¿Me puedo sentar? // Leülhetek? // ~ Carlos Sainz

Cuatro

A ritmusra járt a lábam az asztal alatt, miközben hallgattam Cathyt, ahogy mesélt az új munkájáról.
Nemrég érkeztem hozzájuk a bárba, miután elköszöntem a testvéreméktől, akik ma az ünneplés helyett a pihenést választották, hisz az ő gépük korán reggel indul. Hát hiába az a második hely, hogyha annyira korai időpontban kell kelni.
Én viszont úgy döntöttem alaposan kirúgok a hámból, ha már így összefújt a szél a barátaimmal. Ennek a hírnek hallatára Seb folyamatosan rendelte számunkra az italokat, nehogy véletlen szomjazzunk.
- Igyunk arra - emelte fel újra a poharát John - hogy itt van köztünk újra Ria! És bízzunk benne, hogy többször fogjuk látni, mint eddig szökőévente!
- Úgy bizony - bólogattak a többiek is, miközben koccintottunk, és megittuk az italunkat.
- Azt hiszem én kimegyek rágyújtani - állt fel Melissa. Mintha varázsszót hallottam volna meg, évek óta nem gyújtottam rá, és hirtelen elkapott a sóvárgás. Az egyetem alatt az alkohol és a kocadohányzás fogalma összefonódott nálam. Mielőtt bármit is mondhattam volna, Melissa közbevágott: - Persze, hogy adok. Meg se kell kérdezned - vigyorgott rám, majd elindultunk együtt ki a bár elé.

- Nem sokat változtál - nyújtotta oda az öngyújtót.
- Ha már egyszer jó valami, azon kár változtatni - reflektáltam vissza, majd mélyen beleszívtam a cigibe - Hm, hiányzott nagyon ez az egész. Ti, a szórakozás, Anglia, és az hogy csak együtt legyünk és csacsogjunk bármiről.
- Hát szívem, te költöztél vissza Mexikóba, mi maradtunk a fenekünkön. Jó lenne, ha tényleg gyakrabban jönnél. Vagy támadt egy remek ötletem! Költözz közelebb - mondta nevetve. - Annyi ország közül választhatsz itt, ami közelebb van, mint Mexikó: Németország, Dánia, még Svédország is jobb.
- De nem szeretem a hideget - vágtam közbe, mire felnevetett.
- Mert Angliában mi volt? 40 fok? - kacagott rajtam.

Indultunk már vissza a többiekhez, amikor megcsörrent a telefonom. Carlos neve villogott a kijelzőn. Melissa türelmesen megállt, amikor intettem neki, hogy most felveszem.
- Hallo? Carlos? Szia! - szóltam bele, de csak hatalmas hangzavart hallottam a háttérben, eltartottam kicsit a fülemtől, mielőtt megsüketültem volna. Melissa kérdőn nézett rám, mire vállat vontam.
- Adriana? Hallasz? - szólalt meg végre valaki a vonal másik végén. Aki határozottan nem Carlos volt. - Lando vagyok.
- Lando? - kérdeztem vissza, majd kapcsolt az agyam - Norris?
- Igen, Norris - hadarta sietve, nehezen érthető volt a beszéde is. Ő se volt már szomjas. - Carlito mindenáron tudni akarja merre vagy ma. Mondott valami bárt, de nem nagyon tudtam beazonosítani.
- A hangod alapján te se tudod majd - válaszoltam neki nevetve. - Átküldöm sms-ben, jó?
- Oké, Carlos számára jó lesz - felelte, majd ki is nyomta a hívást.
- Azt hiszem csatlakoznak még hozzánk - fordultam Melissa felé.
- Remélem Carlos alatt nem AZT a Carlost értetted - nézett rám csúnyán a lány.
- Dehogyis - legyintettem, miközben erőteljesen meg kellett már kapaszkodni a lefelé vezető lépcső korlátján. - Tudod, az unokatestvére. Találkoztatok már többször. Fekete haj, barna szemek, kedves mosoly.
- Ugye tudod, hogy ez majdnem minden spanyolra, igaz?

Az órák csak teltek, a poharak száma növekedett, ahogy véralkoholszintem is.
Az érzékszerveim kissé már tompultak, ahogyan a többieknek is, egyre hangosabbak lettünk, és egyre többet nevettünk.
- Leülhetünk? - szólt valaki a hátam mögül. Mindig az én hátam mögül. Olyan lelkesen fordultam hátra és pattantam fel, miután meghallottam a szokott hanglejtéssel ejtett kérdést, hogy majdnem felborítottam őt is.
- Carlos! - öleltem át lelkesen - Hát csak megérkezett a futamgyőztes! Szívből gratulálok mégegyszer személyesen is - Majd egy hatalmas csókot nyomtam az arcára. Az ő arcára meg kiült a világ legbüszkébb mosolya, az igazi győztes mosoly.

