Szerelmünk története - Mason Mount ff.

XXV. Az igazság

Ben szemszöge

Ahogy beértem a korházba, már kérdeztem is, hogy, hogy van Olivia. Nagyon aggódtam érte, hiszen még sosem csinált ilyet.

-Jó estét! Ön Olivia Smith rokona? - jött ki egy orvos.

-Igen, az unokatestvére vagyok! - álltam fel. - Hogy van?

-A lány nagyon mély vágásokat hagyott a combján, hasán, illetve a kezén is. Rengeteg vért veszített ez álltál, de szerencsére még időben hívta a mentőket. - foglalta össze.

-Doktor úr, jöjjön egy kicsit! Van itt még valami! - szólt ki egy nő.

A férfi bement, én meg egyedül maradtam és tovább izgultam. Remélem semmi rosszat nem találnak. Hogy mondom el a többieknek? Potternek, a szüleinek? Majd a telefonom csörgésére lettem figyelmes.

Kepa

Kepa: Csá tesó! Mizu?

Én: Korházban vagyok!

Kepa: Mi történt veled?

Én: Velem semmi! Inkább Olíviával.

Kepa: Mit csinált?

Én: Figyelj, ezt így nem akarom elmondani telefonon! Gyertek be a srácokkal a korházba.

Kepa: Rendben, 10 perc és ott leszünk!

Kb 15 perc múlva megérkezett a kis csapat. Kepa, Jorgi, Kai és Sophi jöttek felém, majd ahogy megláttak, szaladni kezdtek.

-Mi történt? - kérdezte Sophi.

-Uram! - jött ki az orvos. - A lánynál észrevettük gyógyszer túladagolás. Vagy 10 szem nyugtatót bevett, úgyhogy gyomormosást kell végeznünk.

-Rendben! - bólintottam.

-Gyógyszer túladagolás? - kérdezte Jorgi.

-Ma elmentem beszélni Masonnel, majd amikor hazaértem, Olíviát a fürdőben találtam, mély vágásokkal ellepve. Behozták a korházba és mint kiderült, rengeteg vért vesztett, nagyon sok vágás található a combján, karján, hasán. Illetve, hogy gyógyszereket is vett be. - meséltem.

-Istenem! - ültek le mellém.

-Mason tud róla? Mi volt a tegnapi után? - kérdezte Kai.

-Az egész a tegnapi miatt történt, ugyanis Mase nem hallgatja meg Livit, és Livi teljesen maga alatt van. - mondtam.

Nem sokkal később elvégezték a gyomormosást, majd bemehettünk hozzá. Livi az ágyban feküdt, eszméletlenül. Szív szorító volt látni.

-És nem is akarod elmondani Masonnek? - kérdezte Sophi.

-Nem akar hallani Liviről, szóval nem tudom! - sóhajtottam.

A többiek hazamentek pár óra múlva. Engem is haza akartak küldeni, de addig erősködtem, amíg meg nem engedték, hogy bent maradjak.

~Másnap~ 

Reggel arra keltem, hogy Livi mozgatni kezdte az ujjait. Azonnal felpattantam és hívtam egy orvost.

-Hogy van? - kérdeztem a nőt.

-A gyógyszer túladagolás nem tett neki jót, de szépen lassan javulni fog az állapota. - nézett rám.

-És a sebek?

-Amelyik kisebb, az gyorsan be fog gyógyulni. Viszont a mélyebbek, mint ami a kezén, vagy a hasán van, egy-kettő a combján, az már lassabban. A hegek, akár hónapokig, vagy évekig is ott maradhatnak. - felelte.

-Köszönöm! - mondtam, bólintott egyet, majd kiment.

Felhívtam Pottert, hogy jöjjön be a korházba. Ugyanis én nem szeretném Livit itt hagyni, telefonon meg mégsem szeretném elmondani ezt az egészet. Livi a szemeit, még mindig nem nyitotta ki, de az ujjait néha megmozdítja. Graham kb fél óra múlva meg is érkezett.

-Mi történt vele? - kérdezte Potter, ahogy bejött az ajtón.

-Igazából nem szeretnék az okokból túl sokat elmondani, de annyi a lényeg, hogy Olivia és Mason között, volt egy nagyobb vita. Ettől Livi teljesen magába fordult, és tegnap este úgy találtam rá, hogy tele volt vágásokkal, illetve mint kiderült túladagolta a nyugtatót is! - foglaltam össze.

-Nem tudom, mi történt köztük, de remélem, hogy minél hamarabb megtudják beszélni! Mason, vagy bárki tud róla? - nézett rám.

-Mason nem, de Kepa, Jorgi, Kai tudnak róla. - mondtam.

-Masonnek miért nem mondtátok? Ha van is köztük feszültség, kéne róla tudnia! - húzta fel a szemöldökét.

-Mindenkinek leszögezte, hogy nem akar Liviről hallani! Ha ki is mondjuk a nevét, otthagy minket! - sóhajtottam.

-Értem! - bólintott. - Viszont az edzéseket nem tudja csinálni egy ideig, ugye?

-Nem hinném! - ráztam a fejemet.

Potter még maradt egy keveset, majd elment. Hiába kellett volna, de nem hívtam fel Livi szüleit, mert tudom, hogy egyhamar kifognak békülni, és ne utálják meg Masont. Délben hoztak ebédet, majd később a srácok is bejöttek látogatóba.

-Hogy van? - ült le az ágy mellé Kepa.

-Kezd jobban lenni! - mutattam egy halvány mosolyt.

-A hegek? - kérdezte Sophi.

-Az orvos azt mondta, hogy a kisebbek gyorsan eltűnnek, de a mélyebbek lassabban. Sajnos a mélyebből van a több, és azok akár hónapok, vagy évek múlva fognak eltűnni. - néztem Livire.

-Masonnek mit mondunk majd, ha kiderül, hogy Livi nem jön edzést tartani? - kérdezte Jorgi.

-Azt, hogy hazament a szüleihez! - szögeztem le.

Órákon át ott lehettek a többiek, és együtt vártuk, hogy történjen valami. Közben többször is bejött az orvos, de nem mondott újdonságot. Tíz elmúlhatott, amikor a srácok indultak haza, de meghallottunk valamit.

-Ben. - mondta erőtlenül Livi.

-Édesem! - futottam oda hozzá. - Úgy aggódtam érted!

-Olivia! - jött oda Sophi, majd a többiek.

-Mi történt? - kezdett felülni. - Aú!

-Maradj inkább fekve! - mondtam.

-Drágám, tegnap este Ben úgy talált rád, hogy mély vágásokkal voltál tele, és gyógyszer túladagolásban szenvedtél! - fogta meg a kezét Kepa.

-Komolyan megtörtént? - kérdezte, mire könnyezni kezdett.

-Nyugi, nincs semmi baj! - húztam magamhoz.

-Ki tud még róla? - kérdezte

-Csak mi, és Potter. - felelte Jorgi.

- Anyuméknak sem mondtad el? - nézett rám.

-Nem! - ráztam a fejem.

-Kisasszony, hogy van? - jött be egy orvos.

-A fejem fáj, illetve szúrnak a sebeim, de azon kívül jól! - feleltem.

-Adunk fájdalomcsillapítót, amit maga adjon neki. - nézett rám, mire bólintottam. - Holnap, ha jól lesz, akkor hazamehet még reggel.

-Köszönöm! - mondta Livi.

-Edzés előtt hazaviszlek! - néztem rá.

-Jó. - bólintott.

A többiek hazamentek, én meg ottmaradtam Livivel. Nehezen, de sikerült elaludnia. Ahogy nekem is.