A rabló hármas

Menekülés

Emily

Még sötét volt, mikor Thomas anyukája benyitott és keltegetni próbált bennünk, csak a szobájából kiszűrődő fény és a kezében lévő lámpás adott világot nekünk.

-Azonnal el kell mennetek innen! Na, gyerünk! Keljetek fel! A rendőrség ide jön most faggattam ki egy vendéget, aki most érkezett, hogy látta őket ide fele jövet!

Mondta miközben ki takart, minket, amilyen gyorsan csak tudtunk ki keltünk az ágyból, a fiuk nagyon gyorsan készen voltak, de nekem vacakolnom kellett volna a fűzömmel.

-Nem tudnál fűző nélkül jönni?

Kérdezte idegesen Jack, nem csodálom, hogy sürgetni akar Ő már készen is van.

-Tessék, most vedd fel ezeket!

És Thomas anyja adott egy nadrágot, inget, mellényt és egy kis sipkát, amit az újságárusok hordanak

-Köszönöm...

-Most nem értek rá!... Maria... a nevem.

Egy kis mosolyt engedtünk egymásnak és én amilyen gyorsasággal csak tudtam elkezdetem öltözni.

Maria egy ajtót mutatott nekünk, hogy arra menjünk Thomas, Jack aztán én másztunk le egy létrán. Hirtelen a talpam megcsúszott a vizes létrán, de hála Jacknak nem lett semmi bajom mert elkapott majd letett a földre, egy kis darabig figyeltünk hogy meghallották e a kis nyúlfarknyi sikolyom. De hála az égnek nem. Majd elbujtunk, egy szekér mögött, hallottuk, ahogy benyitnak a szobába, ahonnan kifelé nagy gyorsasággal szöktünk meg.

-Most hova menjünk?
Kérdeztem halkan a fiúktól. Thomas csak az utcát figyelte s azon a rendőröket.
-Tudok valakit aki el tud bújtatni, de akkor nagyon csendben kell mennünk és jó volna ha a fakabátok nem követnének minket, a tag egy kicsit zűrős.
Suttogta Jack, közben rám és Thomas között ingadozott a szeme.
-Nem tetszik, de megbízom benned.
Mondta Thomas komoly arccal Jacknek.

-VAn egy ötletem tegyük tönkre a rencőrök kocsiját hogy ne tudjanak követni minket.
Suttogta Jack az őrölt mosolyával az arcán. 

És azt hogy szeretnéd véghez vinni?

Kérdeztem kicsit félve a választól.

Ekkor hatalmasat dörgött az és és villámlott egy óriásit hogy egy pillanatig fehér volt az és. Ás Jack annyit mondott hogy Felrobbantjuk őket. És végül ördögi kacajba fogott Thomas és én egy kicsit megrémültünk és elkezdtünk töprengeni hogy biztos jó döntés volt e hogy be vele tartsunk e tovább

És mind a hárman amilyen gyorsan csak tudtunk futottunk, Jack vezetésével, keskeny utcákon mentünk. Mikor már egy jó darabon mentünk gyorsan behúzódtunk egy sikátorba hogy megpihenjünk. A fejünk fölött volt egy erkély úgy hogy ott már nem áztunk. Thomas az egyik háznak a falához dőlve a térdén támaszkodva próbálta magát ki fújni. Én a szemközti kerítéshez dőltem. Jack mellettem a táskájában simogatta Szarkát, majd ki vette őt és letette a földre , mellette guggolva súgott valamit a macska fülében. A kis fekete fehér cica nyávogott egyet majd neki dörgölte magát Jack kezének és elrohant. Nagyon aranyosak együtt. Jack felált neki dőlt a kerítésnek és a jobb kezével amerről én is voltam a hajába túrt hogy megigazítsa az ázott haját. Gyönyörű volt ahogy a kis sikátorba be sütött a hold halvány fénye és megcsillantak Jack szép méreg zöld szemei. Elkezdtük hallani a rendőröket akik kutyákkal jöttek utánunk, mind a hárman kicsit össze görnyedtünk hogy jobban halljuk egymást a vihar nagy zaja miatt.

-Nagyon messze van még?
Kérdezte idegesen a mi robbantósunktól Thomas, miközben ki leselkedett a sarkon, hogy hol jönnek a zsaruk.

Folytatjuk...