A legfiatalabb Uchiha ( Naruto FF. )

6. Másik fél

Hinata szemszöge

Amikor Ichirakujék rámenezője mellett sétáltam el, nagy hangzavart hallottam, gondoltam benézek. Érkezésemet nem vette észre senki se ( szokásosan). Láttam ahogy Naruto, Sakura, Kakashi és két másik személy eggyütt társalognak. Nem. Ők inkább kiabáltak. Pontosabban egy szőke hajú ismeretlen ( feltehetőleg nő) kiabált Narutoval. Remélem azért Naruto- kunnak nem esik semmi baja. Végül elhagytam a Rámenezőt.

Kis idő múlásával találkoztam Kibával aki megkérdezte nem- e tartok vele, megsétáltatni Akamarut. Igennel válaszoltam, így hát elindultunk Akamaruval sétálni.

Észre se vettük, hogy már eléggé besötétedett, ezért hazafelé vettem az irányt. Kiba szinte könyörgött had kisérhessen haza, elvégre én vagyok a hölgy, de végül én győztem. A hazaút kellemesen telt. A fák süvítettek, az utcai lámpák bevilágították az utcákat. Egy ablak alatt mentem el, amikor valamin megakadt a fülem...
Egy junchurikiről beszéltek.

-  ...ő a te jinchurikid. Hmm - mondta egy számomra ismeretlen hang

-Áh, az annyira igazságtalan! Megtudhatnám hogy te egyáltalán mit fogsz csinálni?- felelte a másik

- Én majd felügyellek, hogy minden a terv szerint haladjon. Hmm- monda ismét az első hang.

-Ch. Legyen, de ha ennek vége esküszöm, hogy megöllek!- megint a második hang szólt.

- Ó ugyan... te csak szépen pihend ki magad, holnap elkezdjük a hadműveletet. Hmmm - mondta az első személy majd a hangokból ítélve valaki kilépett az ajtón.

Az egyik alak még kinézett az ablakon, míg én szorosan a falhoz álltam, nehogy észrevegyen.

Miután becsukta az ablakot a byakuganomat használva megnéztem ki is az a személy aki valamit szeretne Narutóval, ugyanis számomra nyilvánvalóvá vált hogy őt akarják. Ezt nem engedhetem. Ki kell találnom valamit!Egy lányt pillantottam meg. Az arca nem volt ismerős, de minthogy ha már láttam volna valahol...

Kiyomi szemszöge

Napsütéses reggelre ébredtem. És eddig tartott a nepsütéses reggelem, ugyanis valami átsuhant az agyamon. Minthogy ha érzékeltem volna más csakrát is a közelben miközben Deidarával a tervet vitattuk. Akkor csak fáradságnak hittem, de ma már sokkal igazibbnak tűnt. Végül úgy hagytam a dolgot és hozzákezdtem szokásos reggeli rutinomhoz.

Még a reggelimet se sikerült befejezem ( ami tejbedara volt, hehe) amikor Tejbedara (Deidara) rontott be a szobába, nem zavartatva magát.

- Most láttam ahogy, a jinchuriki az akadémia felé tart! Gyorsan gyere mielött meglóg! Hmmm

-Hagyjál már békén Tejbedara!- kiáltottam - ha nem maradsz csöndben, belőled is reggelit főzök! - kiáltottam, majd a, még befejezetlen reggelire mutattam.

- A parancs, az parancs. Ha nem kelsz fel most azonnal arról a székről és nem tolod oda a te ronda pofád a szőkéhez, esküszöm megöllek. Hmm

- Ja, ja persze. Pont úgy, mint két hónappal ezelött amikor helyettem egy ártatlan macskát robbantottál fel? - kérdeztem, tudva ezt a kört most én nyertem.

A reggelim után, nem volt mit tenni, a szőke után indultam. Meg is találtam az akadémiától nem messze, egy hintánn ülve. Közelebb léptem hozzá ( most az egyszer ügyelve arra is, hogy ne ijesszem meg) majd megszólítottam.

-Szia, nem te vagy az a fiú tegnap a rámenesből? - kérdeztem.

-Ó, hát szia Kiyomi! - felelte. Jó az emlékezete, ilyen gyorsan megjegyezte a nevem.

-Nem tudnál nekem segíteni? A barátomat Deit tegnap óta nem találom. Segítesz megkeresni? - ha már én melózok ő is csináljon valamit.

Persze, segítek - felelte és elindultunk megkeresni Deit, akit én pontosan tudtam hol is találok.

- És amúgy mióta tart- kérdezte a fiú.

De mégis mi mióta tatart?

- Ő, mi mióta tart? - kérdeztem nem kis értetlenséggel a hangomban.

Rámnézett, egyenesen a szemeimbe, így jobban szemügyre vehettem az ő világoskék szemeit. Mint a tenger.

- Mióta vagytok együtt - mondta - Deidarával - tette hozzá, miután látta rajtam még mindig nem értem miről beszél.

Á, szóval amikor barátot mondtam, ő máshogy értelmeztem.

Válaszul csak elnevettem magam és megráztam a fejem.

- Dehogy járunk, az a jó ha egyáltalán egy légtérbe megférünk, amúgy meg egymás vérét szívjuk állandóan.

A fiú arcán egy kis döbbenetet meg talán, de tényleg csak talán egy kis boldogságot véltem felfedezni.

Ezután a párbeszéd után tovább beszélgettünk, közben Deidarát keresve, míg a száján kiejtette számomra egy igen fontos információt.

-... Az én csapattársam Sakura, akit tegnap is láttal, a másik csapattársam pedig Uchiha Sasuke aki két és fél évvel ezelött lelépett Orochimaruhoz. - ekkor a szája egy kicsit legörbült - De én majd visszahozom, hisz ő a barátom és bármi áron ráveszem hogy vissza jöjjön, ha törik, ha szakad.- fejezte be.

Úgy éreztem elönt a szomorúság mikor megtudtam Sasuke önszántából lépett le Orocsimaruhoz. Másrészt viszont örültem és hittem Naruto elhatározásának. Nem értem miért. De hittem azoknak a gyönyörű tengerkék szemeknek...

Ennek a résznek most vége ( 727 szó, haladunk) remélem tetszett és építő kritikát elfogadok!