𝐂𝐀𝐑𝐍𝐈𝐕𝐀𝐋 𝐎𝐅 𝐌𝐀𝐃𝐍𝐄𝐒𝐒 (𝐌𝐀𝐃𝐍𝐄𝐒𝐒 𝐈.)

Hetedik fejezet

"Fear is only in our minds,
But it's taking over all the time."

Evanescence – Sweet Sacrifice

Reggel egyedül ébredek. Hiába keresem Johnt magam mellett, nincs ott. Csak az illata érződik az ágyneműből. Felülök, hogy igyak egy korty vizet a földön lévő üvegből, mire a testem egyértelműen jelzi, hogy miben volt részem az este. Az emlékképek utat törnek maguknak. Ez most teljesen más volt. Lehet, hogy a dupla orgazmus is hozzátett ehhez, de amit az este éreztem, az egészen új, mert Everett olyan szenvedéllyel szorított magához, ahogy még sosem. Láttam a szemében, hogy szüksége van rám. Ahogy nekem is szükségem volt rá, csak nem mertem bevallani magamnak. De az a szeretkezés – mert az több volt, mint egy vad szex –, felnyitotta a szememet. Képes lettem volna a szívemet neki adni, ha akkor megkér rá. És pontosan ettől félek. Hogy nem is kellett kérnie, mert már oda is adtam. Tisztán emlékszem a szemeire. Ha csak egy pár pillanatra is, de megnyílt előttem; leomlott egy darab abból a falból, ami nyilvánvalóan körül veszi. Valószínűleg ő, saját maga építette fel, hogy senki se lássa meg az igaz valóját, mert a munkája nem éppen egy vágyálom.

És akkor itt el is jutunk a következő ponthoz. A tetoválás a mellkasán, egyenesen a szíve fölött. Miért pont 666? Arról mindenkinek a pokol jut az eszébe, és ez egészen biztos, hogy nem véletlen.

Még mielőtt túlságosan is összezavarodnék, gyorsan indulásra kész állapotba varázsolom magamat. Most egy A-vonalú ruhára esik a választásom. A hajamat lófarokba fogom, aztán lemegyek a konyhába.

Ahogy odaérek, minden szempár rám szegeződik. Pontosabban Levié és Stelláé, mivel csak ők ketten vannak jelen.

- Valami baj van? – töröm meg a csendet, mialatt elveszek egy szelet pirítós kenyeret a halomból.

- Te egyszerűen ragyogsz – válaszolja a lány a konyhaszigetnek támaszkodva, két kezével az álla alatt.

- Ööö... köszi – mondom zavartan.

- Van ennek köze ahhoz, hogy tegnap elég sokat sikítottál? – pillant rám Patton.

- Ó, Istenem! – takarom el az arcomat a kezeimmel rögtön, hiszen fülig pirulok. Szóval hallották. Bár, valószínűleg tényleg hangos voltam.

- Mintha ezt is hallottuk volna – feleli Stella a plafon felé tekintve.

- Jó, igazatok van – ismerem be, hiszen kár tagadni, ami történt. Már úgy is mindegy. Az egész ház tőlem zengett, ezek szerint. Várjunk csak! Az egész ház. Akkor... – Ugye Tommy nem hallotta?

- Szerencsédre most megszállottja az új fejhallgatójának, úgyhogy nem gondolnám. Legalábbis nem mondott semmit róla – nyugtat meg Levi, nekem pedig hatalmas kő esik le a szívemről. – Majd elfelejtettem! Johnny azt üzeni, hogy mindjárt itt lesz, csak el kellett ugrania valamiért. Nagyon fontosnak tűnt. Bár, a tegnapiból ítélve, szerintem most vásárolja fel az összes óvszert a városban.

- Ez csúnya volt, Levi! Szívd vissza! – pirít rá gyermeke anyja.

- Bocsátsd meg goromba viselkedésemet, Chloe – néz rám Patton kiskutyaszemekkel, belőlem viszont kitör a nevetés. A férfi kérdőn méreget, aztán legyint egyet. – Nők!

- Csak hogy jobban érezd magad – húzódik közelebb hozzám Stella –, mi is kiélveztük ám egymás társaságát.

- Köszi, de ettől nem lett jobb – felelem. – Egyébként hol van egyszem fiatok?

- Még alszik. Tegnap megnézte a Vasember második részét is, és hát sokáig fenn volt, így most sokáig alszik.

- Mindent értek.