¿Me puedo sentar? // Leülhetek? // ~ Carlos Sainz

Cinco

Borzalmasan hasogatott a fejem. Ahogy felültem, még rosszabb lett, és csatlakozott mellé a szédülés is. Hirtelen nem tudtam hol vagyok, aztán körbenézve rájöttem, hogy Melissa és John közös lakásán. Hangos horkanás rázta meg a csendet, majd a nevetést visszafogva, nyugtáztam, hogy Cathy a hatalmas kanapén mellettem fekszik egy nagy kupac takaró alatt. Ezek szerint jól sikerült az este, ha mind itt kötöttünk ki.
Lassan megpróbáltam felállni, és elindulni a konyhába, hogy szerezzek egy pohár vizet.
Igyekeztem közben visszaemlékezni az estére, és ahogy sikerült vízhez jutnom, és egy minimum szinten elkezdett dolgozni az agyam, csak úgy tódultak az emlékek:

- Nem, nem nem, nem - ismételgette Norris,
miközben próbálta visszaszerezni a telefonját Cathytől. - Rossz repteret írtál be. Úgy nem lesz jó.
- Az előbb neked se ment, szóval ne szólj bele - motyogta a lány, miközben még jobban a telefon fölé hajolt.
A többiekkel csak figyeltük őket, ahogy szerencsétlenkednek már egy ideje.
- Szerinted segítsek nekik? - hajolt közelebb hozzám Carlos, hogy halljam a kérdését.
- Hát lehet jobb lenne, mielőtt még vesznek egy jegyet Új-Zélandra - mondtam neki nevetve.
Carlos közelebb ment hozzájuk, hogy segíthessen, én pedig csalódottan fogadtam, hogy az a nagyon finom kölni illata is elillant vele.
- Ti voltatok már Franciaországban? - kérdezte közben Seb, mire mindannyian hevesen ráztuk a fejünket - Hát akkor úgy látszik fel kell majd fedeznünk rendesen.
- Én már alig várom - lelkesedett Melissa - Biztos nagyon izgalmas lesz.

Megjegyeztem magamnak, hogy meg kell kérdeznem Carlost, hogy sikerült-e megvenni végül Franciaországba a jegyeket, vagy sem. Leültem a konyhapulthoz, és a hideg lapra hajtottam a fejem. Borzalmasan lüktetett.

- Kitaláltam egy remek játékot - állt fel az asztaltól Lando, és elindult a pult irányába.
- Úgy látszik nem osztja meg velünk - vonta meg a vállát John. Folytattuk nélküle a beszélgetést, majd egyszer csak megjelent egy tálca felessel.
- Mivel kedves barátom - lapogatta meg Carlos vállát - az 55ös rajtszámot viseli, arra gondoltam, hogy iszunk 5 kört.
- Lando, ez nem játék. Hanem csak ivás - szóltam közbe nevetve.
- Jó, akkor csak igyunk - foglalt helyet, majd szétosztotta mindenkinek a feles poharakat. - Valaki? Tósztot mondani? - majd meg se várta, hogy valaki jelentkezzen egyből folytatta is:
- Igyunk Carlosra, aki végre ennyi sok-sok futam után, végre megszerezte első futamgyőzelmét. Sokat dolgozott érte, az biztos.
Még a bár félhomályában is láttam, hogy Carlos zavartan mosolygott, és elpirult, ahogyan emeltük rá a poharunkat. Olyan kedves mosolya van, tűnődtem magamban. Aztán egyszer csak észbekaptam... mire is gondolok?

Miután kellőképpen lehűtöttem a konyhapulttal a lüktető fejemet, elindultam a mosdó felé. A bárszékről leugorva - mert hát ilyen alacsonyan csak ugrani lehet róla - a lábaim fel akarták mondani a szolgálatot, de szerencsére sikerült megkapaszkodnom a pultban. Olyan izomlázam volt, mintha végigtáncoltam volna az egész estét. Lehet végig is táncoltam?

