Tony Stark titkos lánya-Szeretlek

Végre otthon!!

Másnap:

Másnap reggel az utazás után, egyáltalán nem voltam fáradt épp ellenkezőleg nagyon is éber voltam.
A mai nap egy esős nap volt, felvettem egy barna kötött pulcsit egy fekete leggingset hozzá, és amit Peter adott nyaklánc, parfüm, és a hajamat összecsatoltam.

- Jó reggelt hogy vagytok ma? - mentem le a lépcsőn

- Jó reggelt! Mi jól vagyunk! - mondta Vision

- Annak örülök!! - mondtam

Wanda nemsokára megfog szülni, nincs neki sok! Kb..1-2 - hét! Mi már nagyon várjuk, Wandáék tudják már a nevét de csak a születése után mondják meg!
Én már be vagyok zsongva!!
A szuperhősöknél sokkal gyorsabban nőnek a babák mint a normál embereknél!

- Wandaaaaa!! Nagyon nagy a pocakod! - mondtam

- Igen már várjuk nagyon! - mondta Wanda

- Hé jó reggelt! - lépett be az ajtón Peter

- Szia Peter! - mondta Wanda és Vision

- Sziasztok! És szia kicsim! - mondta Peter és puszit nyomott az arcomra.

- Hogy vagy Wanda? - kérdezte Peter

- Nagyon jól. Már nincs sok hátra! - mondta Wanda

- Biztosan nagyon szép gyerek lesz! - mondta Peter

- Hogy hogy nem áztál el? - kérdeztem

- Hé! Pókember vagyok!- mondta Peter nevetve

- Ohh ezer bocsánat Pókember! - mondtam

- Óh kötöszködős kedve van? - mondta Peter, de nem gondolta komolyan.

- Óh még szép! - majd el kezdtem futni előle

- Hé gyere csak ide!! - Peter össze-vissza kergetett, volt mikor odafent, majd odalent, az udvarra eszembe sem volt kimenni, akkor ért véget a kergetőzés mikor Peter felvette a Pókember ruhát, és elkopott.

- Most megvagy!!! - mondta

- Hé ez nem ér! - duzzogtam

- Ne duzzogj! -Majd megcsókólt.

- Na így már kvittek vagyunk? - mondta Peter

- Na jólvan igen! - Mondtam. Wanda és Vision az egészet végig nézték, és csak nevettek, majd így szóltak:

- Ti igazán jó páros vagytok! - nevetett Wanda

- Igen azok! - helyeselt rá Vision

Később amikor el állt az eső, ki mentem az erkélyemre festeni! Nagyon régóta nem festettem. De valahogy nem jött az ihlet.

- Még is mi a fenét fessek? - duzzogtam magamban

- Halihó! Nem zavarok? - lépett be Peter az ajtón

- Nem gyere! - mondtam

- Nahát.. ez igazán! Várjunk! Mit is festesz? - kérdezte

- Még magam sem tudom.... - duzzogtam

- Nyugi! Megoldjuk. Tudod mit fessünk együtt!! Jó móka lesz! - mondta Peter és hozzot magának egy ecsetet, és leült mellém.

- Na mit festünk? - kérdezte egy puszit nyomva az ajkamra

- Peter tudod hogy kell festeni? - kérdeztem

- Pfhh naná! Nem lehet olyan nehéz! A suliban rajzból 5-ös vagyok! - Mondta Peter

- Hát jó akkor fessük le.. hmm... mondjuk azt hogy! - dadogtam

- Na mit? - várta Peter a válaszomat

- Megvan!! Emlékszel amikor ki szöktünk ketten? Akkor még nem voltunk együtt de tetszettünk egymásnak! Na azt a helyet fessük le!! - mondtam izgatottan.

- Na ezt már szeretem!! Jó akkor hajrá!! - kiabálta Peter

Neki is álltunk a festménynek. Egy óra volt megcsinálni. Be kell valljam Peter igazán jó festő! Tehetséges !!
Majd kész is lettünk a képpel.

- Kééééész is!! - meghúztam az utolsó ecset vonást.

- Azta ez.. gyönyörű lett!! - mondta Peter

- Tényleg! Ez nagyon gyönyörű!! - Mondtam

- Na ügyesek vagyunk!! Puszit? - kérdezte Peter

- Puszit! - mondtam és megcsókoltuk egymást.

- Ez inkább csók volt! - nevettem

- El húzododhatott volna! - Nevetett Peter

- Még nem késő!! -nevettem.

Éppen csókolózni akartunk de be rontott Steve.

- Hohó! Nem láttam semmit! - mondta Steve és éppen sétált ki az ajtón.

- Steve ne csináld gyere be!! - mondtam

- Na jó! Mizu veletek! Persze ezen kívül! - nevetett

- Minden jó éppen festettünk! - mondta büszkén Peter.

- Ahh Peter Parker fest? - Kérdezte Steve

- Ja nézd meg! Kapitány! - gúnyolódott Peter

- Jól van Pókember! - nevetett Steve

- Azta ez nagyon jó lett! De pontosan mit is ábrázol? - kérdezte Steve a tarkóját vakarva.

- Itt találkoztunk! Először közelebbről! - mondtam

- Micsoda? - kérdezte

- Ahh ne értsd félre!! - nyugtatta meg Peter

- Nyugi kölyök! Értem! Szép lett így tovább!! - mondta Steve és adott nekünk egy pacsit.

- Nat? - kérdezte Peter

- Kajál! - mondta

- Áh értem! - válaszolta Peter.

- Úgy látom nektek nem ártana egy zuhany! Mert olyanok vagytok mint Bruce! - nevetett Steve

- Mármint zöldek? - nevettem

- Ja igen! Szóval megyek is! Sziasztok! - mondta Steve és kiment.
Én venni akartam egy zuhanyt majd kérdeztem Peter-töl.

- Jönni akarsz esetleg? - kérdeztem tőle félve.

- Komolyan? Biztos vagy benne? - kérdezte

- Igen biztos vagyok, meg amúgy is idővel mindent el kell kezdeni! - mondtam

- Jó akkor menjünk! - Mondta Peter

A zuhanyban egyáltalán nem voltunk szégyenlősek, sőt még meg is csókoltam Petert. Majd át öltöztünk és ma Peterrel alszom! Be is mentünk a szobába és lefeküdtünk.

- Ahh a Peter illat! - szagoltam bele a párnába.

- Hé ne a párnát szagold! Én is itt vagyok! - duzzogott Peter.

- Épp oda akartam fordulni! - nevettem

- Ahh jólvan gyere ide! - Mondta Peter.
Odamentem mellé és átölelt hátulról. Megfogta az állam és megcsókolt.
Most nem akarok hazudni, de ez a csók több ideig tartott.

- Szeretlek Peter! - mondtam

- Én is Szeretlek Emily! -mondta és átölelt.

Még beszélgettünk egy kicsit. Majd be aludtunk.