Titkokkal körbevéve (Befejezett)

Part 19

Meg volt hátra 5 ház de már se én se Steve nem voltunk olyan állapotba. Viszont a következő házhoz elkellett menni így mondtam Steve-nek, hogy majd én vezetek. Pár perc alatt oda is értünk igaz a kanyarokban Steve nagyon kapaszkodott. Beálltam a garázsban majd egy nagyot fújtam.

-Itt van férfi ruha. Ez az egyetlen ház amit Nono is ismeri de nem tudja a kódot viszont van itt egy két ruhája ha nem gond éjszakázhatunk itt de ha gondolod vissza vezetek a toronyba.

-Ne vezess többet se te se én nem vagyunk már olyan éberek, hogy éjszaka vezessünk.

-Akkor menjünk! -szálltam ki mire Steve követett. Bementem a szobámba mire Steve kicsit félve követett de intettem, hogy nyugodtan jöjjön. Szekrényből kivettem egy fekete férfi póló pamutnadrág kombót amit odaadtam Steve-nek. -Szemben a bal oldali ajtó a fürdő! -mondtam neki

-Köszi! -mondta és egy puszit adott arcomra. Még jó, hogy kiment mert éreztem és láttam a kis smink tükörbe, hogy elpirultam elég rendesen. Mivel délelőtt fürödtem ezért most csak egy fekete mackó nadrág és egy terepmintás kicsit már megnyúlt pólót vettem fel. Kimentem egy kicsit inni és megnéztem mi van. Két házzal előbb megálltunk egy boltnál ahol vásároltunk egy két kaja félét. Bedugtam majd bekapcsoltam a sütőt és amíg az melegedett csináltam pár szendvicset amit egy tepsire tettem. Beraktam a sütőbe és amíg a vacsi félénk sül el kezdtem el pakolni. Bedugtam a hűtőt és mikor becsuktam valaki hátulról megölelt.

-Köszönök mindent! -megfordultam és átkaroltam a nyakát. -Köszönöm, hogy kimentettél kétszer is és azt is, hogy most itt lehetek veled! -kicsit eltoltam magamtól annyira, hogy szemébe nézhessek.

-Én köszönök mindent! Nem hiszem, hogy a kis beszélgetéseink nélkül kibirtam volna a toronyban lévő időt és nem biztos, hogy éreztem volna azt, hogy nem vagyok egyedül.

-Soha nem leszel amíg élek! Eskü! -mosolyodott el kisfiúsan.

Gyönyörű tengerkék szemébe néztem amivel nem a szemembe néz hanem ajkaimat így megtettem az első lépést. Közelebb hajoltam hozzá majd mikor épphogy összeért volna a szánk megálltam vártam rá. Nem kellett sokat mire éhesen de mégis lágyan csókolt. Ó Istenem azok a puha ajkak! Amennyire bírtam még jobban magamhoz húztam.

Levegő hiány miatt elváltunk és én hirtelen nem is akartam elhinni, hogy megtörtént.

-El sem hiszed mióta várok erre! -mondta miközben homlokát az enyémnek döntötte.

-Elhiszem. Én is rég óta várok erre de még magamnak sem voltam hajlandó bevallani mennyire! -mosolyodtam el.

-Buck megfog ölni mindkettőnket! -mondta ki a nyílván valót mire halkan felnevettem.

-Nem fog! Megvédem magunkat. -mondatomra nevetve megrázta a fejét majd egy puszit nyomott az orromra. Ki akartam bontakozni öleléséből amire kaptam egy csúnya nézést -Odaég Steve! -na ez hatott mire nevetve néztem meg a szendvicseket majd egy kesztyű segítségével kivettem.

***

Az este nem történt semmi más csak megkértem, hogy aludjon velem. De azon kívül semmi. Reggel arra keltem, hogy a nap szinte kivakítja a szemem. Nyöszörögve keltem ki, hogy behúzzam a sötétítőt kicsit. Szinte visszadőltem az ágyba.

-Jó reggelt! -szólt Steve mire kocsit összébb húztam magam és fejem búbjáig húztam a takarót. -Aludj csak! -ölelet át majd a takarót lehúzta a fejemről a takarót annyira, hogy ne fuladjak meg és adott egy puszit a homlokomra.

