¿Me puedo sentar? // Leülhetek? // ~ Carlos Sainz

Tres

Megünnepelvén, hogy újra találkoztunk a pohár söröm mellé egyre több feles pohár került. Sebastian, John, Cathy és Melissa mind a szaktársaim voltak az egyetemen, és ők azok, akik megismertettek az angol egyetemisták bulizási szokásaival.
Felváltva jártunk a pulthoz kikérni az újabb és újabb köröket, miközben nevetgélve idéztük fel az együtt töltött időket.
- Jut eszembe - kaptam oda Melissa kezéhez - én még nem is láttam a gyűrűdet! Hát ez csodálatos! Te választottad egyedül? - fordultam John felé, mire ő fiús zavarában elpirult.
- Cathy segített, ő volt a kézmodellem is - felelte vigyorogva a srác - Meglepően egyforma a kezük, szóval nem is volt probléma a mérettel.
- Igen-igen, nagyon jól kitalálta az egész lánykérést - bólogatott hevesen a menyasszony - Csak arra nem számított, hogy először fogok sírni, és csak utána válaszolni a kérdésre, így egy kicsit megijedt, hogy most mi is lesz - idézte fel nevetve az eljegyzést Melissa, miközben adott egy puszit a vőlegényének, majd felém fordulva folytatta: - Remélem tudod, hogy hivatalos vagy az esküvőre, és nincs olyan mentség, hogy dolgoznod kell. Három hónap múlva számítunk a megjelenésedre, de a részleteket majd úgyis megbeszéljük.
- Ki nem hagyhatom ezt az eseményt - nevettem rájuk - az évszázad esküvője lesz, a legjobb bulinak ígérkezik.
- Abban biztos lehetsz - helyeselt Melissa - Sebastiant felkértük vőfélynek és ő felel a zenéért, szóval garantált a jó szórakozás.
- Nagyon helyes - paskoltam Seb vállát - Aztán nehogy csalódást okozz nekem! Már ezer éve nem táncoltam egy jót, így rám fér egy jó kis mulatság.
- Ha vasárnap még itt vagy, akkor csatlakozhatnál hozzánk. Karaoke est lesz itt megint - vágott közbe Cathy - Pont mint egyetemista korunkban. Előadhatnánk a jól bevált slágerdalunkat, hisz még mindig nem fedeztek fel vele minket!
- Hát én nem is értem miért nem fedeztek fel minket - nevettem fel - Nem tudnám megmondani melyikünk énekel hamisabban.
- Szívem - szólt nevetve közbe Melissa - annyi feles után, amennyit ti isztok egy karaoke esten, senki nem tudna tisztán énekelni.
Cathyvel nevetve helyeseltünk neki, majd megígértem mindannyiuknak, hogy vasárnap számíthatnak rám. A legjobb programnak ígérkezik a hétvégén.
Órákig iszogattunk még, mire eszünkbe jutott, hogy szombaton mindannyiunknak kora reggeli programja van, így hajnalban sikerült is elköszönnünk egymástól, miután legalább még százszor el kellett mondanom nekik, hogy biztosan megyek vasárnap.
Hát hova is gondolnak? Adriana Perez biztosan nem hagyná ki a karaoke estet.

Sebastian úgy döntött, hogy elkísér a szállodáig, miután közöltem vele, hogy ha nekem ennyi alkohol után taxiba kéne ülnöm, akkor fizetheti a takarítást utána. Így inkább a séta mellett tettük le a voksot.
- Na és, te meg Cathy hogy álltok? - tettem fel neki útközben a kérdést.
- Hát megpróbáltuk - vonta meg a vállát -, de nem igazán működött. Aztán, ha jól tudom, ismerkedik most egy német sráccal, a doktori képzésen találkoztak.
- Ezt nem is mesélte - vettem tudomásul az információt hümmögve.
- Igen, mostanában kicsit el van magában - felelte Seb - És veled mi a helyzet? Te is nagyon el voltál tűnve az a spanyol srác után. A lányok rendesen aggódtak miattad.
Zavartan felnevettem - Jaj, ne is mondd. Nehéz időszak volt. Bár úgy érzem már túl vagyok rajta. Az maradt borzalmas tüske bennem, ahogyan szakított. Egyszerűen sértette a büszkeségem. Hisz nyilvánvaló volt, hogy valami nem működik nálunk, mivel én veletek töltöttem minden időmet, ő meg a munkájával.
De hát azért ezt egy elvileg felnőtt ember meg tudja beszélni a másikkal, mindenféle harag nélkül, nem?
Hisz Cathyvel ti sem ugrottatok egymás nyakának csak mert nem működött köztetek a dolog. Vagy rosszul gondolom?
Seb hümmögve válaszolt, miközben sétált mellettem - Hát lehet van benne valami. Na és most, hogy újranyitottál a nagyvilág felé, gyakrabban fogunk látni? Nem csak szökőévente?
- Nem tudom még, nagyon jól éreztem most magam veletek. Olyan volt, mintha még mindig az egyetemen töltenénk együtt a mindennapjainkat. A vasárnapot is várom már nagyon. De közben meg - akár hiszed, akár nem - nagyon hiányzik a munkám - vontam meg a vállamat. - Viszont ti is jöhetnétek valamikor Mexikóba, annyi minden tetszene ott nektek.
- Egyszer lehet majd róla szó - álltunk meg a hotel bejárata előtt.
- Akkor vasárnap találkozunk - hajoltam oda puszit adni Seb borostás arcára.
- Igen - ölelt meg - Jó volt látni, Ria!