- Azon gondolkodtam - fordult felém Cathy.
- Ne, ne is folytasd - sóhajtottam fel - Épp itt az ideje bevetni a csodás énekhangunkat. Mindjàrt mehetünk - mondtam neki.
Odahajoltam Carloshoz, aki éppen Landoval és Johnnal beszélgetett valamiről.
- A helyedben hegyezném a füledet, hisz most olyan előadást hallhatsz, amit eddig még soha - mondtam neki magabiztosan.
- Elfelejted, hogy már hallottalak énekelni, hermosa. Nem is egyszer. De szólok Landonak, hogy készítse a hasizmát - nevetett rám Carlos, majd oldalba bökte barátját. - Várom a csoda előadást, Ria. Kápráztass el minket!
- Neked ajánlom a dalunkat majd!
Elindultunk Cathyvel, hogy kitaláljuk melyik dal legyen, amit előadunk.
- Figyelj, Cat, lehetne egy Santana szám?

Melissával kint élveztük a bűnös szenvedélyünket. Bátor döntés volt mindkettőnk részéről, hogy a hűvös angol éjszakában nem vettünk fel semmi kabátot vagy bármit, amitől nem fázunk meg.
Érezni első pillanatban nem éreztük, hogy hideg volna, hisz az alkohol megtette jótékony - fűtő - hatását.
- Csatlakozhatunk? - Lépett ki az ajtón John és Carlos.
- Mármint csak a friss levegő miatt jöttünk - védekezett Carlos, miután csúnyán néztem rá - Nem ma szándékoztam elkezdeni lezülleszteni a testemet.
Az alkohol most azért nem számít - fejezte be nevetve, látva azt, hogy mindketten Melissával ellenkeztünk volna.
- Viszont én már fázom kicsit - lépkedett egy helyben Melissa - Bejössz velem, szívem? - kérdezte a párját.
- De hát még csak... - kezdte volna el John, de egy nem túl látványos bokán rúgással indulásra késztette a menyasszonya. Carlos szerencsére nem szúrta ki, hogy mit művelnek ezek itt ketten, és hogyan is osonnak be nélkülünk.
- Ria, ez a szám, amit énekeltetek az volt, ami a diplomaosztódon volt? - kérdezte, miközben halvány mosoly játszott az ajkán.
- Pontosan az volt. Winning - A csípőmmel óvatosan meglöktem játékosan az övét - De nem volt annyira jó előadás, mint amikor te énekelted. Az egy örök emlék marad. Nem gondoltam volna amúgy, hogy ilyen szép hangod van.
- Hát nem lehetnek rejtett képességeim? Nem csak autót tudok vezetni - vonta meg a vállát mosolyogva. - Tudok például sütni is.
- Azt kötve hiszem - dőltem egyre jobban neki - Amikor legutoljára a főztödet kóstoltam, folytak a könnyeim. És nem az örömtől.
- Kikérem magamnak! - húzódott el tőlem megjátszott felháborodással - Azt nem csak én készítettem, szóval nem teljesen az én felelősségem.
- Jó-jó, én elhiszem neked, de fázom, szóval ne menj túl távol tőlem - Carlos nem reagált semmit, csak gyorsan magához húzott. A mellkasában döntöttem a fejem, és úgy motyogtam bele az ingjébe, hogy így már jó.
Percekig álltunk úgy csendben, míg Melissa zavart meg minket.
- Siessetek! Cathy rávette Landot, hogy karaokezzon!
Zavartan bontakoztunk ki az ölelésből, és néztünk félre. Carlos reagált hamarabb: - Azt mindenképp meg kell nézni.
Melissa már sietett is vissza, mi pedig mentünk utána. Erősen kapaszkodtam már a korlátba a lépcsőn. Nem is értem miért ilyen forgós ez a lépcső, szegény enyhén ittas személyeket megzavarja.
Az egyik lépcső foknál megbotlottam, de Carlos azonnal kapott a kezem után.
- Neked még ilyenkor is működnek a reflexeid? - kérdeztem teljesen lenyűgözve.
- Muszáj nekik - kísért le végül a lépcsőn - Szóval visszatérve a rejtett képességeimhez: Mit szólnál, ha valamikor készítenék neked valamit újra?