A rendőrkapitányság előtti utca részén álltunk Thomassal.
-Most hova megyünk?
Kérdeztem Thomastól.
Még nem tudom, de le kellene jönnünk az utcáról.
Igy el mentünk a legközelebbi zsákutcába.
-Na, itt már beszélhetünk.
Mondta Thomas határozottan, de véletlen meg bukott egy kiálló beton részben és a falhoz estünk én mentem először, de meg fordultam mikor hallottam, hogy felbukik.
De hál istenek nem esett baja semelyikünknek, azért mind a ketten el pirultunk rendesen. Mint két paradicsom. Ő kezdeményezett, a beszédben.
-ŐŐ bocsánat, nem akartam.
Magyarázkodott és gyorsan el fordult.
-Nem, nem baj, tudom, hogy véletlen volt.
Megint el pirultam, vissza gondoltam, hogy milyen közel voltunk egymáshoz.
-Na, szóval hova is mehetnénk?
-Haza nem mehetünk, a szüleimhez végkép nem, fogalmam sincsen hova mennyünk.
-Mennyünk Exmouthba!
Mondta határozottan.
-De hát az 14 kilométer!
Akadtam ki egy kicsit, Én biztos nem fogok 14 kilométert gyalogolni.
-Tudom, de gondoltam vonattal megyünk.
-Oh, oké. De a vonaton is vannak ellenőrök meg rendőrök.
-Majd, felszökünk és el bújunk, az utolsó kocsiban a poggyászok között.
-Rendben, de mit csinálunk, majd Exmouth-ba?
-Van ott egy ismerősöm, régen ki költözött Exeter-ből.
- Sietnünk kell, le fogjuk késni a vonatot.
Pillantott a kar órájára. Nézte ki a nagy újságból, hogy mikor indul a vonat.
Elkezdtünk futni, bár a vonat állomás nem volt távol, de minket már biztos köröznek.
-Nem soká ott vagyunk!
Mondta Thomas. Én egy kicsit le maradtam, nehéz ilyen ruhákban futni.
Hátra pillantottam és szerintem felismert engem egy rendőr.
Ezt el mondtam Thomasnak és gyorsabban kezdet futni, meg ragadta a kezem és igy futottunk tovább.
Már lent voltunk ahol a vonatok szoktak indulni. Egy női hang mondta, hogy melyik vonat hova megy. Minden egyes vonatról, amelyik indult egy férfi kiáltott le, hogy az a vonat indul.
-Meg van! A második vágány tizenkettes.
Mondtam kissé izgatottan Thomasnak.
-Akkor menyünk. Mert láttam öt rendőrt, akik minket keresnek.
Észrevétlenül, ki kerülve az ellenőröket fel szöktünk az utolsó vágányra és pont időben, mert már kiabált is az ellenőr hogy indul a vonat.
Elindultunk, de láttam, hogy indulás elött fel szállt öt rendőr is. Gondoltam magamban ezektől nem fogunk meg szabadulni egy könnyen.
Éppen el hagytuk Exetert mikor valami a vak sötétben hozzá ért a lábamhoz.
Sikítani akartam, de sikerült a kezemmel a számhoz kapom, hogy ne kiabáljak és ne vegyenek észre minket.
El mondtam Thomasnak hogy valami hozzám ért. Annyit mondott, hogy biztos csak egy csomag volt.
-De egy csomag nem szőrös.
-Akkor csak egy patkány.
Kétségbe estem, mert megint hozzám ért.
-Thomas, megint hozzám ért.
-Jól van, csinálok egy kis fényt és megnézzük.
Bele egyeztem.
Thomas elővett egy gyufát és meg gyújtotta
. Ahogy közelebb vitte a lángot a lábaimhoz akkor láttuk meg, hogy egy fekete fehér macska van a lábaim közt.
Még jó hogy le ültem mikor elindult a vonat. Mert most a cukiságától el ájulnék. Feljebb húztam a szoknyám, erre Thomas amilyen gyorsan csak lehet el kapta a fejét. Hát igen ezekben az időkben a nők, igen konzervatívak voltak.
Meg fogtam a macskát és az ölembe ültettem.
Eközben Thomas az egérrágta mellényéből készített egy fáklyát. Ami a vak sötétet homály sötétre változtatta.
Thomas közben ki nézet egy lyukon, amin csak a síneket kellet volna látnia, de egy kisebb kocsit látott, amin 3 rendőr van, kettő hajtja egy meg csak úgy áll.
-Ajaj, baj van!
Mondta kétségbe esetten és a karomnál fogva fel állított és oda húzott a lyukhoz, amin Ő is ki nézett.
-És most mit teszünk?
-Előre kell, hogy mennyünk.
-De akkor fel ismernek minket a rendőrök, ahogy láttam a harmadik kocsin szálltak fel, mi meg az ötödikben vagyunk.
-Néz széjjel, itt van egy csomó bőrönd, az egyikben csak lesznek ránk ruhák.
És már nyitottuk is fel a bőröndöket. Én a második bőröndömben találtam magamra ruhát (tegyük hozzá nem az enyém a bőrönd).
Egy piros alapon, fekete varrással díszített ruhát, és egy kicsi fekete piros kalapot találtam. Igazság szerint jól állt.
Thomas először egy bézs öltöny szettet akart fel venni, de én találtam egy feketét.
-Szerintem legyen ez a fekete, ez az öltöny passzól a ruhámhoz.
És mosolyogtam rá egy nagyot
-Rendben, gyönyörűen néz ki kis kegyed.
El pirultam és eszembe jutott a macska.
-Őt nem visszük?
-Nem hiszem kis asszony.
-Légyszí!
-Rendben kis asszony, de mega vigyáz rá!
-Igen is, főnök!
-Várjunk csak mióta vagy te a főnököm?
Szóra sem méltatott és megkérdezte, hogy:
-Nyithatom az ajtót?
Csak akkor, ha előbb válaszolsz nekem!
-Rendben, Nos kis asszony csak mi ketten vagyunk, ugye ?
Közeledett felém én pedig hátráltam, addig amig a hátam nem ütközött az ajtóval, ami a másik kocsihoz vezet.
DU LIEST GERADE
A rabló hármas
ActionEgy lányról szól aki megunta hogy unatkozik és kalandozni kezd. Romantikus, vicces, kalandos. A személyek neve kitalált, ha bármi egyezés van történet és a valóságban létező emberek nevével az csak is véletlen! Jó olvasást kívánok!