***

Mikor másodszorra már kipihentem felkeltem Steve nem volt mellettem de hangokat hallottam a konyhából. Gondoltam először lefürödök és utána megyek le.
Gyors zuhany után fekete rövidnadrágot és egy terep mintás crop toppot húztam fel.
Konyhába érve az éppen megterítő Steve-t találtam.

-Jó reggelt! -köszöntem vidáman. Megfordult -ugyanis eddig háttal volt- majd azt a kisfiús mosolyát villantotta

-Jó reggelt! -majd a pulthoz nyúlt és utána átnyújtott egy nagy bögre kávét. Hálásan néztem rá majd óvatosan megöleltem. Nehogy már kilötykölődjön a kávém. -Csináltam reggelit is! -bökött az asztal felé.

-Köszönöm Steve! -néztem rá hálásan.

***

Reggeli után én be pakoltam a szükséges dolgokat. Valamint Steve-nek is adtam tiszta ruhát mert elmondása szerint nem akart tolakodó lenni. Miután teljesen összeszedtük mindent tovább mentünk a maradék 4 házhoz.

-Steve! Kettőnkről egyenlőre ne mondjunk semmit a csapatnak, jó? -kérdeztem rá kicsit félve

-Én is akartam már mondani de attól, hogy nekik nem mondunk semmit eljárni eljárhatunk! -mondta mosolyogva mire elöntött a boldogság. Viszont ekkor megállt a következő háznál. Nagyot sóhajtva szálltam ki majd csak annyit mondtam.

-Akkor jöjjön a tegnap folytatása!

***

Miután végeztünk az összes házzal még elmentünk egyet "ebédelni" -fél 3-kor- amit igazából végig beszéltünk és mondhatjuk amolyan első randi félének.

Mostmár viszont vége a tündérmesének ami annyit jelent, hogy egy utca és ott vagyunk.

-Remélem Carter már nincs itt! -motyogtam kicsit mogorvám

-Én is már eléggé idegesítő. Soha nem tudom levakarni.-szorított kicsit rá a kormányra

-Majd segítek ha itt lesz. Azért az arcért megéri. -nevettem fel ami szerencsére átragadt rá is.

Steve beparkolt a torony parkolójába majd leállítva a kocsit jött át az én oldalamra, hogy ajtót nyisson. Hálás mosollyal néztem rá majd elkezdtük a pakolást. És először a fegyveres ládikámat fogtam kézbe míg Steve két bőröndöt. Liftbe beszállva lenyugtattam magam, hogy mindjárt végzünk és már csak fel kell pakolni mindent a szobámba ami jóval könnyebb volt mint össze válogatni mi kellhet és mi nem.

***

Miután felpakoltuk az összes bőröndöt a szobámba fáradtan feküdtünk el az ágyamon. Az elmúlt két nap után végre látjuk a végét.

-Éhes vagyok de ahoz le kéne menni! -nyújtóztam ki amennyire tudtam.

-Akkor menjünk! -állt fel majd kezét nyújtotta

-Most nincs kedvem a negyedik felvonáshoz! -torzult grimazba arcom.

-Negyedik? Eddig csak kettő volt! -mondta értetlenül majd leült mellém mire felültem.

-Akkor volt az első eset majd utána én főztem ugye és ott maradtam elmosogatni. Mikor vége felé jártam akkor jött, hogy ne hidjem azt, hogy te engem választasz utána meg én válaszoltam, hogy nem hiszem hanem tudom. Majd egy-két mondat után el akartam menni mellette mire megakart rúgni de én megelőztem mert rúgtam egy olyat, hogyha nem mozdította volna meg a lábát akkor hozzá sem értem volna. A harmadikat meg tudod. -néztem szemébe mire mosolyogva vette kezeimet kezei közé.

-Nálad jobb emberbe nem is tudtam volna beleszeretni. -mondata után egy puszit nyomott orromra. Hogy lehet valaki ennyire cuki? -Menjünk mielőtt éhen halsz nekem! -húzott fel de mielőtt meg kiment volna az ajtón vissza húztam egy szoros ölelésre.

Annyira nincs kedvem ahoz a fúriához de hát ha éhes vagyok enni kell és örülök annak, hogy éhes vagyok mert nem mindig érzem. Mi lesz itt még?