A testvérem a szerelmem?- Vkook, taekook. BEFEJEZETT!

18 rész

Jungkook szsz.

Lassan ébredezni keztem, de mikor ki nyitottam a szemem egy nem várt helyen voltam. Nem tudom hogy hogyan kerültem ide, de nem is nagyon tudtam rajta gondolkozni, ugyanis hirtelen kinyílt az ajtó, amin egy orvos lépett be.

Jó reggelt jungkook. Én Dr. Kim junkyu vagyok.
- mondta az orvos de szavába vágtam.

Miért vagyok itt Doki?
- kérdezem kicsit meijedve.

Önt meg lőtték egy parkban, és a barátja be hozatta, a golyó a gerincét érte, amitől csipőtől lefelé le bénult, de kérem ne aggódjon ez gyógyítható ugyanis nem erős bénulásról van szó, egy ápoló fogja önt kezelni, és ha jól tudom ismeri önt, szóval nem lesz idegen.
- mondta az orvos nyugtatva, de ezzel egy kicsit sem nyugtatott meg.

A barátaim itt vannak?
- kérdezem kicsit flegmán, de ez még mindig mosolyog.

Igen itt vannak, be hívom öket, és az ápolot is hogy lássa ki fog önnek segíteni.
- mosolyog tovább, komolyan nem fáj az arcizma?

Ki is ment, majd pár perccel késöbb be is jönnek a barátaim és Jimin, de az ápoló sehol.

Sziasztok
- erőltetek magamra egy mosolyojt.

Ők is köszönnek, és ide is jönnek hogy megöleljenek, és le is szidtak amiért ilyen felelőtlen vagyok, yoo pedig el mesélte hogy mi történt.

Kookie, mi most ki megyünk mert valaki szeretne veled beszélni.
- szólal meg Jimin.

Rendben de remélem az a valaki, elég fontos ahoz hogy ki kell mennetek.
- mondom szemforgatva.

Oh, hidd el nagyon örülni fogsz neki.
- mondja nayun.

Ki is mentek, és mikor újra nyitódott az ajtó a fejemet fel emeltem, de amikor meg láttam a személyt aki a világon a legtöbbet jelenti nekem, a szám tátva maradt és a szemem be könnyesedett, majd pár másodperc után már fojtak is a könnyek.

Tae?! Tényleg te vagy az vagy csak káprázik a szemem?
- kérdezem.

Tényleg én vagyok az, itt vagyok jungkook, és nagyon sajnálom hogy miattam ez történt, én nem akartam hogy ez legyen, igérem meg gyogyulsz ha az az életemben is múlik, de meg gyogyítalak.
- sír fel majd az ágyamhoz sétálva szorosan át ölel, ami nagyon jól esik.

Kérlek ne hibáztasd magad, ez csak is az én hibám volt. És nem érdekel ha így maradok, de te legalább itt vagy, és meg érdemlem a fájdalmat mert hagytalak el menni. Tudod te hogy mennyire hiányoztál, azt hittem meg halok nélküled.
- sírok fel én is, és szorosabban át ölelem.

Nem, te egyáltalán nem érdemelsz fájdalmat, akinek bünhödnie kéne az én vagyok, hisz azt akartam hogy értem változz meg pedig nem is akartam ezt én úgy szeretlek ahogy vagy.
- enged el és mélyen a szemeimbe néz.

Ne mondj ilyet tae, te a világ összes boldogságát megérdemled, és nem érdekel mit kérsz én akármit meg tennék érted hisz te vagy életem szerelme.
- törlöm le könnyeit és arcára csókolok amitöl el pirul.

Szeretlek jungkook és soha többé nem hagylak itt.
- ölel át megint.

Én pedig soha többé nem engedlek el
- ölembe húzom, majd megint arcára csókolok.-
Én is szeretlek téged tae.