Szerelmünk története - Mason Mount ff.

XIII. Hajrá kékek!

Reggel, amikor felkeltem, Mason még aludt. Nem akartam felkelteni, úgyhogy óvatosan kibújtam a szorításából, majd felöltöztem. Felhúztam egy fehér szoknyát és egy bézs haspólót. Lementem a konyhába, ahol édesanyámat találtam.

-Jó reggelt! - köszöntem.

-Jó reggelt kislányom! - puszilta meg az arcom anyu.

-Mi készül? - néztem a serpenyőre, amit a kezében tartott.

-Palacsinta. - mosolygott.

-Jó reggelt! - hallottam meg a szerelmem hangját.

-Jó reggelt! - köszöntünk egyszerre anyukámmal, majd adtam egy csókot Mason szájára.

Később megreggeliztünk, majd a nappaliban beszélgettünk.

-És hogy találkoztatok? - tette fel a kérdést anyum.

-Hát Ben elvitt az egyik edzésére és mikor kimentem mosdóba, egymásba ütköztünk, majd később elkezdtünk beszélgeti, aztán össze jöttünk! - mondtam.

Még fél órán át beszélgettünk, majd felmentünk egy kicsit pihenni. Dél körül ebédeltünk, lepihentünk, aztán Mason kettő körül elment edzésre. A meccs hatkor kezdődik és anyuékkal négykor indulunk, mert jön a Chilwell család is és előtte találkozunk, illetve még a meccs előtt szeretnék beszélni Masonnel.

Egy sima fekete trapéz nadrágban voltam és a Mount-os mezemben. Szüleim kékbe és fehérbe öltöztek, mivel nem volt mezük próbáltak a csapat színeibe öltözni. Négykor a stadion előtt találkoztunk a Chilwell családdal, majd míg a szülők elmentek megkeresni a helyünket, én Masont mentem megkeresni.

-Sziaa! - öleltem meg.

-Szia édesem! - húzott magához.

-Nagyon ügyes legyél, szurkolni fogok! Szeretlek! - csókoltam meg.

-Én is téged!

-Szia Livi! - köszönt Ben.

-Ben! - ugrottam a nyakába. - Neked is elmondom, hogy nagyon ügyes legyél és szurkolni fogok mindkettőtöknek, ahogy az egész csapatnak! És ezt adjátok át mindenkinek! - mondtam, majd még egy utolsó ölelést adtam mindenkinek, majd mentem szüleimhez.

Az első sorban ültünk. Mikor kijöttek a csapatok Masonnek mutattam egy szivet, mire elmosolyodott. Majd elkezdődött a meccs. Az első félidőben a Brighton többször is próbálkozott, de Mendy a kapusunk mindig kivédte. A Chelsea is próbálkozott, viszont nem nagyon sikerült helyzetbe kerülniük. Viszonylag gyorsan eltelt az első félidő, majd lementek a csapatok. Megírtam Masonnek és Bennek a szokásos bíztatő üzeneteket.

10 perc múlva elkezdődött a 2. félidő. A Brighton már azonnal támadni kezdett, viszont Ruben fellökte Welbeck-et, ezért a Brighton szabadrúgáshoz jut. A 23. méterről fogja rúgni Mitoma. A bíró belefújt a sípjába, majd Mitoma neked indult és elrúgta a labdát. Szerencsére James kifejelte a labdát, amivel el is indította Pulisicot. Chris lepasszolta Kainak, majd Kai Masonnek aki a kapussal szembe haladt. ABrighton játékosai próbálták elvenni a labdát, viszont Mason előtte és betalált a kapuba.
Mason felém kezdett futni, majd átugrotta a táblákat és ahogy odaért hozzám, megcsókolt. Mindenki örült a gólnak.

-Nagyon ügyes vagy! - mondtam gyorsan Masonnek.

Egy utolsó puszi után visszament a pályára. Az utolsó 20 percben semmi érdekes nem történt. A 91. percben a bíró lefújta a mérkőzést, így a Chelsea nyert 1-0ra. Masonnel megbeszéltem, hogy meccs után feljön hozzánk a lelátóra. Ahogy megláttam szaladni kezdtem felé, majd a nyakába ugrottam.

-Hihetetlenül büszke vagyok rád kicsim! - néztem bele barna szemeibe.

-Szeretlek! - mondta mosolyogva.

-Szeretlek! - majd megcsókolt.

-Nagyon ügyes voltál Mason! - ölelte meg anyukám.

-Szép volt! - mosolygott apum.

-Köszönöm szépen! - mondta hálásan Mase.

-Sziasztok! - hallottam meg Ben hangját.

-Nagyon ügyes voltál kincsem! - puszulta meg az anyukája.

-Köszönöm anyu! - mosolygott.

-Ügyes voltál! - öleltem meg.

-Köszönöm Livikém! - nézett rám.

Még beszélgettünk Benékkel egy keveset, majd haza mentünk. Anyu csinált egy kis vacsorát, majd elmentünk a szobámba. Lefürödtünk külön-külön, majd lefeküdtünk aludni.