Titkokkal körbevéve (Befejezett)

Part 18

Úgy gondoltam, hogy először ahhoz a házhoz megyünk amit "otthonnak" rendeztem be. Vagyis a teljes útvonal úgy fog ki nézni, hogy "kívülről-befelé" haladva megyünk.

-Itt balra! -mondtam egy kisebb földes útnál mire Steve elegett tett a kérésemnek. -Steve arra megkérhetlek majd, hogy ezeket a házakat tarsd titokban? Főleg ezt! -néztem rá

-Persze! Ez nem kérdés! -mosolygott majd egy pillanatra rám nézett.

-Ott! -mutattam kicsit a távolba. Ez a házam a legnagyobb és ebből kifolyólag erre gyűjtöttem a legtöbbet.

-Azta! Ilyen jól fizet a HIDRA? -éreztem a hangján, hogy viccel ezért bele mentem a játékba.

-Képzeld jobban mint a szuperhősködés! Nem akartam elmondani a többieknek úgyhogy ez maradjon a kettőnk titka! -tettem mutató ujjam a szám elé de a mosolyomat nem tudtam vele eltakarni.

-És a sok házadat, hogy tartod tisztán? -kérdezte de közben oda értünk a kapuhoz ahol Steve előtt kihajoltam a retina szkennerhez. Pár másodperc után kinyílt a nagy vaskapu.

-Bejárónő! -mondtam miközben vissza ültem a saját helyemre és mutattam hol álljon meg. -Meg mióta ismerlek titeket suttyonban eladtam a házaim 80%-át! És mivel okos vagyok -szálltam kiközben a kocsiból -Találtam olyan ügynököt akinek sikerült jóval a piaci ár felett eladnia őket. Igaz előtte ki kellett cuccoltatni onnan úgyhogy a megmaradt házaimban van egy pár doboz de az már részlet kérdése. -közben oda értünk az ajtóhoz ahol beírtam a jól már megszokott 8 számjegyet. -Amúgy meg ez a legnagyobb ezt azért vettem, hogyha egyszer lesz családom akkor itt éljünk mert ez biztonságos de mégis távolabb van kicsit a város zajától. -mondtam kicsit halkabban miközben felfelé mentem a szobámba. Automatikusan benyitottam majd 4 bőröndöt előkeresve kezdtem el pakolni. Mivel minden szépen össze volt hajtva így nem kellett sokat pepetyőlnöm. (írói meg.: nem tudom, hogy nálatok is használják de igazából annyi, hogy valamivel nagyon aprólékosan foglalkozni. Sütiknél is aminek nagyon apró részei vannak annál is szoktuk mondani, hogy "Ezzel sokat pepetyöltünk")

***

Kevesebb mint egy óra alatt megvoltam 3 bőrönddel mire megkértem Steve-t, hogy vigye le a kocsihoz ne keljen egyszerre mindet levinnünk és igazából csak azért akartam, hogy lemenjen, hogy a fehérneműimet bepakoljam. Nem lenne gondom vele ha nem lenne egy-két olyan darab aminek nem igen van takarási felülete.
Azokat is gyorsan bedobáltam majd fegyver ládámba bele tettem a fegyvereim felét. Steve feljött majd a másik két bőröndöt is levitte. Mikor végeztem a ládikámmal jól lezártam majd táskámat hátamra a ládát pedig a kezembe vettem. Steve már nyújtotta a kezét, hogy elakarja venni a ládát mire mint egy durcás óvodás arrébb fordultam és csúnyán ránéztem.

-Nem adom! -nyújtottam ki a nyelvem majd beraktam a kocsiba és becsuktam a csomagtartót. Nem hiába mondtam, hogy a kedvencem ugyanis egy Jeep-ről beszélünk és azért is ezzel akartam jönni mert ennek nagy a pakoló tere. -Mehetünk. -poróltam le a pólóm majd oda mentem az ajtóhoz és bezártam addig Steve beindította a kocsit. -Amúgy fegyverek voltak benne ezért sem adtam oda. -mondtam mikor beszáltam a kocsiba.

-Sejtettem csak kicsit vicces volt ahogy reagáltál. -próbálta visszafogni a kitörni készülő nevetését. Mivel oda értünk a kapuhoz ezért megint áthajoltam Steve-n ki az ablakon de ameddig az előbb a térdén támaszkodtam most a másik kezemet is rátettem a belső combjára mire élesen beszívta a levegőt. Magamban jót mosolyogtam rajta majd vissza ültem a helyemre.

-Valami baj van? -kérdeztem ártatlanul de belüll ördögin nevettem.

