𝐂𝐀𝐑𝐍𝐈𝐕𝐀𝐋 𝐎𝐅 𝐌𝐀𝐃𝐍𝐄𝐒𝐒 (𝐌𝐀𝐃𝐍𝐄𝐒𝐒 𝐈.)

Második fejezet

"At the touch of your hand,
At the sound of your voice,
At the moment your eyes meet mine."

Floor Jansen feat. Henk Poort – Dangerous Game

Tegnap nagyon jó volt apuval beszélgetni, azonban ma vár rám a lehetetlen küldetés, azaz kettesben kell maradnom azzal, akiről azt hittem, halott.

Mire észbe kapok, már háromnegyed tizenegy van. Még befejezek pár dolgot, és utána lemegyek a főbejárathoz. Kilépek a nagykapun, viszont a látványra nem számítok. Ott áll egy gyönyörű, fekete Chevrolet Camaro; Everett pedig lazán, egy fekete bőrdzsekiben támaszkodik a kocsinak.

- Miss Prescott! Nagyon csinos ma! – löki el magát a csodás autótól, és megáll előttem. Valójában majdnem ugyanúgy vagyok felöltözve, mint ahogy a szállodában látott. Bézs színű magassarkú, fekete ceruzaszoknya és egy halvány rózsaszín ing. Akkor fehér volt rajtam, de egyébként semmi sem változott. Gyakorlatilag ez a munkaruhám, csak a színeket szoktam variálni.

- Köszönöm, Mr. Everett! – Fel kell néznem rá, olyan magas. Jó, én csak 157 cm vagyok, de ő nyilvánvalóan legalább 180 cm, vagy még annál is több. Kinyitja az anyósülés felőli ajtót, én pedig beülök.

- 185 – mondja, amikor elhelyezkedik a volán mögött.

Az arcomat azonnal elönti a pír. Honnan a fenéből tudta, hogy mire gondolok?

– Az arcára volt írva – vágja rá.

Ó, de letörölném azt a pimasz vigyort!

- Én nem is... – kezdek bele a mentegetőzésbe, de inkább annyiban is hagyom.

- Nincs GPS-em, szóval magának kell navigálnia – pillant rám, majd beindítja a Camarót.

- Nekem megfelel – bólintok, és útnak indulunk.

Szerencsére az első cím nincs túl messze, így hamar megérkezünk. Kiveszem a kulcsot a táskámból, illetve a papírt, amire a riasztó kódja van felírva. Megteszem a szükséges intézkedéseket, aztán belépünk a házba.

- 5 éve épült ez az ingatlan – kezdem el mesélni a tudnivalókat. – Három hálószobás, két fürdője van, tágas nappalija. A konyha teljesen felszerelt, bár viszonylag kicsi. Ennek csak hagyományos garázsa van, de két autó kényelmesen elfér benn. Körbevezetem, és aztán elmondja, hogy mit gondol.

Valójában elég hamar körbejárjuk a házat, de azt látom Everetten, hogy nem igazán nyűgözte le az, amit látott.

- Szóval, mi a véleménye? – nézek fel rá kérdőn.

- Nem ez a megfelelő – rázza meg a fejét. – Szép ház, tényleg, de nem ez az igazi.

- Rendben, akkor megyünk a következőhöz.

A Camaro kigurul a ház kapubejárójából, és már úton is vagyunk a kettes számú jelölthöz.

- Úgy vettem észre, hogy szereti ezt a munkát. Láttam, milyen átéléssel vezetett körbe engem, Miss Prescott – szólal meg John, miközben fentebb vált, és rálép a gázra.

- Valóban így van. Első naptól fogva, igazából. A kollégáim is rendesek, bár a főnököm fura alak – felelem nevetve.

- De úgy tűnik, hogy ez Önt nem tántorítja el.

- Cseppet sem. Sőt, ami azt illeti, Mr. Craig tegnap ajánlott fel fizetésemelést, amennyiben Ön meg lesz elégedve.

- Mivel leszek elégedett, Miss Prescott? Magával? – kérdez vissza azzal a tipikus, magabiztos vigyorával. Lehet, hogy más nők már régen letolták volna a bugyijukat a helyemben, de én nem adom magamat olyan könnyen. Mégsem dobhatom ki az önbecsülésemet az ablakon.