Melissával egy újabb "friss levegőzés" után - micsoda fedőnév - sétáltunk az asztalunk felé. Carlos amint meglátott, felállt az asztaltól, megindult felém, és megfogva a kezemet, elhúzott a táncparkett felé.
- Remélem még mindig ugyanolyan jól táncolsz - hajolt a fülemhez. Miért ilyen jó érzés, ahogy a lehelete csiklandozza a fülemet?
- Ne viccelj! Még fejlődtem is!
- Hiszem, ha látom - felelte nevetve, majd megpörgetett a tengelyem körül.

A lányokkal belementünk a férfi fülek számára kevésbé érdekes témába. Így Lando átült mellőlem a fiúkhoz, és így egy ideig két részre szakadt az asztaltársaságunk. Carlos így pont szembe került velem az asztal túlsó végén. Nagyon elmélyülten magyarázott valamit Sebastiannak. Egész helyes, ahogyan koncentrál. KHmmm, Ria???
Cathy jött vissza a mosdóból, s pont mikor leült volna, megszólalt a kedvenc  - a mindörökké egyetlen himnuszunk. Apró, ám annál élesebb sikollyal tudatta mindenkivel, hogy azonnal - de legalábbis rögtön, indulni kell táncolni.
Melissa már húzott is fel az asztaltól, s vetettem egy utolsó pillantást a túlsó oldalon ülő egyénre. Aki, ha jól látom... rám kacsintott?

- Jó reggelt - bújt ki a takaró alól Cathy, ahogy leültem vissza a kanapéra.
- Neked is - dőltem a párnára - Jól be vagy rekedve, mi?
- Őszintén - könyökölt fel mellettem - ezen nem csodálkozom. Szerintem végig énekeltem a teljes repertoárt.
- Még szerencse, hogy én csak a felét, így kevésbé hangzom férfinak, mint te - vigyorogtam rá, mire kaptam egy párnát a fejembe.

- Fogunk egy taxit? - kérdezte kint a bár előtt Lando  Carlostól és tőlem.
- Én biztosan nem ülök most autóba - vágtam rá azonnal.  - Nem akarom, hogy utána nekem kelljen kitakarítani, mert elhányom magam.
- Nem leszel rosszul - magyarázta Carlos, majd viccesen utánozni kezdte az ablak lehúzást - Max gyorsan lehúzzuk neked az ablakot, és kihajolsz.
- És akkor csak kívülről kell lemosni - folytatta nevetve Lando.
- Remek ajánlat, de azt hiszem inkább kihagyom.
- Mi amúgy is felmegyünk még hozzánk - szólt közbe John. - Ha gondoljàtok, csatlakozzatok.
- Köszi, de sajnos nemsokára nekünk megy a gépünk - utasította el az ajánlatot Carlos, majd ránézett az órájára - Uh, basszus, nem is olyan sokára.
- Látjátok, én pont ezért vettem csak délutánra jegyet - magyaráztam nekik vigyorogva - Sose lehet tudni, hogy milyen buli lesz Angliában.
A két fiú elköszönt tőlünk, mi pedig négyen elindult Melissa és John lakása felé.
- Olyan kis aranyosak, nem? - kérdezte Cathy sétálás közben, miközben hárman lányok lemaradtunk John és Sebastian mögött csacsogni.
- Mármint úgy érted, hogy Lando volt nagyon cuki számodra? - cukkolta Melissa, mire helyeslően bólogattam, majd sokatmondóan rám nézett: - Neked meg Carlos.
- Jaj ne viccelj már - emeltem fel védekezésképp a kezemet - Nem igazán hiányoznak most a pasik.
Beletörődően megvonta a vállát Melissa, majd tovább érdeklődött, hogy mi történt Lando és Cathy között, amikor hosszabb időre eltűntek.
Gondolataimba mélyedve követtem őket. Basszus, amúgy is az exem unokatestvére!

De várjunk, hogyhogy nem együtt ünnepeltek?