Titkokkal körbevéve (Befejezett)

Part 3

Közel harc az amiben mindig jó voltam. De most inkább hátradobtam egy gránátot és csak futottam tovább miközben folyamatosan tértem ki sólyom célzásai elől.

Még szerencse, hogy mielőtt elmentem volna otthonról húztam egy bőr kesztyűt.

Hirtelen leugrottam egy sikátorban majd mentem a főútra. Az első motorostól elvettem a motorját majd süvítettem az erdő felé. Este volt de a rész amin mentem le volt zárva így mikor bekanyartam és jött utánam egy motoros tudtam, hogy Bosszúálló. Nem volt nehéz kideríteni mert kilőtte a kerekem és mire én felkeltem a földről ott állt előttem.

-Velünk kell jönnöd. Nincs mese. -mondta Fekete Özvegy

-Azt hiszed azért vagyok életben mert mindig meghunyászkodtam? Hát nem. Amennyi kísérlet alól én kimentettem magam már nem félek semmitől és nem hiszek senkinek. -mondtam majd neki ugrottam Fekete Özvegynek.

Hamar kiütöttem majd a motorjával mentem tovább. Jöttek utánam és gondolom nyomkövető is van benne. Addig mentem ameddig le nem ráztam őket majd a motort elirányítottam másfelé. Szaladtam az erdőbe de előtte még levettem a parókám és mielőtt eldobtam volna meggyújtottam.

Szerintem életemben nem futottam ilyen gyorsan és ilyen sokat mint az erdőben. Egy vastagabb fa mögé elbújtam majd onnan néztem ahogyan elmennek fölöttem. Kicsit kifújtam magam de ekkor megjelent Amerika kapitány és az a másik férfi aki még a ház tetőn üldözött.

-Jajj ne már! Most komolyan mi olyan érdekes bennem? -kérdeztem majd elkezdtem kivédeni az ütéseket.

-Megöltél egy embert a toronyban és még mindig nem tudjuk ki vagy! -mondta Amerika kapitány

-Hát a Fekete Angyal. -mosolyodtam el miközben megszúrtam a jobb oldalán.

-Találó név. -rúgott sípcsonton hátulról a férfi. Térdre estem de gyorsan le is hasaltam ugyanis ő is le akart engem szúrni. Felugrottam közben pedig a kezéből is kirúgtam a kést.

Saját kését szúrtam bal combjába közben a Kapitány megpróbált felállni de kapott még egy szúrást a jobb kezén. Amint elintéztem a két férfit futottam is tovább. Viszont nem jutottam sokáig mert valaki hátba rúgott.

-Kezdtek felhúzni! -álltam fel a földről majd körbe néztem. Éles hallásom lévén hallottam ahogyan most is a hátam mögött hallottam a támadóm.

-Te is angyalka. -szólt Vasember és körbe vettek. Előttem vasember mögöttem a Vashazafi jobb oldalamon Vízió balomon Sólyom.

-Nem is mondták soha, hogy ilyen idegesítő vagy élőbe. -néztem Stark szemébe ugyanis ido közben a sisakja le került róla

-Nem akartam erőszakot folyamodni de ha már 3 Bosszúállót kiiktattál akkor muszály leszek. -majd célzott és lőtt. Csak, hát gyorsabb voltam. Viszont a következő pillanatban oldalról kaptam egy lövést jobb oldalamra. Olyan volt mint egy égés.

Összeszorított foggal tűrtem. De a fájdalom egyre csak nőtt és ez épp elég volt ahoz, hogy Stark egy sokkoló lövéssel kiüssön.

~~~

Fájt minden porcikám de leginkább a jobb oldalam. Szemeimet lassan nyitogattam ki de szinte meg is bántam. A fény vakított és már-már fizikailag fájt így vissza is csuktam azokat.

-Angyalka jó lenne ha nem játszadoznál többet. -egyszer leütöm Stark-ot

-Ha nem égne ki a retinám. -morogtam. Fájt a torkom és így nem volt olyan egyszerű beszélni.

-Mennyi bajod van. -ha te azt tudnád.

Megpróbáltam megint és most sikerült. Hunyorogva ugyan de nyitva tudtam tartani a szemeim.