A legfiatalabb Uchiha ( Naruto FF. )

12. Bimbózó szerelem

- Majd én kimegyek - állt fel önkéntesen Sasuke, majd kirohant, szembe nekik, merthogy többen voltak. Ha jól éreztem pontosabban hárman. Ő, a lilás hajú és Sakura.

Kis idő elteltével, Sasuke még mindig nem jött vissza, és mivel a félelmem győzött elindultunk utána Itachival. De még azelött felvettem a maszkom. A csakránkat úgy látszik nem vették észre, mert a mezőn épp harcoltak.

-Narutooo!

-Sasukeee!

Könny szökött a szemembe. Az életem négy legfontosabb embere közül kettő épp most harcol egymással.

- Sasuke! Gyere vissza konohába!

- Azt nem tehetem! - felelte Sasuke Sakurának.

Én meg ezt nem tehetem Sasukéval gondoltam. Szóltam Itachinak, hogy legyen az amit ő mondott, menjük, és lakjunk konohában.

Itachi, még mielött bármilyen nagyobb sérülést szenvedhetett volna az a kettő, közbelépett. Mindenki egy kicsit meglepetten bámulta őt.

- Mivan? - értetlenkedett Sasuke az értetlen tekinteteket nézve.

Naruto feleszmélve a bambulásból, most ( a változatosság kedvéért), Itachit támadta.

Itachi a harc közepén megragadta Hinatát és egy ( kínai pálcát) kunait tartott a kezében a nyakához szorítva.

- N... Naruto-kun! - szólalt meg a lila hajú.

- Ne félj Hinata, ha kell akár az életem árán is megvédelek - ugrott oda hozzám és egy rasengant tartott hozzám. Szóval észrevett. Mindenki csendben figyelte az eseményeket, senki se mert megmoccanni.

- Nem akarod őt megölni - mondta nyugodt hangon Itachi.

- Hinatáért bármit megtennék. Nem veszíthetem el. Őt nem - felelte.

Itachi bocsánatkérően rám nézett és így szólt hozzám: - tudnia kell - majd Narutohoz szegezte tekintetét. - Azt se tudod kit rejt a maszk - célozgatott, majd felszívódott.

Naruto nem sokat gondolkodott, szétfoszlatta a rasengant és levette a maszkom.

Vér dermett meg az ereiben, ahogyan az enyéimben is. Éreztem a szívverése gyorsabb, szaporábban kezdte venni a levegőt. Egymás szemébe néztünk. Láttam ahogy a szeme sarkánál könnyek gyűlnek össze. Elengedett és elfutott. Hinata, Sakura és Sasuke pedig utána, engem ott hagyva. Azután Itachi visszatért és szorosan megölelt. Már én sem bírtam a könnyeimmel. Mikor visszaemlékeztem a tekintetére millió tű szúrta át a szívem. Tekintete meglepettséget és csalódottságot mutatott. Az a kép örökké megmarad bennem.

Deidara szemszöge

Már egy jó ideje, hogy Kiyomi elhagyta az akatsukit, így már csak, én, Tobi és Zetsu maradtunk. Kisame a nyolcfarkú elfogásakor meghalt. ( Béke hamvaira.) Készülődunk a háborúra, amit Tobi/Madara robbantott ki. Az előkészületeknél Tobi magához hivatott.

- Szeretnék adni neked egy küldetést - kezdte. - Meg kellene találnod és ölnöd egy bizonyos személyt.

- Hallgatlak...

Kiyomi szemszöge

Elérve konohába a Hokage röggtön magához hivatott. Ennyit a boldog családos életről. Tsunade a negyedik, nagy ninja háborúról akart beszélni. A célunk Naruto és a nyolcfarkú megvédése. Ezért is hozott össze egy alakulatot amibem benne vagyok én is, rajtam kívül pedig még ott van Sakura, Kiba, Hinata, Shino, Yamato kapitány és Sasuke.

Pár nappal később kissebb búcsút intve elindultunk egy mozgó szigetre. Az első napokban alig léptem ki, de Sasuke ezt megelégelve egy kissebb monológ után ráébresztett egy elég fontos dologra. Nem veszhet el az életem csak egy fiú miatt.

Az elkövetkezendő napokban, már felszabadultabban járkáltam a szigeten, felfedezve a környéket.

- Á, szia Shino - köszöntem.

- T... Te emlékszel a nevemre? -erre csak egy értetlenkedő pillantást kapott.

- Miért ne emlékeznék? - értetlenkedtem. - Sagítsek valamiben?

- Öm... Ha tényleg nem veszem el az időd... Segíthetsz ritka bogarakat gyűjteni - mondta.

- Oké, akkor mond milyen bogarat keressek.

- Egy ilyen kéne - mutat egy képre - ez egy ritka bogár faj. Csak ezen a vidéken él.

- Okés - mosolyogtam. Nem panaszkodom, nem volt annyira rossz társaságom. Shinoval estig beszélgettünk, miközben kerestük a bogarakat. Meg is találtunk párat.

Reggel az ágyamban, izzadtan ébredtem. Rosszat álmodtam. Nem tudtam, hogy kerültem oda, ugyanis este tudtommal a bogárkeresés közben aludhattam el.

Lezuhanyoztam, felvettem a ruhám, megmostam a fogam és le mentem reggelizni a pici konyhába.

Jó reggelt mindenkinek - köszöntem. A konyhában tartózkodó emberek közt csak Sasuke köszönt vissza. Sakura, Hinata, Kiba és Naruto némák maradtak.

Még mindig mosolyogva kivettem a hűtőből egy joghurtot, belemártva a kanalamat el kezdtem enni.

- Amúgy Shino merre? - kérdeztem. Csak pár értetlenkedő tekintetét kaptam, na meg Naruto rám se nézett.

- Elment bogarakat keresni - szólalt meg végül, rekedtes hangon Hinata.

- Oké - fejeztem be a joghurtom - akkor léptem! - továbbá sincs válasz, csak Sasuke köszönt el.

Egy magasabb sziklacsúcsra felmászva körülnéztem. A sziklál kötélen megrezdültek, én még csak zuhantam lefelé. A sokktól mozdulni se bírtam. Hirtelen valaki elkapott, majd levitt a földre.

- Máskor jobban kéne vigyáznod - mondta a megmentőm...

Remélem tetszett a rész, tudom nem lett annyira hosszú (694 szó). Hamarosan jön a folytatás.