𝐂𝐀𝐑𝐍𝐈𝐕𝐀𝐋 𝐎𝐅 𝐌𝐀𝐃𝐍𝐄𝐒𝐒 (𝐌𝐀𝐃𝐍𝐄𝐒𝐒 𝐈.)

Hatodik fejezet

„Energize me with a simple touch or with an open heart,
Energize me, fire up this flame, that's burning between us."

After Forever – Energize Me

A másnap reggel nagyon sok meglepetést tartogat számomra. Már rögtön akkor, amikor lemegyek a konyhába reggelizni. Levi és Tommy már esznek, John pedig kávét főz.

- Chloe, kérsz rántottát? – kérdezi Levi fia, ahogy a barna szempár megtalálja az enyémet.

- Te csináltad? – tudakolom egy mosollyal.

- Anya tanította.

- Akkor igen.

- Hé, ez fájt! – kiált fel Patton. – Ha azt mondja, én tanítottam, akkor nem kellett volna, vagy mi?

- Nos, akkor megfontoltam volna – teszek úgy, mintha éppen átgondolnám a lehetőséget.

- Levi, fejezd be a duzzogást és inkább mondd, mit tudtál meg! – szólal meg Everett. Ez a pasi kikészít, de teljesen. Mi a fészkes fenéért vett fel fehér pólót? Gyakorlatilag minden tökéletesen kidolgozott izma átlátszik. És ha jól látom, van egy tetoválás éppen a szíve felett. Ezt még meg fogom nézni közelebbről, lehetőség szerint póló nélkül.

- Szóval, a ballisztikai vizsgálatnak még nincs meg az eredménye, de különben is szükségtelen. A fegyver ez volt – mutatja Everett irányába a telefonja kijelzőjét.

- Én is éppen ettől féltem. Ezek nem kispályások.

- Nem tudom, hogy ez nálatok hogyan megy – szakítom félbe a társalgást –, de itt van egy gyerek is, ha esetleg nem tűnt volna fel – biccentek Tommy irányába.

- Hallott ő már rosszabbat is ettől – legyint egyet Levi.

- Apu és John bácsi tavaly elvittek egy lőtérre. Nagyon király volt! – büszkélkedik el a fiú az élménnyel, én pedig egy épkézláb mondatot nem tudok kinyögni. Egy hétéves gyereket tanítanak lőni? Legális ez egyáltalán? Biztosan nem. Bár, hogy őszinte legyek, már nem is csodálkozom.

- Van még valami? – kérdezi Everett.

- A bombát a közelből aktiválták. Nem volt rajta mozgásérzékelő, sem időzítő. Egy hívás volt, és bumm!

- Na, igen. Nincs kocsim – sóhajtok fel. – A biztosító míg nem fizet, már ha egyáltalán fog, addig járhatok busszal, biciklivel vagy gyalog.

- Probléma megoldva – csúsztat oda nekem egy kulcsot Levi.

- Ez meg mi?

- Kocsikulcs? – kérdez vissza amolyan „ezen-mi-nem-érthető" fejjel.

- Jó, de milyen kocsié? Az enyém elfüstölt.

- Hála Patton rendkívüli kapcsolatrendszerének, szereztünk neked egy autót. Mondjuk én nem pont ilyenre gondoltam, de ha neked jó, akkor nekem is – mondja John.

- Alig várom, hogy meglásd.

Befejezzük a reggelit, és rögtön utána lemegyünk a garázsba.

A szám tátva marad. Nekem nem futotta volna ilyen kocsira. Egyáltalán egy nap alatt mégis, hogy a fenébe intézték el?

– Ugye nem lopott?

- Dehogy. A papírok a kesztyűtartóban. Teljesen legális a dolog, nyugodj meg – lép mellém Everett, és végig simít a hátamon.

- Akkor oké – sóhajtok fel, majd körbejárom az autót. Egy Peugeot 508-as, szürke színben. Máris imádom, pedig még nem is vezettem.

- Remélem, nem gond, hogy nem automata váltós – szólal meg Levi.