy köhögök, fáj a fejem de nem akart be nézni  az őr, már arra gondoltam hogy meg hánytatom magam de támadt egy jobb ötletem .

-Szia szép fiú!

Erre az őr egy mi a ... nézést vetet rám de nem hagytam abba.

-Nem segítenél nekem nem kapok levegőt.

És mutattam a mellkasomra, persze hogy nem a tüdömön gondolkozott, de hát mit vártam Ő is csak egy férfi, közelebb jött.

-Most !

Mondtam nagyobb hangerővel.
Meg ragadtam a nyak kendőjét és gyorsan, le és magam felé húztam. Igy elérve fizikailag ki fejezve magam le fejelte a rácsokat, de esküszöm akkorát harangozott a rács, mint a Big Ben.
Egy kicsit vicces volt de nevetés helyet a kulcsokat vettem el inkább.

Ki nyitottam a cellánkat, ki mentünk én egyből el fordultam hogy Thomas át tudjon öltözni, miután sikerült neki, meg lepődtem hogy milyen jól ál ez is rajta.

-Wow. Jól nézel ki.
-Köszönöm.

Mondta kissé el pirulva. Mindent folytattuk a terv szerint.
Thomas meg ragadta a fel karomat és úgy indultunk el.

Ahogy láttam a nővérem az igazgatóval majd Jacobbal beszélgetett. Nagy mázlink van, de inkább le hajtottam a fejem.Thomas nagyon gyengéd volt velem.

Már majdnem elértük a kijáratot, de egy tiszt megállított minket. Meg kérdezte, hogy hova visz engem. Thomas azt mondta, hogy:

-Kiváltották a nagy asszonyt.

Erre a mondatára majdnem ki estek a szemeim.  Majdnem úgy néztem ki, mint mikor megkérdeztem hogy rabolna e velem bankot.

Egy kis csönd alakult ki, valószínűleg gondolkodott vagy csak most dolgozta fel az információt.

-Őm, menyetek, aztán csak óvatosan!

Egy kisebb kő estet le a szívemről. Mentünk tovább a kijárat felé és, sikerült, nem állított meg senki, ki léptünk a rendőrkapitányságból.