Titkokkal körbevéve (Befejezett)

Part 20

Szerencsére le tudtunk úgy jutni a konyhába, hogy ne vegyen észre senki. Gyorsan összeütöttem magunknak egy kis kajcsit majd egymással szemben leültünk enni. Első falatokat nyeltem le mikor is Carter lépett be hozzánk. Steve-re nézett mire rögtön hatalmas tenyérbemászó vigyorral indult meg felé.

-Steve drága merre voltál? Nem találtalak egész nap! -olyan számonkérő hangsúllyal mondta, hogy még én is meglepődtem nem is kicsit.

-Nem mindegy az neked? Amúgy is most hagyd enni! Még a végén elmegy az étvágya tőled! -mondtam 'kicsit' idegesen. Tényleg csak egy kicsit voltam idegesen. Hogy van bőr a képén? Most komolyan!

-Nem téged kérdeztelek te maradj ki ebből! -mondta felháborodva majd újra Steve-hez fordult.

-Sharon ha nem akarsz rontani az állapotodon akkor jobb ha most elmész mert fogy a türelmem vészesen. -mondtam eléggé vészjósló hangon mire felháborodva kezdett el puffogni.

-Ki vagy te, hogy engem fenyegess? -ránéztem majd egy ördögi mosolyt varázsoltam arcomra.

-Lilibet Barnes avagy a Fekete Angyal ki betartja az ígéretét bármi is legyen az! -mondtam nyugodt hangon -Most még szépen mondom, hogy takarodj innen vagy megbánod! -néztem rá komoly tekintettel mire duzzogva kiment.

-Negyedik! -sóhajtott fel Steve gondterhelten mire kuncogva megráztam a fejem.

-Nem hittem volna, hogy ennyire strapabíró!

***

Miután ettünk átmentünk a nappaliba ahol már megint voltak. Mintha mindig itt lennének.

-Na a gerle pár is megtisztelt minket jelenlétükkel! -szólt Tony

-Nem értem miről beszélsz Tony! Tök sokszor látsz minket! -ültünk le köreikbe. Rögtön Tony mellé ültem le mire mellette lévő asztalról a wiskys üveget nyújtotta mire bólintással kezembe adott egy poharat amit meg is töltött. -Kössz! -kortyoltam bele mire nem egy ember nézett rosszalóan. Nem értem mi bajuk hiszen dél már rég elmúlt! Mivel csak ketten ittunk Tony-val így természetesen Carternek meg kellett szólalni.

-Alkoholista! -nézett végig rajtam megvetően.

-Attól, hogy ma iszok egy kicsit nem leszek alkoholista! Majd ha mindennap innák akkor lennék. De mielőtt bármit is ki akarsz mondani inkább nézzél utána mit jelent! -mondtam mire egy két ember arcán egy kárörvendő mosolyt véltem felfedezni. Gonosz vagyok de jó érzéssel töltött el.

-És mit csináltatok ti kettesben majd egy napig? -kérdezte Nat mindent sejtő mosollyal.

-Elmentünk Lil pár házába. -mondta könnyedén Steve mire Nat-nak még nagyobb lett a mosolya és sajnos mostmár Tony és Sam is kapcsolt.

-És csak kávéztatok meg beszélgettetek mi? -mondta Tony miközben engem megbökött oldalról.

-Mind tudjuk, hogy nem csak ennyi történt! -mondta Sam sejtelmes hangon.

-Igen. Szedtünk össze cuccokat nekem. -vigyorogtam rájuk

-Ne mondjátok nekem azt, hogy nem feküdtetek le! -mondta Tony már kicsit nyugtalanul

-Akkor nem mondom! -dőltem hátra kényelmesen majd jó nagyot kortyoltam a poharamba.

-Ezt inkább ne most tárgyaljátok meg ha lehet! -szólt közbe apa erényesebben.

-Ne legyél ünneprontó Hajasbaba! -nyafogott Tony

-Nem akarom tudni, hogy mit csinált a lányom és a legjobb barátom! -morrant vissza apa. A nagyobb veszekedés előtt viszont egy robot hang szólt közbe.

-Mr. Stark bemértem a bázis koordinácioját!

-Kössz PÉNTEK! -majd felállt és úgy folytatta -Munkára! -majd rám nézett és elgondolkodott. -Vízió te maradsz itthon vigyázni Carterre! -poharam maradékát lehúztam majd vigyorogva mentem a szobámba átöltözni.
Szerelésem ugyan az volt ahogy a fegyverek is így mivel azok egy kupacban voltak úgymond könnyebb dolgom volt. Apával egyszerre léptünk ki a szobáinkból így együtt mentünk a Qinjet felé.

-Szereted? -kérdezte hirtelen mire azt sem tudtam mit csináljak.

-Ha még tudnám mit jelent. Csak azt érzem, hogy biztonságban vagyok mellette és nekem valahogy ez...tökéletes! -néztem rá miközben azon imádkoztam, hogy megértse. Megértse azt amit még magam sem tudom mi. Megértse azt amit lehet ő sem ért. Megértse azt ami nekem rohadtul fontos attól még, hogy nem tudom mi az.

-Én csak boldognak akarlak látni. Csak azt kicsit nehéz nekem, hogy pont Steve-vel vagy boldog. Kell egy kis idő! -karolt át egy kézzel

-Ne aggódj! Én magam sem tudom mi történik bennem. -karoltam én is át a derekát. Tudom, hogy nem a kedvére van a helyzet és nem is tudom mit csinálna ha megtudná a csókot de egy ideig még jobb a békesség.

-Buck! Beszélhetek kicsit Lil-lel? -kérdezte Steve mellénk futva. Apa rám nézett majd a lifthez sietett és mivel nem tartotta nekünk ott maradtunk. Kettesben.

-Baj van? -néztem Steve-re miközben vártuk a most visszaérkező liftet.

-Nem csak...nem is tudom, hogy mondjam el... -kezdett el össze vissza habogmi

-Nem harapok Steve! Nyugi, bármit is akarsz kérdezni nem harapom le a fejed! -mosolyogtam rá biztatás képpen.

-Tudom! -kifújta a levegőt és belekezdett. -Eljössz velem randira? -kicsit megállt az agyamban a tudomány a kérdés hallatán de gyorsan rendeztem a arc vonalaimat és utána válaszoltam neki.

-Szívesen elmegyek veled Steve! -mosolyogtam rá majd az éppen kinyíló liftbe beszálltam.

-Huhh....el sem hiszed mennyire féltem! -ráneztem majd mivel be csukódott a lift ajtó szorosan átöleltem. Tudom, hogy érzi mennyit jelent nekem és, hogy még szorosan viszonozta is. Felemelő érzés volt.

Nem tudom mit hoz majd a jövő de az, hogy Steve karjaiban vagyok biztonságérzetet ad. Jól érzéssel tölt el mikor hozzám ér vagy csak rám néz. Tudom, hogy egyszer valamilyen formában a múltam megtalál de azt is tudom, hogy akkor foggal, körömmel fogom védeni a mostani életem. Nem hagyom, hogy csak úgy elvegyék. Nem én lennék. Végre megtaláltam önmagam és ehhez nem a vérszerinti családom kellett hanem csak a szeretet amiből nekem nem jutott eddig túl sok. Viszont most nem is lehetne jobb életem.

Árva voltam ki még különc is volt. Utána HIDRA katona lettem másnéven a Fekete Angyal. Onnan szökevény majd bérgyilkos. De mindvégig ugyanaz voltam. Lilibet. Lilibet Barnes ki már nem csak a saját életét védi hanem a családját is.

Jön a következő évad...