Titkokkal körbevéve (Befejezett)

Part 13

1 hét telt el, hogy megtudták az igazat. Mindenki kicsit eltávolodott tőlem és idő közben Nono-nak is el kellett mennie egy megbízás miatt. Összeségében egyedül vagyok. Mivel Bruce ma engedett el teljesen "felépülve" ahogy ő fogalmazott jól. Mármint testileg.
Végre oda megyek ahova akarok. Eddig ha kiakartam volna lépni a toronyból mindig valaki visszahozott.

Első utam a motoromhoz vezetett majd teljes csendben elhagytam a tornyot. Hogy hova mentem? A Házamhoz. Ahoz a házhoz amit úgy rendeztem be mint az Otthonom és annak is érzem. Vagyis éreztem. Addig a napig ameddig be nem fogadtak a Bosszúállók.

A házam mögött van egy nagyon nagy porta aminek a végén kezdődik az erdő. Oda mentem. Fogtam egy táskát tettem mindenfélét ami egy-két naphoz szükséges majd neki indultam egy szokásos kempingnek. Mindig ezt csinálom ha el akarok tűnni. Telefonom kivételesen vittem magammal ha valaki keresne.

Tudom, hogy sokat kell majd sétálnom így elegendő mennyiségű víz nélkül el sem indulok. Egy-két bicska és egy kis pisztolyt viszek még. Hátsó ajtón léptem ki és olyan érzésem lett mintha figyelnének. Nem néztem körbe csak a perifériás látásomba ami belefért.
De nem láttam senkit.

***

Olyan régen voltam már itt, hogy el is felejtettem miért is szerettem. Az a kilátás. Egyszerűen mesés. Mindig egy kisebb tisztásra mentem ami ráadásul egy kis dombon volt így beláttam mindent. A sátrat egy olyan részen állítom fel ahol az egyik oldala az erdős résznél volt.

Felállítottam a sátrat majd leültem mellé és csak néztem a tájat. Hagytam, hogy az összes gondolatom kimenjen a fejemből és a végtelen üresség vegye át helyét.

***

Az értelmes bámulásomból a telefon rezgése zökkentett ki.
"Apa"
Nagyot sóhajtottam és felvettem. Kihangosítva ugyanis itt senkit nem zavarnék vele.

-Szia apa! -köszöntem bele

-Lili! Hol vagy? -kérdezte. Hangjából nem tudom eldönteni, hogy bizalmatlan velem vagy csak aggódik.

-Eljöttem kicsit sátrazni. A helymeghatározás be van kapcsolva így Tony bármikor megtudja nézni hol vagyok pontosan. -mondtam szemforgatva. Igaz ő ezt nem látta.

-Jó! De úgy eltűntél. Emlékesztesselek mi volt mikor múltkor eltűntél csak úgy?

-Igaz! Boccs! De mondom ha baj lenne Tony megtud találni! -érveltem magam mellett

-Oké! De ha kérhetem máskor szólj ha elmész. Jó?

-Megértettem. Szia apa!

-Szia Lili! -köszönt el mire letettem a telefont.

Letettem a fűbe a telefont és hátra dőltem.

Milyen régen voltam egyedül. Őszintén nem hiányzott. 24 évig senkire sem számíthattam. Jó ott volt Noel de 100%-osan benne se bíztam. Most, hogy van egy szülőm olyan más. Eddig senki sem hívott, hogy hol vagyok senkit sem érdekelt mi bajom. Senki nem volt mellettem csak úgy.

***

Már este van. Gyújtottam egy tűzt mert hoztam húst annak ellenére, hogy viszonylag meleg volt a kis hűtős dobozban kibírta.

Vacsora féleség után egy pulcsit felvéve ültem le ugyan oda ahova délután. Valahogy mindig érzi valaki mikor is ülök le ugyanis amint letettem a popóm a fűre rögtön rezgett a telefonom.
"Ismeretlen szám"
Na te ki az anyám vagy?

-Haló? -szóltam bele miközben a fülemhez tettem.

-Szia Lil! Steve vagyok! -szólt bele mire megkönnyebültem

-Szia Steve! Baj van? -természetesen mindig rosszra kell gondolni

-Nincs semmi! Csak érdekelne te, hogy vagy? -őszintén meglepett. Jó kezdek hozzászokni de akkor is.

