Necromancer

Gyilkos Gondolatok

2022.május.02

A nevem Adam Oak és gyilkos akarok lenni. Pontosabban fogalmazva, meg akarok ölni valakit. Fura ilyenről naplót írni? Talán.
De úgy hiszem, ha 17 évesen valaki ilyenen gondolkozik, az nem épp egésszéges, ezzel teljesen tisztába vagyok, még is, ezen gondolkodom minden nap. Milyen érzés lehet megölni valakit? Nos, szerintem két embercsoport létezik erre a feladatra. Az első, aki bele se mer gondolni, s a másik, aki gondolkodás nélkül rávágja, hogy neki bizony menne. Csakhogy az igazságtól mind a kettő messze áll. Hisz, miért kéne megölni valaki? Van egyáltalán joguk hozzá?
Az igazság, hogy sokan el nem tudják képzelni, milyen lehet valakit, igazán megölni, elvenni az életét tőle.
De engem ez még is érdekel. Azt nem tudom, pontosan kit öljek meg, de az biztos, hogy valakit igen. A listám minden esetre elég hosszú. Egy dolog biztos, ember kell ölnöm és olyat, akinek ismerem a nevét és az arcát. Ha egy ismeretlen ártatlant ölnék meg, annak lássuk be, nem lenne értelme, de ha egy nagyon híres embert ölnék meg, az meg túl nagy port kavarna, bár, az elnök még a listán van.
Úgy hiszem, ha öl is az ember, az büntető jellegű kell, hogy legyen. Mindenki azt kapja, amit megérdemel. Azaz, ha van egy közutált személy, azt senki nem fogja hiányolni. Pontosan egy ilyen embert kell keresnem nekem is.

2022.május.30

Megtaláltam az emberem! Trisha, az egyik osztálytársam és vérbeli zaklatóm. Ő egy olyan álomvilágban él, ahol azt hiszi, mindenki szereti, de ez nem igaz, senki se szereti, még a családja se. Régen lemondtak már arról, hogy megneveljék. A barátai csak érdekek, a tanárok meg a fejüket fogják. Igen, egy ilyen ember senkinek nem fog hiányozni és én is végre elégtételt vehetek. Meguntam, hogy mindig én velem legyen kiszúrva. Most vége a játéknak! Már csak azt kell kitalálnom, hol és mikor is ölöm meg. Ügyelnem kell arra, hogy ne keltsek feltűnést, ne legyek lenyomozható és még egy erős alibi is kéne. Bár mostanság semmi közünk egymáshoz, én nem eresztem el a múltat. Holott, nem vagyok egy haragtartó személy, de tényleg.
Csak az a baj, hogy tényleg nem tudom, hogyan öljem meg. Mi garantálja, hogy nem éli túl? Tehát balesetnek se lehet beállítani, mert olyan érzésem lenne, hogy semmit nem csináltam, úgy meg, mi értelme. Ha kínzom, akkor sokáig tarthat, el is kaphatnak. De ha túl gyors, az sem jó, nekem nem. Azt hiszem, alszok még rá egyet, addig kitalálom, hogyan is akarom azt a gyilkosságot.

2022.június.01

Nos, hogy hogyan ölöm meg Trisha-t, vagy mikor, az még mindig nem tiszta. Épp ezért segítséget akarok kérni a legjobb barátomtól, Lupin-tól, hogy ő mit javasol. Lupin oda van a groteszk műfajért, így Ő a legideálisabb erre a feladatra. Illetve, ha jól tudom, Ő se szimpatizál Trishával, bárki, hogy őszinte legyek. Lupin-t azóta ismerem, hogy gimi első napján egy buszon utaztunk, tehát viszonylag régóta. Ezen évek alatt sose hagyott, cserben és most sem fog, ebben biztos vagyok! Holnap találkozunk és akkor mindent megbeszélünk.

2022.június.02

Gyilkos lettem... Csak nem Trishát, hanem Lupin-t öltem meg. Minden a szokásos sétánkal kezdődött. Vagy...talán sokkal előbb. Lupin az utóbbi időben kicsit másabb, mintha nem merne a közvetlen közelembe lenni, amit, nos, meg is tudok érteni és nem is.
Ahogy elkezdtem neki mesélni, min gondolkodok mostanság és mit akarok tenni, teljesen besokallt. Először kiabálni kezdett, azt mondta, orvosi eset vagyok. Tudja, hogy ilyennel nem viccelnék, így azt mondta, hívja a rendőrséget. Én meg...megijedtem. Mindig magamnál tartom a pillangókésem, megnyugtat. Most viszont cselekednem kellett. Amint Lupin ordibálva futni próbált, én előkaptam a kést és elvágtam a torkát. Pár pillanatig még fájdalmas hangokat adott ki, majd az óriási vértócsában teljesen elnémult, örökre. Én meg csak álltam és néztem, hogy most hogyan tovább. Erre azt hiszem eddig nem igen gondoltam. Hogyan tovább?
Elértem a célom? Igen. Megérte? Nos, nem tudom. Ha úgy nézzük igen, gyilkos lettem. De ugyanakkor nem Lupin volt a célpontom. Nem a barátomnak kéne most itt feküdnie, hanem egy másik embernek.
Viszont van valami, ami megijeszt egy kicsit. Lupin halála nem fáj. Nem érzem, hogy baj lenne. Nem hiányzik, semmi érzésem nincs ezzel kapcsolatban. Pedig most csak én tudom, pontosan hol fekszik. Eltemettem, el kellett, úgy hiszem, ez a minimum. Eltemettem a késemmel együtt...

2022.Június.05.

Baj van! Nagyon nagy baj van! Lupin testét megtalálták!
Az egyik közeli lakó, aki gyakran sétál az erdőbe kutyájával megtalálta a "sírt". Azaz, ha meg van a test, meg van a kés is. Ha minden igaz, megtisztítottam, de le tudják nyomozni, hogy az enyém. Azt hiszem, félek, azt hiszem, mert nem vagyok biztos benne.

2036.Szeptember.30.

Kedves naplóm! A nevem Adam Oak, gyilkos vagyok. 14 év javítóintézet és börtön után kijelenthetem, hogy már ennek az irományomnak az elején be kellett volna vonulnom egy diliházba.
Ezek az évek alatt sokat gondoltam Lupinra. Ha most élne, biztos sikeres lenne, bármit is csináljon. Biztos vagyok benne, hogy réges-régen segítséget kellett volna kérnem, de nem tettem. Amióta az eset történt, nem mentem el a sírhoz. Mióta szabad vagyok, csak még jobban megláncoltnak érzem magam. Így kedves kis naplóm, most kiteszlek a világ elé, hogy tudják, mekkora egy bolond voltam és talán el fogják hinni, ha azt mondom, hogy sajnálom... Mert sajnálom azt, ami történt. Azóta is látom a képet magam előtt. Az erdő, a sok vér és hallom Lupint, ahogy haldokol. Éjszakánként rémálomként gyötör, de már nem tudok vele mit tenni. Így végszónak kedves naplóm elárulom, hogy még egyszer gyilkos leszek. Senki másé, hanem a saját magam gyilkosa, mert szemet szemért, fogat fogért, életet életért. Így búcsúzom tőled!