Tony Stark titkos lánya-Szeretlek

Meglepetés

Peter kopogott én pedig nem is hederítettem rá

- Szia bejöhetek?- mondta

- Gyere- mondtam rekedt hangon mert annyit sírtam hogy még a hangom is el ment.

- Azt halottam hogyha egy lány szomorú akkor édességre vágyik-Mondta miközben lerakott az ágyamra egy csomó édességet.

- Köszi Peter de nem tudok most enni-mondtam és magamba borultam ismét.

- Na ne sírj! Minden rendben lesz- Mondta és magához ölelt

A pillangóim még most is jelen voltak, olyan szorosan ölelt hogy alig kaptam levegőt.

- Peter alig kapok levegőt-mondtam

- Jaaa bocsi Emily bocsi- mondta és el engedett.

Azután el kezdtünk enni és el meséltem neki az egész gyerekkorom. Hogyan hagyott el minket Tony, mióta foglalkozok festéssel és zenéléssel.

- Azta te nagyon sok mindent ki bírtál te egy erős lány vagy- Mondta

- Én nem érzem magam annak- Mondtam és el kezdtem sírni megint.

- Hé nyugodj meg! Nagyon erős vagy, itt vagyok veled ne sírj- mondta

Majd Peter megint át ölelt de most úgy mint még soha.

- Minden rendben lesz Emily- Mondta és csak ölelt tovább.

- Köszönöm Peter hogy itt vagy velem- mondtam

- Ez természetes Emily- Mondta

Egy ideig ölelkezve maradtunk. Már az egész édességet meg ettük és már kezdtünk álmosak lenni.

- Aludnod kéne már nem? - mondta

- De aludnom kéne csak így nem egyszerű de megpróbálom- mondtam és le feküdtem az ágyamra

- Jól van jó éjszakát!- Mondta és lefeküdt a szobámba a melettem lévő kanapére

- Öhm te itt maradsz?- Kérdeztem

- De csak addig míg nem alszol el.-Mondta

Olyan hajnal 1-2 óra körül járt az idő, és még most sem aludtam, ezt Peter is érzékelte szerintem.

- Hé minden rendben?- kérdezte

- Igen csak nem tudok aludni-Mondtam

- Próbálj meg úgy is sikerül- Mondta

- Nem tudok, régen mikor kicsi voltam anya mindig átölelt és fogta a kezem miközben aludtam.- mire ezt ki mondtam Peter már is megjelent az ágyam mellett.

- Add ide a kezed- Mondta

- Mii? Miért?- kérdeztem

- Csak add ide- Mondta és odaadtam neki a kezem

És be feküdt mellém és átölelt.

- Peter te meg mit csinálsz- mondtam

- Segítek aludni! Te csak aludj. Addig leszünk így míg el nem alszol- Mondta

- Jólvan Peter, Köszönöm!- Mondtam

Hát az nem volt igaz hogy addig leszünk úgy míg el nem alszunk, mert vele ébredtem reggel! A pillangó barátaim ott is velem voltak. És az alvás nyugodt és csendes volt.
Reggel felébredtünk és ezt mondtuk!

- Peter! Nem arról volt szó hogy csak addig leszel bent míg el nem alszom?- Kérdeztem Petertöl.

- Egy kicsit változott a terv! Bealudtam!!
-Mondta nevetve