-Jól vagyok! Csak kellett egy kis...nyugalom. -hagytam szünetet mert őszintén nem tudom mi a legjobb szó rá.

-Megértem. -egy perces csend következett de nem is baj mert hallottam valamit. Mintha valaki lenne a rét másik felén. Nem állat őket már megszoktam. Meg az állatok nem jönnek a tűz közelébe. Hátra fordultam és egy árnyt láttam.

-Steve! Van itt valaki! -suttogtam miközben a bicskámért nyúltam amit a telefon előtt piszkáltam.

-Mi? De nem egy erdőbe vagy? -kérdezte hitetlenkedve miközben hallottam ahogy motoszkál. Én is felálltam és a tűz mellé sétáltam ahol a pisztolyom is volt. Próbáltam nem feltűnően leülni és magamhoz venni a pisztolyt.

-Igen! Pont ez a baj! -majd láttam ahogy közeledik lassan és megfontoltan. -Steve! Szólj Tony-nak! -azzal beraktam a hátsó zsebembe a telefont.

Szép lassan felkeltem. Az idegen egy pillanatra megtoppant de jött tovább. Csak is addig jött amíg a fény nem világítja arcát.

-Ki vagy? -kérdeztem rá mire a válasz az egy pisztoly elő rántás. Akkor így játszunk. A mozdulatát követve emeltem fel magam elé a sajátom.

-Gyere velünk és nem lesz bajod! -kocsi kellett, hogy ne nevessem el magam.

-Egyedül vagy! -mondtam ki a nyilvánvalót fapofával.

-Biztos? -kérdezte és még egy pár árny jött elő. A rohadt anyátokat! Ezt ti sem gondoltátok.

-Mindenki tegye le a fegyvert! -szólt Clint? Hátra néztem és ott volt a repülő. Hallottam a pisztoly kiboztosítását a jobb oldalamról így egy nemes egyszerűséggel fogtam a mellettem lévő tűzből egy fadarabot aminek a vége még ép volt és nemes egyszerűséggel neki dobtam majd hátra irányban lefutottam a dombról be az erdőbe.
Lövések dördülnek el majd csend. Csak a repülő hangja. Kikapcsoltam a hívást majd lihegve ugyan de vissza futok a repülőhöz miután meggyőződtem, hogy senki nem akar megölni. Leszállt annyira, hogy feltudjak ugrani.

-Sziasztok! -köszöntem. Clint, Natasha és Tony voltak a hajón. Nem is értem miért ők na mindegy.

-Te most komolyan felgyújtottál egy embert? -kérdezte Tony

-Mert? Minek látszott? -kérdeztem és mikor kinéztem láttam, hogy a tűz már nem égett.

-Hát te nem vagy semmi! -mondta Tony és eltűnt egy másik szárnyba. Natasha, Clint és én maradtunk.

-Lilibet sejted kik lehettek? -kérdezte Natasha

-Sejtésem mindig van csak nem tudom melyik az igaz. -sóhajtottam egy nagyot majd leültem hátul egy székbe és elmentettem Steve számát.

Csend uralkodott de mielőtt leszáltunk volna Tony visszajött köreinkbe.

-Rhodey elintézte a jelentést. -ült le mellém -Na Lilike miért nem tanulsz abból, hogy nem jó ha elhagyod a toronyt? Eddig kétszer mentél el és mind a kétszer megtámadtak.

-Nem mindenki akár megölni! -mondtam kicsit durcásan -Valaki csak el akar rabolni! Az két külön dolog!

-Stark nézd a jó oldalát! Legalább nem unatkozunk! -kuncogott Natasha. Mondatára viszont tőlem egy győzelmi mosolyt láthatott viszont Tony csak fejét fogva felállt és Clint mellé sétált.

-Mennyi idő mire vissza érünk Legolas? -kérdezte Tony

-Pár perc! Nyugi van Tony! Még él akkor lesz csak gond ha egyszer halva kell vissza hozni de az sem most lesz. -nem láttam de szinte éreztem Clint mosolyát

-Végülis ha így folytatja hamarabb leszünk mi öngyilkosok igazad van! -mondta ironikus hangnemben.