Mi lehet annál szebb, jobb érzés, mikor az ember egy újabb fárasztó nap után bent a szobájában, az íróasztalánál ül egyedül, a saját gondolataival elfoglalva?
Engem nyugodt, szinte emberfeletti boldogsággal tölt el, mert egy bármennyire nehéz, zűrös nap után is jókedvre tud deríteni. Ezzel kapcsolatban a kedvenc idézetem Jessica Sorrenstől származik:
"Írás közben nincs ítélkezés, se szégyen, csakis szabadság. Amint a toll a papírhoz ér, egy pillanatra szabad vagyok." Főleg az tetszik benne, hogy
két mondatban tökéletesen összefoglalja, azt a mondanivalót, amelyet egy történetem írásakor érzek.
Nekem az írás a megnyugvás, az öröm, a kikapcsolódás, a világosság a sötétségben. Egyszóval: a mindenem.
