A rabló hármas

A robbanás és az őrült

Elötem állt Thomas és az én szemem cikázott az Ő két sötétkés kék szemén, hol a balba néztem hol a jobba.

Vissza emlékezve a kérdésére, válaszoltam.

-Igen, egyedül vagyunk.

-Akkor kiben bíznál, ha én nem lennék veled?

Egyet kell értenem vele, de ez a közeledés dolog meg rémisztett egy kicsit.

-Jól jártam veled, hogy itt vagy velem és vigyázol rám.

És meg igazítottam a nyakkendőjét.

-Na, akkor menyünk és el ne ejtsd a macskát.

És ezzel ki nyitotta a hátam mögött lévő ajtót. Vettem egy nagy levegőt és kinyitottam az azutáni ajtót.

Tudni illik én nem utaztam olyan sokszor vonaton évente talán egyszer mikor mentünk a családommal a nagy szülökhöz, őket nagyon szerettem, mert náluk azt csinálhattam, amit akartam.

Sikerült mind a kettönknek át érni a kocsiban, de ott nem volt semmi csak egy megvilágított párna, amin fel tehetőleg egy nyaklánc lehetet, mert ott maradt a nyoma, de csak a nyoma.

Mutattam is Thomasnak, de Ő inkább ki nézett és meg bizonyosodott róla, hogy a három rendőr elfáradt és le maradtak.

-Thomas, nézd! Innen hiányzik egy nyaklánc.

-Biztos ki esett a helyéből és le esett a vonatról.

-De Thomas nem érdekes, hogy egy egész kocsit használtak egyetlen egy nyaklánc szállítására.

-Ez is bizonyítja, hogy ez nem volt egy okos ötlet.

Ezek után, tovább mentünk a harmadik kocsiba, be néztem az ajtón lévő kis ablakon, hogy meg találjam az öt rendőrt, de csak boxokat láttam, amikbe meg nem láttam be.

Be mentünk Thomassal és a macskával a kezembe. Mikor meg láttuk, hogy az összes boxba legalább négy rendőr van. Én nagyon izgultam, hogy miattunk vannak ennyien.

-Thomas sok a rendőr.

Súgtam neki hátra.

-Látom, ne törődj vele gyorsan mennyünk tovább.

-De hát két emberre húszon négy ember szerintem túlzás.

Ahogy csak tudtunk siettünk a második kocsiba, de az utolsó boxbol ki jött egy rendőr. Egyből le fele néztem és el fordultam, hogy el engedjem.

De inkább kérdezősködött.

-Hova-hova ilyen gyorsan?

Kitaláltam valamit hogy megússzuk a le tartóztatást.

-Friss házasok vagyunk Rendőr úr. Tudja, hogy van ez.

És rá mosolyogtam egyet. Hál istennek ő nem ismert fel minket és kuncogva el engedett bennünket.

Éppen át keltünk a harmadik és a második kocsi között mikor egy nagy robbanást hallottunk. Aztán egy őrült nevetést.

Amilyen gyorsan csak tudtunk Thomassal be mentünk a második kocsiba ahol már csak civilek voltak.

Vissza néztem a kis ablakon ami az ajtón volt és azt láttam hogy a rendőrök hol a negyedik kocsihoz hol meg felénk futottak.

A rendőrök le csatolták a felrobbant, égő kocsit. Még jó hogy elhoztam a macskát.

a robbanás után, még egy hangos hosszú nevetést halutunk.

A kocsiban az emberek ki néztek az elhúzható ablakokon. De nem láttunk senkit viszont hallottuk, hogy valaki a vonat tetején fút végig, a mozdony eleje felé.

A harmadik kocsifelé néztem és láttam, hogy egy rendőr engem nézve grimaszol és láttam, ahogy rájött, hogy minket köröznek. Felénk kezdett futni.

Eközben az emberek sikítoztak és kiabáltak néhányan imádkoztak egyesek meg fel le rohangálnak. Thomas és én elkezdtünk előre dúródni. Thomas mindenkit el lökött az útból.

Oda értünk az ajtóhoz, de nem tudtuk ki nyitni. Úgy hogy ki másztunk az ablakon ki a vonat tetejére. Thomas ment elöl majd én. De egy rendőr el kapta a lábam és el kezdet vissza felé húzni. Rugdalóztam, ahogy csak tudtam, majd amikor arcon rúgtam végre el engedett. Thomas felhúzott a vonat tetejére.

És a második kocsi végén állt egy ember és nevettet. Én közelebb léptem hozzá és meg kérdeztem, hogy:

-Maga mit csinál itt?

Lassan a fejével hátra nézet rám, majd egy gyors mozdulattal már teljesen felénk volt csak a fejét fordította le és csak annyira emelte fel hogy a kalap alól a szemembe nézzen. Na, ekkor egy kicsit ki rázott a hideg. Majd az idegen meg szólalásra nyitotta száját, de közbe vágta a mögöttünk lévő rendőr és felénk ordibálta, hogy:

-Meg állni!