A rabló hármas

A bank rablás

Másnap Thomas és én jó korán keltünk, hogy kiraboljuk a bankot. Én szép, csinos ruhát vettem fel a ruhatáram egyik legszebb ruháját. Egy kék alapút, aminek a szegélyei aranyszínű cérnával volt meg varrva és persze a négyzetdekoltázs, hogy biztos el tereljem az emberek figyelmét. Már alig várom, hogy az 1880 –s évek ruhái helyet nadrágot vegyek fel. Abban szabadon mozoghatnék.

Thomas egy szépen varrt, kék, finom öltönyt vet fel igazából tényleg úgy nézet ki mint egy bankár.

Biztos a mi biztos át vettük még egyszer a tervet. Egyszerre kell be mennünk a pénz ellenőrrel. Én neki megyek „véletlen", közben Thomas a többi bankárhoz megy, hogy ellenőríze a pénz mennyiségét és hogy igazi e. Én közben fel tartom az igazi ellenőrt, majd el játszom, hogy rosszul vagyok így mindenki rám fog figyelni és meg próbálnak, ki kísérni ezt addig kell el húznom, hogy Thomas el tegyen egy csomó pénzt és ki mennyen, a hátsó kijáraton. És miután ki ment én hirtelen jobban leszek és a fő bejáraton távozok. Ezek után elől találkozunk.

Minden a terv szerint ment Thomas már ott várt a kocsival a bank ellőt. A mi a fekete Ford T- modellünkkel, a korunk egyik legdrágább autójával, amit idén a 26. születésnapomra kaptam.
A bankban már meg nyomták a riadót, hogy nincsen meg a pénz. Senki sem értette, hogy lehet, hogy két bankár jött, és csak aztán jöttek rá, hogy az egyik egy csaló a másik, meg az én hűséges Thomasom.

Mi már elindultunk, de hírtelen a rendőrautó nem a bank elé állt, hanem elénk. Valószínűleg valaki adott egy fülest a rendőrkapitányságnak, hogy mi vagyunk akik ki rabolták a bankot, és a mi kocsinkkal foglalkozzanak ne a bankkal, milyen kedves.

És ahogy nézzem az elötünk álló kocsiból az én nővérem szállt ki. Gondoltam is magamban:

-Ha meg tudja, hogy én raboltam ki a bankot, és hogy mire használtam a szüleinktől  kapott ajándékom. Elfogja mondani anyáéknak , Ők meg egy életre haza költöztetnének és lehet, hogy Thomast is kirúgják, ezt nem hagyhatom, szinte együtt nőtünk fel. Nagyon izgultam és a hányinger kerülgetett a félelemtől. Igy azt mondtam:

-Thomas kerüld ki őket.

Megint kérdezősködni volt kedve:

-Biztos?

Én meg azt kiabáltam, hogy:

-Gyerünk már!

Ekkor rá lépet a gázra és ki kerülte ez elötünk álló kocsit. Én próbáltam nem a testvérem szemébe nézni.

 Kicsit szégyelltem magam, de ezt gyorsan el felejtettem mikor egy lovas kocsi húzott el elötünk. Igy hátráltatva minket a menekülésben. Végül utat kaptunk száguldoztunk tovább, úgy vert a szívem, mint még soha gondoltam is magamban: Milyen jó ötleteim vannak, most meg menekülhetünk az életünk ért.

A rendőrkocsik közben csak úgy kígyóztak mögöttünk. Thomas egy kis izgatottságot sem mutatott ki, de biztos vagyok benne neki is gyorsan ver a szíve, ezt onnan gondolom, hogy úgy vezet, mint egy profi versenyző.

Nem is gondoltam volna róla, hogy ilyen jó. Ezt viszont az szakította félbe, hogy oldalról elénk vágódott egy rendőrautó. Karambolozni kezdtünk és a River Exeterbe száguldoztunk. Thomassal nem tudtunk mást tenni ki ugrottunk az autóból, az meg a mélybe száguldott tovább a pénzel együtt.

 Elkezdtem süllyedni, mert nem tudok úszni, kezdet elfogyni a levegőm, elsötétült minden előttem és nem éreztem a karjaimat meg a lábaimat. Már tényleg azt hittem hogy meg halok és a saját hibámból.

 Csak arra emlékszem, hogy kint fekszek a parton és a nővérem meg Thomas térdepel mellettem. Tehát túl éltem, úgy éreztem muszáj sírnom igy gyorsan fel ültem köhögve meg öleltem a nővérem és sírtam, mint régen, ha elestem vagy ha le estem volna a fáról. 

Thomas csak nézet minket majd a rendőrök állítottak fel minket és egy kocsihoz kísértek mind a kettőnkön volt törölköző. Be ültünk és a testvérem volt az elötem lévő anyós ülésen.

Szégyelltem magam, de nem akartam vissza menni anyáékhoz.