A legfiatalabb Uchiha ( Naruto FF. )

2. Az Uchiha klán

Már egy jó ideje futok előre, mikor hirtelen a semmiből előttem terem egy fekete köpenyt viselő férfi. Kezében egy többélű kaszával, arcát eltakarja a kalapja. Mielőtt megnyikkanhatnék tarkón csap én pedig mély álomba zuhanok.

Mikor felébredek egy sötét és nem mellesleg elég hideg szobában találom magam megkötözve. A szárítás elemét használva próbálom épp kiszabaítani a kezem, sikeresen, de egy férfi hangja szól rám a sötétből. Talán a sokktól, ijedségtől vagy a csakrahiányomtól (most vettem csak észre mindjárt kifogyok a csakrából) de újra elájultam.

Gratulálok magamnak ilyenre is csak én vagyok képes.

Újjabébredésem után már nem a hideg pincében ébredtem, hanem egy puha ágyban, az éjszaka kellős közepén!! 

Az oké hogy néha sokat alszok, na de átaludni egy egész napot, az már nekem is sok.

Az ágyon felülve próbáltam felfedezni a titokzatos helyiséget, jobbról egy férfi sziluettje ábrázolódott ki a számomra balról pedig az ajtó volt. Ekkor az alak mozgolódni kezdett.

-Ha eddig nem ölt meg, most se fog- ezzel és ehhez hasonló gondolatokkal próbáltam nyugtatni magam.

A sziluett felált, én felkészültem a támadásra, de ő elment mellettem és ...  felkapcsolta a villanyt. Teljes meglepetségemben azt se tudtam mihez kezdjek, ezt a férfi megérezhette, az ágyára ült, úgy hogy velem szembe legyen. Minden egyes lépését követtem, ha véletlen valami gyanús esetleg támadó mozdulatot fedeznék fel, rögtön képes legyek ellentámadni, de erre nem volt szükség.

-A nevem Itachi- monda és várta a reakcióm. Végre a szemébe néztem és akkor láttam meg, ő is Uchiha. A szemében ott világítottak a sharinganjai.

- Az én nevem Uchiha Kiyomi - próbáltam megszólalni nem remegő hangon, ami többé kevésbé sikerült is.
-Remélem nem ilyesztettünk meg annyira- felelte.

-Ó nem, dehogy, hisz elrabolni valakit, majd bezárni egy sötét és hideg helyiségbe teljesen átlagos, nincs benne semmi ilyesztő- mondtam nem kicsi szarkazmussal a hangomban.
Itachi ezen csak elnevette magát.

- Mi olyan nevetséges??? Hmmm???? Ha téged elrabolnának és bezárnának nem nevetnél így! Azt se tudom egyáltalán miért vittél el- megköszörülte a torkát és végre kinyogött valami mást a nevén kívül is.

-Azért raboltunk el mert egyrészt az akatsuki számára elég értékes erőkkel rendelkezel és egy kis edzéssel csatlakozni fogsz hozzánk , másrészt pedig a húgom vagy, és nem hagyhattalak Orochomarunál aki csak kihasznált volna.

-Akkor ha igaz amit mondasz feltennék neked egy kérdést. Miért hagyott el a klánom? Miért??? - látszólag nem értette miről beszélek és így szólt:
-A klánod sose hagyott el, Orochimaru elrabolt téged amikor még kicsi voltál, nem tudom mit mondott neked de ez az igazság- valamiért hittem neki, éreztem hogy nem hazudik.

-Akkor ez azt jelenti hogy tartozom valahová? - megörültem, végre van hová mennem. Ünneplésemből a tekintete ragadott ki, üres volt és üveges.

-Az Uchiha klánnak már csak 3 túlélője van. Te, én, és Uchiha Sasuke, a bátyád aki 1 évvel öregebb nálad.

Néma csend. Mit jelentsen az, hogy az egész klánom oda lett, fuccs, és már nem létezik. Hirtelen könnyek áradata zúdult ki a szememből, egy meg nem álló tengerként ami mindent elmos.

- Ssss- próbált meg nyugtatni kevés sikerrel.

-M... Mégish hogy nyhugodhjak leh, egészh élethemben a klhánomat gyhűlőlthem és amikor megtudtam hogy nem thagatthak ki kidherül hogy mhár nem is létheznek...

Mérges voltam. Nem is kicsit. Főleg azért mert már soha többé nem láthatom őket. És ekkor döntöttem el, soha nem bízok meg senkiben. Elvégre az emberek amúgy is csak elárulnak vagy megtévesztenek, számomra csak Itachi maradt és a relytélyes Utchiha Sasuke.

Itt hozom a második részt is ( 554 szó) remélem tetszett és nem untátok bele magatokat. Építő jellegű kritikát elfogadok.