A rabló hármas

Otthon

Ágnesz

Miután be fejeztük a beszélgetést Jacob-bal. A cellák felé indultam, de amikor be nyitottam nem volt bent SENKI.

-Jacob indítsd a kocsit!
-Miért de hát még megsem ettem az ebédre vett fánkom.
-Csak csináld!

Éppen hogy nem kiabálva beszélgettem vele az egész őrkapitányságon át. Hihetetlen hogy, eddig hogy, nem rúgták ki. Azonnal szaladtam a főnökhöz.

- Főnök! Ő... Elnézést főnök nem láttam, hogy vendége van.
Egy magas, szőke, bézs öltönyös, idős, körszakállas emberrel beszélt, akinek szigorú barna szemei voltak.
Láttam, amikor a szemeink egymásba futottak.

Az iroda elött álltam, hogy abba hagyják a beszélgetést, 10 perc múlva el köszöntek és a barna szemű úriember a szeme sarkából rám nézet.
Ettől a pillantástól nem éreztem jobban magam.

-Jöjjön be Ágnesz!

És ezzel beléptem a főnök irodájába, de Ő előbb szólalt meg, mint Én.

-Van egy vonat az állomáson, amin egy értékes nyaklánc van. Az Úr, akit látott azért jött, hogy felkérjen bennünket egy nyaklánc védelmére. Amit a lánya nász ajándékának szán.
Miután végezett a húgával, meg szeretném kérni, hogy biztosítsa az ékszer védelmét.

-Pont erről van szó Uram! Emily és Thomas elszöktek a cellákból!

-Micsoda?!
Kezdett a rendőrkapitány feje vörösödni.
-Azonnal keresse meg Őket! Mert ha nem ki rúgom és most tünés az irodámból!

A kapitány csapkodva kinyitotta előttem az ajtót és szinte ki kergetett. A munkám során ilyet még nem tapasztaltam, de nem sokat gondolkoztam ezen, hanem a rendőrség elé mentem ahol már Jacob várt a kocsival. Az ajtónál volt egy vezetékes telefon, amibe gyorsan bemondtam a körözést.

Miután sikerült be szállnom a kocsiba, Jacob indította a kocsit, ismét nem kérdezve semmit, kissé furcsa volt ma másodszorra is ilyen komoly pofát
vág.
Elkezdtünk a kocsival körözni a városba majd megálltunk, ahogy egy lovas rendőr közeledett felénk.

Leszállva a lóról, mi kiszállva a kocsiból azt mondta:

-A személyleírásnak megfelelő embereket láttak a vonatállomásnál. Felszálltak a vonatra, de öt rendőrrel együtt. Most a vonat Exmounthba igyekszik és nem lehet megállítani mert valami fontos, értékes szállítmányt visz.

Ekkor döbbentem rá hogy, nagy bajban vagyok mert ha nincs meg a húgom és nincs meg a nyaklánc sem akkor engem kétszer is rúgnak.

Megköszöntük a lovasnak és visszaszálltunk a kocsiba. El kezdtem nevetni, mert ez életem legborzasztóbb napja.

-Mi a baj Ágnesz?

-Csak annyi Jacob hogy, oda az állásom.
És elkezdtem pityeregni, nehéz volt idáig eljutnom. Kis időbe telt, de rövidre fogva elmondtam, hogy miért fognak elbocsátani.

-Nem, nem fognak, ha rajtam múlik nem!

Jacob padlógázzal elindult.

-Hé, hé várj már, hova megyünk ?

-Mi az, hogy hova, hát a vonat állomásra, onnan aztán vonattal Exmounthba!

-De, de az már nem a mi hatáskörünk!

-Nem baj, majd segítséget kérünk az ottani rendőrségtől!

Már ott is voltunk a vonat állomáson, bementünk és az egyik hölgyhöz mentünk ahol ki tudják adni nekünk a jegyeket.

-Jó napot hölgyem! Mikor indul Exmounthba a következő vonat?

-Jó napot Uram! harmincperc múlva, milyen jegyet szeretnének? Újonnan házasok, oda, oda s vissza?

-Újonnan házasok?

Erre ki kerekedet a szemem.

-Csak oda s vissza 3 napot lennénk Exmounthba.

-Rendben máris hozom a jegyeiket, uram!

Miután ide adták a jegyeket, Jacobbal leültünk egy padra, ami a vonatokra nézett. Egy kicsit lekopott a fapadról a barna festék.

-Figyelj csak Jacob!

-Igen?

És amikor felém fordul az arcára egy kis csókot adtam.

-Ezt, ezt most miért kaptam?

Kérdezte teljes zavarába.

-Mert te vagy a legjobb társ, akit csak kaphattam volna.

Enyhe pirrel az arcomon mondtam, neki.

Miután eltelt 40 perc...

-Jó sokat késett a vonat, de ez érthető hisz egy kicsit megzavarodtak az események miatt, na, de szálljunk fel.

Mondtam, most már nem annyira elkeseredetten.

A vonat négy kocsis volt, mi a másodikra szálltunk fel, mert ott kevésbe volt zsúfolt és ott volt kabin.

Ahogy felszálltunk a kissé kopott kocsira a kabinba akartam menni, hogy legyen egy kis nyugtunk. De a kocsiban volt egy férfi, aki egy nagy újságot olvasott.

Bementünk köszöntünk a férfinak, majd leültünk.
A férfi nagyon nézegetett minket, majd meg kérdezte:

-Tudtommal a rendőr házasság tilos a szakmánkban, nem de?

Leesett az állam valami ilyesmire számítottam, de nem pont így. Össze néztünk Jacobbal, hogy melyikünk kérdezzen vissza. De végül Jacob kérdezett.

-Maga is rendőr?

-Nos, nem teljesen, én egy nyomozó vagyok, de majdnem el találta. Na, látja kedvesem ez a különbség egy rendőr és egy nyomozó között!

Elkezdtem halkan nevetni, de Jacob nem igazán értette.

-Ezt meg mégis hogy érti?

-Jaj, Magán rendőr ruha van viszont rajtam nincs, tehát én nem vagyok rendőr!

Ismét elkezdtem vihogni, mert viccesnek találtam Jacob értetlen fejét.

-Na, mondják csak, mit keres egy Exmounthba induló vonaton két Exeteri rendőr?
Oh, elnézésüket kérem, elfelejtettem bemutatkozni a nevem Charlie Davies!