A Robot, a Vámpír és a Szatócs

A Szatócs

...vérnyomás esik és a pulzusa is gyengül... - Áh, mi ez a furcsa érzés? – fiatal férfi...balesetet... - Én? Az egész testem zsibbad. - ... így elveszítjük...azonnal állítsák el a vérzést... - Akkor ez lenne a forróság? - ...megállt a szíve... - Milyen kellemes a csend. - ...töltést négyszázra... - Ne rángassatok. - ...nem reagál... 400 mg Bármit, azonnal... - Óh, a fény, milyen kellemesen meleg. - ...abba belehalhat... - Én, meghalok? - ...már nem számít, adják be... - Közeledik a fény, és milyen hangos. - ...újra van... - Ne, el fog ütni! Áh...

- Ááh! – ordított fel Henry.

- Szívem! Mi a baj? – kérdezte aggódóan Cristy. – Rossz álom?

- Igen. – dörzsölte meg a szemét. – Mostanában elég sokszor álmodom, hogy elüt az a teherautó.

- Teher... mi? – nevetett fel.

- Nem vicces. – egy pillanatra megigézte felesége mosolya. – Tényleg borzasztó.

- Értem kedvesem, de nem tudom, hogy miről beszélsz. Nem hallottam még ezt a szót. – a gondolkodástól kicsit grimaszolt.

- Dehogyis nem. – mordult rá egy kicsit. – Azzal...

- Mit azzal? – érdeklődött.

- N... nem tudom. – válaszolta őszintén Henry. – Gyorsan akartam mondani, de nem tudom.

- Hagyjuk is. – terelte el a témát. – Szedd össze magad, mert kész a reggeli. És örülnék, ha elmennél a henteshez kolbászért, mielőtt bemész a céhhez.

- Jól van. – hagyott fel a gondolkodással és kikelt az ágyból.

- Megint csurom vizesre izzadtad az ágyat. – dorgálta meg egy kicsit Cristy.

- Sajnálom. – szabadkozott. – Néha visszatér ez az álom, nem tudom mit jelent, de mindig ugyanaz.

- Kelj már fel. – ripakodott rá, a kifogással mit sem törődve. – A lovász neje lassan itt lesz. Tudod, hogy minden reggel egy doboz lisztet vesz.

- Tudom. – csapkodta meg az arcát, miközben nyújtózkodva felállt. – Jó reggelt. – mondta kedvesen és megcsókolta felesége homlokát. – Mi lenne velem nélküled.

- Fejed is elhagynád. – és kifordult az ajtón.

Henry kapkodva felöltözött. Tudta, hogy nagy cirkuszt fog csapni Maria, ha későn nyit ki és miatta csúszik el a kenyérrel. Átrohant a konyhába, ahol a rántotta gőzölögve várta az asztalon. Leült és falatozni kezdett.

- Hallottál valami újat? – kérdezte.

- Állítólag megint kalandorok érkeznek. – válaszolta Cristy.

- Átutazóban, vagy itt maradnak?

- Maradnak. Több felől mondták, hogy kezd veszélyes lenni az erdő keleti része, talán azt nézik meg.

- Megint szörnyek ólálkodnak?

- Mióta érsz rá te ennyire? – kérdezett vissza. – Nyiss ki.

Duzzogva betömte az utolsó falatokat, majd lecsapta a villát az asztalra és kiviharzott. Az üzlet hátsó ajtaja, innen a konyhából nyílt, így nem kellett messzire mennie. Átviharzott a kis vásárlótéren és feltépte a bejárati ajtót, jelezvén, hogy kinyitott. A korábban említett nő, már az ajtóban állt, fancsali grimasszal az arcán.

- Végre. – lökte oda köszönésképpen, majd Henryt odébb lökve beviharzott. – Ha, megint ez miatt kések el, akkor annak már következménye lesz.