¿Me puedo sentar? // Leülhetek? // ~ Carlos Sainz

Diez

Ahogy leértem a hotel éttermébe, körbenéztem, hátha látok egy ismerős arcot. De vagy én jöttem túl korán, vagy ők reggeliztek már meg.
Így jobb is - futott át a fejemben, míg odasétáltam egy üres asztalhoz - Így legalább át tudom gondolni mi is történt tegnap este.
Épphogy csak neki álltam volna az első falatnak, amikor ismerős illatot éreztem meg a hátam mögött, de nem fordultam meg, somolyogva kivártam mit fog mondani.
- Leülhetek?
Egy apró kuncogás tört ki belőlem, ahogy odafordultam hozzá.
- Tudod, szerintem ezt nem kéne megkérdezned, miután majdnem az egész éjszakát együtt töltöttük - mondtam neki nevetve, mire enyhe pír megjelent az arcán, de azért helyet foglalt velem szemben.
- Gondoltam illedelmes leszek - felelte, miközben elkezdte kortyolgatni a kávéját, amit kitöltött magának. - Ez már a harmadik kávém, de még mindig nem érzem magam elég ébernek a mai naphoz - sóhajtotta fáradtan.
- Csak hogy bölcs legyek - mutattam felé a kanalammal - aki éjjel legény...
Folytattam volna, de belém fojtotta a szót.
- Tudom-tudom, de cseppet sem bánom a dolgot. Meginnék ezer kávét is mégegy ilyen estéért - kacsintott rám. Már válaszra nyitottam a számat, amikor hirtelen megcsörrent a telefonja. Összehúzta a szemöldökét, miután ránézett a kijelzőre.
- Ne haragudj, de mennem kell. Munka...- pattant fel az asztaltól, nyomott egy puszit a homlokomra, és már szinte ott sem volt.
Csalódottan néztem utána, hogy el kellett rohannia. Gyorsan körbe pillantottam megint, hogy vajon látta-e valaki ismerős a jelenetet.
Már majdnem nyugtáztam, hogy senki nem volt a láthatáron, amikor az étterem egyik sarkában kiszúrtam Cathyt, akinek fülig ért a szája, úgy vigyorgott.
Ahogy feltűnt neki, hogy észrevettem, odajött hozzám és leült Carlos helyére.
- Jaj, ne vigyorogj már ennyire - szóltam rá, miközben próbáltam nem ránézni, mert biztos minden az arcomra van írva.
- Pedig ez a mai reggel megér minden vigyorgást - felelte csipkelődve - Hát képzeld, olyan jelenetet láttam, amire nem is igazán számítottam...
Csak azt sajnálom, hogy túl messze voltam és nem hallottam semmit - sóhajtott fel színpadiasan, amit már nem bírtam nevetés nélkül.
- Még szerencse, hogy nem hallottál semmit - Azonnal felkapta a fejét és fürkészően rám meresztette a szemeit.
- Uu, csak nem valami szaftos dologról maradtam le? Máskor istenbizony valahogy közelebb jövök.
- Nem volt semmi olyan, amire te gondolsz. Ne aggódj, nem maradtál le semmiről.
- Ilyen unalmas estétek volt? - kérdezte csalódottan.
- Annak azért nem mondanám - Reményteljesen csillant fel Cathy szeme újra - Sőt, meglehetősen izgalmas volt. Carlos fantasztikus randipartner.
- Szóval akkor hivatalosan randi volt - jelentette ki Cathy. - És mi volt a program? Elvitt valami nagyon romantikus helyre?
- Egy étteremben voltunk, ahol remekül éreztem magam, aztán pedig elmentünk sétálni a tengerpartra - mosolyogva gondoltam vissza a tegnap estére. - És megcsókolt.
Egy apró sikkantás hagyta el Cathy száját, majd vigyorogva rám nézett.
- És utána mi történt? Csak egy csók volt? Vagy több is? Esetleg a csóknál is több dolog volt?
Megráztam a fejemet - Nem volt semmi több. Csak beszélgettünk sokat. Azért ez egy elég fura helyzet... ismerem az egész családját, azért mert az unokatestvérének a barátnője voltam. Azért ezen kicsit fura továbblépni, mintha nem tiszta lappal kezdeném vele a dolgot.
És nem tudom, hogy őt ez zavarja-e. Az este folyamán csak arról beszélgettünk, hogy ő már elég régóta érez irántam valamit. Már akkor, mikor még Caco-val voltam együtt.
- Hű, ez nem egyszerű így tényleg. De biztosan nem lépett volna, ha őt annyira zavarná ez a dolog, nem? - tette fel Cathy azt a kérdést, ami számomra az egyedüli megnyugtatást jelenti. Hisz akkor csak nem lép az ember, ha zavarná a múlt.
- Hát gondolom - vontam meg a vállamat - Mindenesetre nem tudom mi a helyzet igazán kettőnk között. Szinte az egész estét kint töltöttük a tengerparton, és amikor elváltunk, csókolóztunk ismét, de nem beszéltünk meg erről semmit. Ahogy arról sem beszéltünk, hogy találkozunk vagy sem legközelebb.
- Én láttam őt, amikor megérkezett most reggel ide az étterembe. Szegény nagyon fáradtnak nézett ki, de úgy felragyogott az arca, amikor meglátott téged. Hidd el, aki ilyen arcot vág, amikor meglát egy nőt, az biztosan akar valamit a másiktól - kezdett bele Cathy - Figyelj, bevallotta mit érez irántad, keresi a társaságod. Miért tenné, ha közben nem akarna semmit sem tőled? Lehet abban bizonytalan, hogy vajon te hogy érzel. Te mondtál neki valamit?
Elgondolkodva hallgattam Cathyt. Valahol igaza volt. Szegény Carlosnak nem biztos, hogy egyértelmű választ adtam, vagy biztos jelet arról, hogy érdekel engem is. Jobban is, mint gondolná. Ahogy belegondoltam, az egész este folyamán nem fejeztem ki neki verbálisan azt, hogy mit gondolok, mit érzek iránta. Csak hallgattam őt, és próbáltam kikerülni az egyértelmű állásfoglalást.
Mégis milyen lelkesen leült hozzám, és kereste a társaságom már reggel is. És milyen mérges volt, amiért elhívták.
- Hahó, Ria - lengette meg a kezét az arcom alatt Cathy - Elvesztél. Gondolom ezek szerint te nem mondtál neki semmit - vonta le a következtetést a hosszú hallgatásomból.
- Én nem akarok beleszólni - bár tudom, hogy épp azt teszem -, de ha te is érzel valamit iránta, akkor azt mindenképp mondd el neki. A félelmeidet is ezzel kapcsolatban. Csak úgy lehet haladni, ha beszéltek ezekről - fejtette ki Cathy.
- Igen, igazad van - bólogattam neki.
A beszélgetésünket végül megzavarta a többiek érkezése, akik nagy zajosan leültek az asztalunkhoz. Amíg elterelődött a téma, és senki nem figyelt, előkaptam a telefonomat, hogy gyorsan megírjak egy üzenetet:

Ma este ráérsz?