Nalu - Színház az élet

22.fejezet: Riko bajt kever

Pár nappal később

A hét gyorsan eltelt és Natsu azt vette észre, hogy már csütörtök van, ami annyit jelentett, hogy másnap lesz a mérkőzés a Blue Pegasus Gimnázium ellen. Ezen a meccsen múlt, hogy tovább jutnak e selejtezőn, avagy sem, ami bizony 50 -50 % eséllyel indult, ugyanis a Blue Pegasus rendelkezik az egyik legerősebb kosárcsapattal. Előző évben az elődöntőben kellett csak összemérniük erejüket és tudásukat. Natsu-nak és csapatának mindent bele kellett adnia, hogy a döntőbe juthassanak és végül egy ponton múlt csak, hogy végül a Fairy Tail győzött.

Épp ezért az, hogy már a selejtezőn össze kell mérniük tudásukat azt jelentette, hogy még annál is jobban kell teljesíteniük, mint ahogy eddig tették. Ha negyedszerre is meg akarják nyerni a kupát és vele együtt az ösztöndíjat a kiváló sport főiskolák egyikére, akkor nekik kell a legjobbnak lenni egészen a döntőig. Natsu hatalmas álma az, hogy híres kosaras legyen és ezt csak azzal érhette el, ha bekerült valamelyik főiskolára. Ezért kell nyerniük, hogy megmutassa a világnak, egy árva fiúból is lehet akárki.

Épp ezen ok miatt egész héten későig edzettek a csapattal, ami sajnos ahhoz vezetett, hogy egész héten alig látta Lucy-t, hiszen még csak haza se tudta kísérni őt. Persze szünetekben találkoztak és az ebédszünetet is együtt töltötték barátaik társaságában, de sose lehettek kettesben, egy-két alkalmat kivéve mikor Celina közbeavatkozott.

Kissé feszélyezte a helyzet és persze nem értette önmagát, elvégre egy lány miatt se érezte úgy, hogy bárcsak ne kellene későig eddzeni, hogy hazakísérhesse Lucy-t. Mindig a kosár volt az élete. Ám mióta a lányt ismerte, nem tudni miért, de a kosár már nem foglalta le élete legnagyobb részét. Szó se róla, még most is imádott kosarazni. Szerette a szépen ívelő labdát nézni, ahogy könnyedén a hálóba zuhant, avagy szerette csupán a kosárlabda pattogó hangját a pályán végig suhanva, hogy aztán lendületes dobással újra a hálóba kerüljön. Annak ellenére, hogy a kosár mindig az apjára emlékeztette, valami módon mégis úgy érezte ezáltal közelebb is lehetett Igneel Doraguniru-hoz, aki elhagyta és cserbenhagyta őt. A kosár volt a kapocs közte és apja között, még akkor is ha legszívesebben beverné a képét, de mégis ez volt az egyetlen szál, ami azt mutatta apja szerette egy kicsit, ha megtanította kosarazni.

Épp ezért esett nehezére elhinni önmagáról, hogy a kosarat, csak második helyre tenné, mert első helyen már Lucy állt. Ahogy Lucy arca jelent meg lelki szemei előtt, eszébe jutott, hogy másnap nem csupán mérkőzése lesz, hanem a nagy bejelentése is iránta. Ha győznek, márpedig győzni fognak, ez nem is kérdés, akkor a meccs végén megkéri, hogy a barátnője legyen.

Már csak az a kérdés, hogy mi lesz a válasza. Egyik fele, az magabiztos Natsu biztos volt benne, hogy Lucy igent fog mondani, mert a köztük lévő kapcsolatból azt szűrte le, hogy a barátság szóval már nem jellemezhető. Mégis milyen barátok azok, akik ölelkeznek meg csókolóznak? Épp ezért biztos volt a tudatban, hogy Lucy átgondolva ezen érzéseket igent mond neki.

Ám Natsu másik fele, a fiú, aki sokakban csalódott, úgy hitte, hogy elutasítsa őt, attól való félelmében, hogy csak szórakozni akar rajta. A suliban ugyanis felmerült egy bizonyos pletyka miszerint Natsu fogadást kötött a barátaival, hogy megszerzi a lányt bármi áron és ha ez a lány fülébe jutott lehet, hogy azt gondolja majd át akarja verni. Ez pedig lehet ahhoz fog vezetni, hogy nemet mondd.

Natsu ennél a pontnál sóhajtva dőlt le az egyik padra, ami az iskola udvarán állt. Karjával eltakarta szemét, hogy a fény ne zavarja őt. Nem tudta, hogy fog dönteni a lány, csak azt tudta, hogy már most iszonyú görcsben állt a gyomra tőle. A mérkőzés miatt kellene szorongania, ehelyett csak Lucy válasza miatt aggódott.