Prológus

7 1 0
                                    


- Mindig mondtam neki, hogy ez lesz a veszte. Olyan felelőtlen volt.

- Te, ez nem biztos, hogy a legjobb alkalom erre.

A gyászmenet elindult a ravatalozótól. A tömeg lassan a követte a koszorúkkal díszített fekete kombit. A pap, lágy zenei aláfestéssel magasztalta Istent és az elhunytat.

- De, megmondtam nem?

- Istenem. Fejezd már be! – mondta kicsit hangosabban.

Néhányan rájuk sandítottak, de nem tette szóvá senki. Pár másodperccel később újból mindenki a földet nézte és könnyes szemmel botladozott a füvön.

- Ég a pofám miattad.

- És mi van akkor, ha csak a Szervezet rabolta el?

- Figyelj, felőlem beszélhetsz hülyeségeket, de ezt bírd már ki. Nézd meg a szüleit. Örülhetünk, ha nem rokkannak bele. Nem hiányzik nekik még a konspirációid is.

- De, sok helyen említették már. Elrendezik, hogy meghaljon, az elrabolják. Fogadjunk, hogy üres a koporsó.

- Ha szóba mered hozni a vacsorán. Kezeskedek, hogy te legyél a következő.

- Figyeljetek, elég lesz. – szólalt meg mögöttük egy hang.

Ezután mindketten, csak csendben követték a tömeget.

A Robot, a Vámpír és a SzatócsNơi câu chuyện tồn tại. Hãy khám phá bây giờ