-Semmi. Hova tovább hölgyem. -mosolygott rám mire kicsit dühösen néztem rá és mondtam el, hogy merre menjen. Persze, hogy győzelmi nézése dühített fel. Mi más?

***

A következő házig még párszor próbáltam zavarba hozni de mindig terelt. Nem bírtam.

-Itt! -mutattam a kis házra ami egy egyszerű egyszintes ház az utca közepén. Egy kis babakék kocsi állt a ház előtt. Itt van Miranda! Az itteni bejárónőm. Ez a házam nem a legnagyobb meg nem is eldugott helyen van de pont ezt szeretem benne. Meg persze azért sem adom el mert Miranda mióta itt áll ez a ház ő takarít benne. Én vettem a telket és én építettem rá. Ez volt az első házam. Pont ez volt benne a varázslatos számomra. Nem csak megvettem és kész annyi. Nem. Miután elkezdték a belső dolgokat én is itt ott besegítettem. Az egyik vásárlásnál vegyszereket nézegettem mert a fugából sehogy nem jött ki a festék és ott találkoztam Mirandá-val. Akkor kezdte a kisebbik gyereke a középiskolát és nagyon sok szabad ideje lett. Férje nem akarta, hogy dolgozzon de ő akart valamit. Ott a boltba mondta, hogy neki van olyan színű fuga szinezője -mert mással nem jön ki csak ha átfested a fugát- és szívesen megcsinálja is akár mert nem nagyon van dolga. Utána rá pár hétre párszor eljött csak úgy segíteni, tanáccsal látott el és utána kérdeztem meg, hogy heti egyszer nem-e takarítana ki? Mert én ugye nem mindig lehetek itt és nem is lenne időm sajnos de természetesen megfizetem. Igen ő a kedvenc bejárónőm ugyanis igaz sokszor anyáskodik de két fiú után kicsit fura neki is lánnyal foglalkozni na meg sokat beszélgettünk és mikor megtudta, hogy árva vagyok sokkal több hasznos tanácsot adott.

Kiszálltunk Steve-vel aki gyanakodva nézett a kocsira de mikor hatalmas, őszinte, boldog mosollyal az arcomon mentem be a házba megnyugodott. Be írtam a kódot majd Steve-t bevárva mentem be a házba.

-Miranda! -mentem be a konyhába ugyanis onnan hallottam motoszkálást.

-Lilike! -ölelt magához a kicsit idősödő asszony.

-Olyan jó látni téged! -szorítottam magamhoz.

-És ahogy látom hoztál vendéget! -engedett el mire mosolyogva válaszoltam.

-Ő itt Steve Rogers egy jó barátom! Steve ő Miranda Fox aki anyám helyett anyám volt.

-Üdvözlöm asszonyom! -csókolt kezet Steve. Hát szerintem a régi neveltetése és a bevágódás is közrejátszott.

-Örülök, hogy megismerhetlek és kérlek tegeződjünk! Ha Lili barátja vagy akkor az enyém is de ha bántod életed utolsó döntéséd hoztad akkor! -mondta kicsit közelebb hajolva. -Na gyerekek kértek valamit?

-Nem! Csak pár cuccért jöttünk ugyanis képzeld el végül kiderült, hogy apám él csak mielőtt megszülettem volna elvitték és nem is tudta, hogy terhes volt az anyukám. -mondtam neki mintha csak a legjobb barátnőmmel találkoztam volna. Ami igaz is volt.

-De végül Isten úgy akarta, hogy találkozzatok! Az a lényeg. Na és mit segítsek pakolni? De ugye azért néha még látlak?

-Csak egy-két ruhát akarok elvinni és igen ez a ház amíg élek állni fog és jövök ide!

-Rendben drágám menj és pakolj! -megsimította arcom majd ment is a dolgára. Én is elindultam az itteni szobámba ahol összepakoltam egy bőröndnyi ruhát. És mivel itt csak egy nagyobb szekrényem van és Steve-t elhívta Miranda valami miatt így ki tudtam venni egyszerűen a fehérneműimet. Egyszerre végeztem Miranda-val majd még egy 15 percet beszélgettünk majd ment mindenki a dolgára.

-Úgy érzem neked sokkal több jó szívű ismerősöd van mint nekünk és ez kicsit meglep a bérgyilkos múltad miatt.

-Soha nem szerettem ölni de a kényszer nagyúr! Mindig azt mondták, hogy vagy én őt vagy ő engem öl meg. Nem volt sok választás és a legtöbb jó érzésemet muszáj voltam kikapcsolni de azért akad aki elő tudta vagy tudja hozni.

-Jó ezt hallani! -mosolygott rám majd a következő házhoz iranyítottam.

Hosszú lesz a mai nap nem is gondoltam milyen.