𝐂𝐀𝐑𝐍𝐈𝐕𝐀𝐋 𝐎𝐅 𝐌𝐀𝐃𝐍𝐄𝐒𝐒 (𝐌𝐀𝐃𝐍𝐄𝐒𝐒 𝐈.)

Nyolcadik fejezet

"Fear is a choice you embrace"

Nightwish – Weak Fantasy

A Camaro megáll a Polgármesteri Hivatal előtt, azonban nem szállunk ki, helyette John megfogja a kezemet. A tekintetünk összetalálkozik.

- Még nem késő visszakozni – szólal meg, hangjában aggodalommal. Most próbál lebeszélni, de nagyot téved, ha azt hiszi, sikerrel fog járni a kis terve.

- Nem hagyom, hogy nélkülem csináljátok végig. Itt a helyem – Ragaszkodok az elhatározásomhoz sziklaszilárdan.

- Hihetetlenül makacs vagy, ugye tudod?

- Azt hiszem, ebben a kocsiban nem csak én vagyok makacs – szökik fel a szemöldököm.

- Jó, értem – nevet fel, kivillantva hófehér fogsorát.

Ezután besétálunk az épületbe. Egyenruhás rendőrök mindenhol, PPB feliratos kabátjukban, és természetesen a sheriff is jelen van. Éppen a polgármesterrel beszélget, amikor Nadia észrevesz minket.

- Nagyon örülök nektek – zár azonnal a karjaiba mindkettőnket. – Istenem, úgy aggódok Scottie-ért.

- Nem kell, Nadia. Kézben tartjuk a dolgokat – nyugtatja meg Everett a legjobb barátnőmet egy mosollyal.

- Chloe, később beszélhetnénk? – kérdezi Mrs. Harris halkan tőlem.

- Persze, hogyne.

Időközben Scott is megpillant minket, így rögvest, határozott léptekkel indul meg felénk. Arcán nem tudok kiigazodni, hogy éppen mégis mi járhat a fejében. Az ismertségünk alatt nemigen volt még ilyen, szóval ez is jelzi, hogy pengeélen táncolunk.

- John, haver! – üdvözli Everettet egy férfias öleléssel, aztán engem is magához húz. – Chloe, úgy köszönöm, hogy itt leszel a feleségem mellett, annak ellenére, hogy mi történt. El sem tudom képzelni, milyen lehet most neked.

- Ez csak természetes. Segítek, ahogy tudok. Egyébként mit mond Brown sheriff?

- Ha a támadásokra gondolsz, nem sokat tudott meg. Akárki is áll a háttérben, ügyesen mozgatja a szálakat. A talált DNS-mintákra nincs találat, sem az ujjlenyomatokra. Az az öt férfi szintén nincs benne a rendszerben; a kocsival szintén ez a helyzet. A portlandiek segítenek, jobban mondva segítenének, de zsákutcába futottak.

- És mégis jó ötletnek tartod ezt az egészet? – mutatok körbe a helyiségben. Nadia egyetértően pillant rám. Nagyon ideges. Félti a férjét.

- Amikor polgármester lettem, arra esküdtem fel, hogy képviselem ezt a várost és mindent megteszek, hogy az itt lakók biztonságban legyenek. Eddig nagyon jól csináltam, ha újra megválasztottak azóta, és most sem akarok csalódást okozni. Remélem, megérted.

- Persze, Scott. Csak olyan rossz érzésem van.

- Ha ma el kell buknom, akkor azt dicsőséggel teszem – A kék szempárban eltökéltség fut át.

- Polgármester úr! – lép mellénk az egyik rendőr, kezében egy golyóálló mellénnyel.

- Ha most megbocsátotok – néz ránk Scott, aztán átmegy egy másik helyiségbe, hogy felöltse a védőöltözetet.

- Azt hiszem, megyek én is, elfoglalom a helyemet – szólal meg John. A fülesét a helyére teszi, ahogy én is vele egyidőben.

- Vigyázz magadra! – mondom őszintén és érzem, hogy mardossák a könnyek a szememet. Egy apró csókot ad az ajkaimra, aztán elsétál.