A Robot, a Vámpír és a Szatócs

A váratlan felfedezés

Csipogás keltette fel mindkettejüket. Ayna kinyitotta a szemét és már látta a jelzést, ami a hangot adja.

- Ütközőpályán vagyunk egy darab törmelékkel. – mondta álomittasan. – De még egy óra mielőtt veszélyes távolságba ér. Szóval, majd kelts fel. – fordult a másik oldalára.

- Mi... - riadt fel. – Mivel ütközünk? – kiugrott az ágyból és feltépte a függönyt.

- Nyugi... - tápászkodott fel. – Nem vagyunk elkésve sehonnan.

Komótosan nyújtózott egyet majd megnyugtatóan Avryra mosolygott. Intett, majd átsétált a pilótafülkébe. Leült a bal oldali székbe, majd kifordította a másikat, hogy társa is le tudjon ülni. Elkezdett gépelni és rövid idő múlva a monitorra mutatott, ahol egy nagyobb darab, felismerhetetlenségig roncsolódott vasdarab sodródott.

- Az akar nekünk jönni. – mondta végül.

- Nem látszik nagynak.

- Nem is az. Ezért mondtam, hogy nincs gond. – dőlt hátra a székben.

- Nem látom a kompot. – bámult ki az üvegen.

- Miután áthoztalak titeket, biztos távolba jöttem. Ott azért elég zavaros volt a helyzet. - magyarázta. – De, amit ugye mondtál, azok után ez nem meglepő.

- Mennyi időnk van? – kérdezte és mélyen Ayna szemébe nézett.

- A világ összes ideje a miénk.

- Nem úgy értem. – mosolyodott el. – Kvázi nincs hová mennünk. Mennyi ideig húzhatjuk a hajón?

- Viszonylag sokáig... - gondolkodott el. – Az oxigénnel és az energiával nem lesz gond. Aggasztóbb viszont az étkezési szokásod.

- Az... - sóhajtott mélyet.

- A kompotokban nem maradt valami?

- Minden felesleges dolgot kipakoltunk indulás előtt. Maximum üzemanyag lehet még.

- Az is valami. – mondta és elkezdte becsatolni magát. – Szedjük össze.

A szék kartámlájából, minkét oldalt, lassan kiemelkedtek a hajó irányításához szükséges kezelőszervek. Majd mikor ellenőrizte, hogy Avry bekötötte magát, ráfogott a két karra és az egyiket, kicsit előredöntve, mozgásra bírta a szerkezetet. A hajtóművek felzúgtak és egy kis lökés érződött.

Az üvegen apró piros pöttyök jelezték a közeli tárgyakat és egy nagyobb zöld a kijelölt úti célt. Ayna koncentrált, hogy minden gond nélkül manőverezze át őket a törmelékmezőn, vissza a kompig. A hajó halkan zúgott, amit csak az irányváltásoknál szakított meg egy élesebb hang, ahogy a fúvókák dolgoztak.

- Milyen hajtóanyaggal ment a járművetek? – kérdezte a vámpírt.

- Deutériummal. – válaszolta.

- Akkor fúziós reaktor által táplált ion hajtóművekkel?

- Valami ilyesmi, de nem a szakterületem.

- Tudom, navigáció. – merült bele a dolgába kicsit. – Nemsokára odaérünk.

Pár perc telt csak el és a csillagokkal tűzdelt sötét mélységből lassan előbukkant a kis roncs, ahogy a hajó fénye rávetült. A törmelékáradat igen sűrű volt már itt. Avry többször is felszisszent, amikor egy-egy közelségjelzés hangzott fel, de nyugton maradt és próbált bízni a társában.

- Honnan látod a távolságokat, tömeget, sebességet? – kérdezte végül. – Szinte semmi infót nem ad ki az ablakra a komputer.

- A saját szemem elé van vetítve. De bekapcsolom neked, ha szeretnéd.