Hallottam egy nyávogást aztán, hogy a szén meg mozdult, gondoltam most kell ki másznunk a szén közül. Így is volt, óvatosan fel álltam, de az egyik szén ki csúszott a lábam alól, de szerencsére Thomas el kapott.
De Thomas lába is meg csúszott és mind a ketten seggre estünk, vagyis én Thomasra.
-Jaaj! Bocsáss meg kedves Thomasom, és köszönöm.
-Ahj! Semmi gond kis asszony.
Mind a ketten el pirultunk. Erre meg szólal Jack is.
-De bénák vagytok! Még a saját lábatokon sem tudtok megállni! Hehehe! Ohohoj!
-Ni, csak ki beszél?!
-Ahh. Hadjatok békén!
-És most mit csinálunk zsenikém?
Kérdezte Thomas Jackat.
-Hát nem gondoltam, hogy potya utasokkal fogok találkozni. Így az út egy kicsit hosszú lesz.
-Én nem igazán ismerem Exmounthot, és be kell valljam, én fáradt vagyok.
-Én ismerem Exmounthot! Tudok egy helyet, ahol meg szálhatunk.
-Kíváncsi vagyok hova vezetsz bennünket, komornyikocska.
Az utunk során ki kerültük az utunkba kerülő rendőröket, liba sorba mentünk a szűkebb utcákon.
Exmounth igen festői volt éjszaka. A lámpa oszlopok, amik sárga fénnyel világították be az utcákat. És meghittséget sugároztak. Lassan az égre irányítottam a tekintettem és megdöbbentően gyönyörű volt amit láttam, éppen teli hold van amit kicsit el takar egy felhő. A csillagok csak úgy ragyogtak. Az idő is tökéletes egy kis sétához. Nagyon nyugotnak és pihenten éreztem magam. Nem berregtek az autók, sehol sem recsegett egy lovas kocsi sem, itt ott nyávogtak a macskák és lehetett néha hallani kutya ugatást, de azt se túl hangosan.
Ahogy nézelődtem láttam, hogy valaki mellém sétál. Jack volt az. A szemeimet az arcára irányítottam, Ő meg egyenest a szemeimbe nézett. És nyújtotta a karját, hogy karoljak belé, belé karoltam és csöndesen így mentünk tovább, Majd el fordította a fejét és csak egyenesen nézett, amerre az utca vezetett. Én is arra néztem de nem láttam semmi érdekesett. El haladtunk egy gyönyörű rózsa bokor mellet, aminek a rózsa szírmai úsztak a kis patak vízén. Hosszasan néztem őket, de nem álltunk meg, Jack még a rózsákra sem nézett.
Egyszer csak azt éreztem, hogy valaki meg kocogtatja a ball vállamat. Jackkel a jobb oldalamon meg álltunk, és hátra fordultunk, majd mind a ketten Thomast néztük, ahogy a kezében egy fehér rózsa ágat tart.
A kezemet el vettem Jacktől és a számhoz kaptam. Lassan az egyik kezemmel el vettem a rózsát. De amikor el vettem, az egyik rózsa tövis meg karcolta a kezét. Egy kicsit fel nyögött mert mégis csak fáj az ilyen. Vigasztalásként meg öleltem Thomast. Először tétovázott, de csak meg ölelt és jó szorosan magához szorított. Mintha még senkitől sem kapott volna ölelést.
Majd lassan, el engedtük egymást. Én a rózsára néztem és csak annyit tudtam mondani, hogy:
-Köszönöm és bocsánat.
-Mit köszön ? És mit bocsássak meg magának?
-Nos, köszönöm a rózsát és bocsánat, hogy meg karcolt a rózsa tövise.
-Nem baj kis asszony, túl élem.
-Thomas!
-Igen, kis asszony?
-Hívj: Emilynek!
-Igen is, kis... Emily.
-Jaaj, de édesek vagytok !
Mondta szarkasztikusan Jack nekünk, én meg egyből felháborodtam, Thomas viszont elég nyugodt volt.
BẠN ĐANG ĐỌC
A rabló hármas
Hành độngEgy lányról szól aki megunta hogy unatkozik és kalandozni kezd. Romantikus, vicces, kalandos. A személyek neve kitalált, ha bármi egyezés van történet és a valóságban létező emberek nevével az csak is véletlen! Jó olvasást kívánok!