Kellemetlen szédelgés várt rám az ágyban, miután bedőltem fürdés után. El vagyok én szokva az alkohol fogyasztástól. Hát hol vagyok én már az az egyetemista, akinek ez meg se kottyant volna?
De nagyon fog fájni, hogy holnap olyan korán kell kelnem. Bocs, ma.

***
Nagy hiba volt nem használni a sötétítőt a szobában. Túl világos van így számomra, fájdalmasan nyöszörögve fúrtam a fejem a párnámba. Majdnem visszaaludtam már, amikor megzavart a telefoncsörgés.
- Jó reggelt - vettem fel nyögve a telefont.
- Reggelt? Délelőtt 11 van - szólt bele Carola, majd folytatta is: - Csak amiatt kereslek, hogy az utolsó szabadedzésre jössz velünk? Kerestünk még reggel Sergio-val, de nem hiszem, hogy meghallottad a kopogást.
- Umm - hümmögtem bele a mobilomba - Valóban nem hallottam. Figyelj, kb 20 perc alatt összeszedem magam, addig ti menjetek nyugodtan ki, én meg majd megtalállak titeket, megszerzek valami kaját is.

Egy gyors zuhanyzás után nagyjából felfrissülve, egész tűrhetően kinézve indultam a paddockba, hogy megkeressem Caroláékat.
Fáradtan huppantam le Sese mellé, mikor végre megtaláltam őket.
- Ria - simogatta meg a kezemet Carlota - ma nem vagy olyan szép, mint szoktál lenni.
Carolával nagyon nevettünk a kislány őszinteségén, majd odahajoltam hozzá, hogy hatalmas puszival jutalmazzam a kedvességéért.
- A lányod legalább annyira őszinte és kedves, mint az apja - vigyorogtam Carolára, aki csak nevetve helyeselt.
- Apa már bent ül az autóban? - kérdezte Sese tőlünk, miközben egy hatalmas szendvicset majszolt. - Igen, nemsokára kezdődik a szabadedzés. Aztán jön az időmérő is. Azt is megnézzük innen, jó? - válaszolt Carola.
- Én csak akkor maradok, ha megmondod honnan szerezted azt a nagyon finomnak tűnő szendvicset - mutattam Sese szendvicsére. Mire ő egy szó nélkül jóízűen beleharapott a szendvicsbe, és mutatott a háta mögé, ahol megláttam a jóval messzebb levő büfét.
- Carlota, van kedved eljönni velem egy szendvicsért? - kérdeztem a kislányt, aki már kapaszkodott is a kezembe, hogy indulhatunk.

***

- Oh, apa csak a negyedik lett - nézett ránk szomorúan Sese az időmérő edzés után.
- Ne aggódj, Sese, apa nagyon ügyes. A futam pedig holnap lesz, még akár meg is nyerheti - vigasztaltam a kisfiút - Majd holnap még jobban drukkolunk neki, jó? Úgy, hogy hallja is majd vezetés közben!
- Jó-jó, én leszek a leghangosabb szurkolója - húzta ki magát.
- Ez a beszéd, kisfiam - borzolta meg Carola Sese haját. Majd felém fordult: - Sergioval azt beszéltük, hogy a szállodában találkozunk. Jössz velünk te is?
- Jövök, persze - Majd elindultunk együtt a szálloda felé. Mielőtt elhagytuk a pályát, ránéztem mégegyszer az eredményhirdető táblára, és mosolyogva nyugtáztam, hogy Carlos Sainz neve van az első helyen.

*

Adriana
Gratulálok a pole-hoz! Drukkolok holnap Neked!

Carlos
Jobban, mint a bátyádnak? :D

Adriana
Ne ess túlzásba! :D nagyon szurkolok, hogy meg legyen az első győzelmed! :)

Carlos
Köszönöm :) Jól esik nagyon, főleg Tőled!